Piackutatás blog

Őszintén szólva kezdem már egy kicsit unni Henry Fordot meg az ő ici-pici pacikáját. Mindenki, aki fókuszcsoportokról ír, legelsőnek ezt az ezerszer elcsépelt ganaj sztorit találja meg. Nem akarok fogadalmat tenni, de most utoljára... Egy amerikai blogger elképzelte, hogyan is történhetett volna anno az a bizonyos fókuszcsoport a lovacskával kapcsolatban... Na, nézzük... (Egyébként tud valaki Pesten lóhúst kimérve? Lókolbászt?)

Úgy tűnik, legalább hetente egyszer valaki idézi Henry Ford mondását: "Ha megkérdeztem volna a vásárlókat, mit akarnak, akkor azt mondták volna, egy gyorsabb lovat." Más szóval, amikor termékfejlesztésről vagy innovációról van szó, hagyjuk a szakértőkre - amennyiben ezek a szakértők nem piackutatók. Nos, Mr. Ford, üres fecsegés ez, semmi más!

Menjünk vissza képzeletben azokba az időkbe és játsszunk egy kicsit! Ebben a forgatókönyvben te törekvő kutató vagy, körülbelül 1885 körül járunk... Ez a különös ifjú alig várja, hogy megértse az emberek miért teszik azt, amit. Van egy barátod, aki tele van olyan termékekre vonatkozó ötletekkel, melyek meg fogják változtatni a világot, de nem biztos benne, hogy eszméit vonzónak találják közvetlen családján kívül más emberek is. Tudatában merész és kíváncsi természetednek, arra kér, hogy gyűjts össze az ismerőseid közül nyolc fiatal hölgyet egy tea melletti beszélgetésre a társalgódban. Ő el fog bújni a bársonyfüggönyök mögött, hogy hallgatózzon. Mostanában sokat gondolkodott a kocsikról, konkrétan egy egylovas személyes kocsiról és alig várja, hogy megtudja, hogyan lehetne még jobbá tenni ezt a fajta kocsit. Megvannak a saját ötletei, de azt szeretné, hogy kérdezd meg ezeket a kisasszonyokat, akik közül mindegyik jól ismeri a lovas kocsikat, hogy nekik milyen javaslataik vannak egy ilyen szállítóeszköz jobbá tételéhez. Mivel vallásos úriember, soha eszébe nem jutna megkérdezni, hogyan lehetne megjavítani magát a lovat - Isten tökéletes teremtményei közül az egyiket.

Miután mindenki kényelmes és ellazult, kezdődik a beszélgetés, megkérdezed, hogy a barátaid mit nem szeretnek a saját lovas kocsijukban. Nemsokára már egy listád lesz a válaszokból:

• Rázós és kényelmetlen a göröngyös utakon
• Veszélyes ha egy kerék leesik
• Nehéz ki- beszállni, különösen azokban a hosszú szoknyákban
• Megbízhatatlan, lesántulhat a ló
• Veszélyes, ha a ló megriad vagy elmenekül
• Végiggondolva, a lónak takarmányozásra, ápolásra, almozásra van szüksége, és persze tisztességes lószerszámra, melyért fizetni kell és tisztítani is. Aztán ott vannak az állatorvosnál a számlák, nem is beszélve a kovácsról, akkor probléma találni egy helyet, ahol meg lehet állni egy hosszú út közben takarmányért és vízért. És soha nem tudhatod, hogyan fog a ló reagálni, ha ideges. Esetleg rosszul, ha túl zöld a zab. És kedvesem, ott van még a szag - ültél valaha egy fingó ló mögött?

Elég hamar, a vita teljesen a lóra terelődik. Nos, akkor kérdezd csak meg tőlük, azt akarják-e, hogy a ló gyorsabb legyen? Ordítani fogják, hogy NEM! [Szerk.: vagy inkább stílszerűen azt, hogy: lóf...t!] Van már elég baleset a városban, a gyorsabb lovak sokkal nagyobb valószínűséggel okozzák a kocsi felborulását.

Azután javasolsz egy játékot. Hunyd le a szemed és képzeld el a tökéletes utazást. Ha lehetne egy kívánságod és minden lehetséges volna, milyen lenne a legjobb kocsi a világon egy ilyen utazásra?

Egyszerű, mondják kórusban, egy ló nélküli kocsi!

És íme a mese arról, hogy a vevők hogyan vetették fel először a ló nélküli kocsi ötletét, melyet később autónak neveztek...

Természetesen, ez csak fikció. Majdnem további száz évet kellett várni, hogy a személygépkocsi gyártók megkérdezzék a nőket, mit is akarnak. (ra)
 

Dan Cobley, a Google marketingigazgatója úgy hiszi, hasonlóság van a fizika és marketing között (lásd a videót, melyet Martin Bishop "Brand Mix" címmel foglalt össze blogjában).

Tetszik, ahogyan Dan használja Newton törvényét annak megmagyarázásához, hogy miért nehéz leírni a nagy márkák percepcióját, de azt hiszem, a Heisenberg-féle határozatlansági elven alapuló következtetése hibás. Önmagában a megfigyelésre támaszkodni éppen olyan félrevezető lehet, mint csupán megkérdezésre támaszkodni.

Dan szerint, a Heisenberg-féle határozatlansági elv kimondja, hogy lehetetlen meghatározni egy részecske pontos állapotát, mert maga a mérés (megfigyelés) megtörténte megváltoztatja azt.

Dan felveti, hogy a marketingben ez pont így van, a fogyasztók megfigyelésének tette megváltoztatja azt, hogy miként viselkednek. Azt javasolja, hogy próbáljuk meg azt mérni, amit a fogyasztók ténylegesen tesznek ahelyett, hogy azt mérnénk, amiről csak mondják, hogy tenni fogják.

Biztos vagyok benne, hogy a Heisenberg-elv pontatlansága akkor keletkezik, amikor megpróbálunk felmérni két kapcsolódó tulajdonságok. Minél pontosabban méred az egyiket, annál kevésbé pontosan tudod mérni a másikat. Nos, ez igaz a marketing területén. Gondolj arra, amikor a statisztikusok megpróbálják egy idősoros modellben ábrázolni a kollinearitást.

Érvelhetnék amellett, hogy kevés bizonyíték van arra, hogy a megfigyelés, kérdések feltevése helyett, jobb megértését nyújtja annak, hogy az emberek miért teszik azt, amit tesznek. Miért? Mert az emberek magatartásának értelmezése ugyanolyan szubjektív és kontextus-specifikus, mint a kérdésekre adott válaszaiknak az értelmezése.

Továbbá, sokkal könnyebb figyelembe venni mások előítéleteit, mint a sajátunkat. A viselkedési adatok nagyszerűek annak mérésére, ami történik, de nem adnak magyarázatot az okokra. [...]

(Nigel Hollis, MB)
 

A fenti vizualizáció (nagyobb képért klikk a képre!) megmutatja a leginkább elfoglalt piackutató twitterezőket és a köztük lévő kapcsolati mintázatokat. Mindegyik ív valamilyen fajta kommunikációt képvisel két felhasználó között (vagy egy retweetet, RT-t, vagy egy említést vagy egy választ). A felhasználói buborék mérete képviseli a teljes számát az RT-knek, említéseknek vagy válaszoknak. A pontok színe képviseli azt az országot, ahol a felhasználó él.

A vizualizáció világosan megmutatja, hogy a téma továbbra is az USA által vezérelt. TomHCAnderson (Tom HC Anderson) tűnik a leginkább elfoglalt személynek a piackutatók közösségi univerzumában, a legnagyobb mennyiségű RT-t, említést és választ létrehozva és fogadva.

De az USA nemcsak egyszerűen a napirendet állítja össze, a fő funkciója úgy tűnik az, hogy 'conversation hub' (beszélgetési központ) és multiplikátor szerepet játsszon, fő eszközeként a más országokban levő kutatók / cégek közti kapcsolatoknak, mint például @BernieMalinoff, (Kanada), @OleAndresen (Norvégia), @TomDeRuyk (Belgium) és a @ResearchLive Angliában.

Érdekes, hogy a befolyásos kutatók többsége rendkívüli mértékben összefonódik egymással, ami nem szokatlan kisebb iparágakon belül. Ebben az esetben a viszonylag alacsony mértékű szeparáció oka valószínűleg inkább a közösségi média korlátozott alkalmazása a kutatók részéről. Ez a társalgási teret meglehetősen leredukálja, de ugyanakkor serkenti az iparág különböző csoportjai közti kapcsolatokat.

(Social Media in Research Study)
 

A tabletek (táblagépek) értékesítése az előrejelzések szerint a 2010-es 10,3 millióról 2015-re 44 millióra nő – vajon mi fűti ezt a növekedést? Mivel a 18-24 évesek lesznek az első generáció, amely úgy nő fel, hogy megszokta ezt a technológiát, erre a célcsoportra koncentráltunk, hogy lássuk, mi van ezekben a táblagépekben, ami a legjobban izgatja őket. A Technographics® adatok azt mutatják, hogy a fiatalok sokféle ok miatt szeretnének tabletet, de ami a leginkább vonzotta őket, az a hordozhatóság, valamint rájuk sokkal inkább hat az un. szórakozás-faktor, mint egyéb fogyasztói csoportokra.

• Hordozhatóság az ellazulás szolgálatában. A felnőttekkel összehasonlítva, a 18-24 évesek nagyobb valószínűséggel szeretnének egy könnyebb eszközt, amely sokkal kényelmesebben használható online tartalmak megtekintésére / olvasására, miközben pihennek, relaxálnak. Minden negyedik fiatal úgy gondolja, a laptopok egyszerűen túl nehezek ahhoz, hogy minden alkalommal magukkal vigyék őket. Az olyan online vásárlási weboldalak, mint például az eBay és a Gilt Groupe, kihasználta ezt az insightot azzal, hogy olyan alkalmazásokat fejlesztett, amelyek fokozzák a felhasználók böngészési élményét a képek felnagyításával, nagyítási funkciók biztosításával, a termékek egyszerű "fogd és vidd" áthelyezésének engedélyezésével.

• A szórakozás-faktor: A fiatal online fogyasztók – az általános online fogyasztókhoz képest – 1,75-szor nagyobb valószínűséggel kívánnak egyedi tartalmat elérni, és tízből egy fiatal bevallja, hogy olyan számítógépet akar, amely több szórakozáshoz juttatja. Ezeket a fogyasztókat a szórakozás igénye vezérli, mikor az internet használják. A North American Technographics Online Benchmark, Q2 2010 (US) felmérés szerint majdnem minden második 18-24 éves arra használja az internetet, hogy egyedül játsszon játékokat, hangfelvételt/rádiót hallgasson, és teljes hosszúságú TV show műsorokat nézzen. A tabletek gyártóinak, akik a fiatal fogyasztókat akarják megcélozni, egy szórakoztatás-központú platformot kell létrehozniuk vagy támogatniuk, mivel ez kulcsfontosságú lesz a célcsoport meggyőzésében.

Egyértelmű, hogy a tabletek nagyszerű lehetőségeket kínálnak a marketingesek számára, hogy kiterjesszék sokcsatornás interakcióikat a fogyasztókkal. Mielőtt azonban felugornának erre a vonatra, a márkáknak meg kell érteniük a különböző korcsoportok viselkedése közti árnyalatnyi különbségeket, hogy releváns alkalmazásokat kínálhassanak a megcélzott szegmenseknek.

(Reineke Reistma, Forrester)
 

Egyik hozzászólásában szkeptikus_ nevű olvasónk ajánlotta figyelmembe Závecz Tibor (Ipsos véleménykutatási igazgató) egyik régebbi – de mondanivalóját tekintve teljesen aktuális – előadását, mely éppen erről szól. Érdemes tanulmányozni a pályára készülő fiataloknak (a pályán lévő kutatóknak pedig ugyancsak érdemes átolvasni és átgondolni, hogy rendelkeznek-e mindazokkal a képességekkel, melyeket az új belépőktől elvárunk).

Remélem a szerző nem haragszik meg, ha egy rövid részt az előadásából most megosztok veletek:

„A közvélemény- és piackutató cégek által támasztott elvárások és a felsőoktatási intézmények által képzett hallgatók felkészültsége ugyan nincs teljes mértékben összhangban egymással, de megfelelő munkaerőutánpótlást biztosítanak a piacon működő cégek számára.

Minden évfolyamon van 1-2 olyan hallgató, aki potenciális kutatóként jön szóba s akad 5-10, aki érdeklődést mutat empírikus feladatok iránt, de legfeljebb a kutatók asszisztenseként kezdheti el karrierjét. Az asszisztensi belépő korántsem jelent végállomást, az esetek túlnyomó többségében 1-2 évnyi tapasztalatszerzést követően kutatóként is megállják a helyüket.

A piaci cégekhez belépő munkatársak kiválasztása a tudás és a készségek felmérése alapján történik. A versenyhelyzet alig teszi lehetővé, hogy betanítsuk a végzett hallgatókat ezért az állásinterjúkon az a cél, hogy minél felkészültebb, az empírikus szociológiában már gyakorlatot szerzett, team-munkában már tapasztalattal rendelkező személyt találjunk. Ez hátrányt jelent a kezdők számára, de esélyt sokan kapnak, mert a friss szemléletnek is lehetnek egy cég számára inspiráló hatásai.

Kereslet és kínálat:

1) Elméleti társadalomtudományi felkészültség. Ezt az elvárást kiválóan teljesítik a végzettek, a klasszikus társadalomértelmező szerzők és műveik ismertsége magas, jó (kiváló) szintű tudással rendelkeznek. Ugyanakkor az efféle ismereteket kevésszer tudják alkalmazni, mert erre a piaci szféra alig tart igényt. Nem kizárt, hogy piaci szegmensek feltárásakor is hasznos pl. a gazdasági filozófiák ismerete, de inkább a véleménykutatások esetében használható az elméleti felvértezettség. Néhány példa: az állam és az egyén viszonyának alakulása, a történelmi analógiák, a demokráciafelfogások, a legfontosabb társadalomlélektani folyamatok.

2) Széleskörű és praktikus ismeretek a társadalomról. Meglehetősen hézagos a jelentkezők tudása. Alig ismerik a társadalom rétegzettségét, nem tudják szegmentálni. Nehezen becsülik meg az egyes társadalmi csoportok nagyságrendjét, tájékozatlanok a szokásaikat, anyagi helyzetüket illetően. Viszonylag tájékozottak az elit- és szubkultúráról, de tájékozatlanok a tömegkultúráról. Kevesen ismerik a magyar politikai viszonyokat, a pártokat, felszínes az alkotmányos berendezkedésről való tudásszint, a demokratikus intézményrendszer egyes elemeiről minimális a tudás. Hézagos az Európai Unióról való praktikus tudás: milyen előnyöket és hátrányokat jelenthet.

3) Elmélyült módszertani ismeretek. Az oktatás során sokféle módszert tanítanak, de kevés marad meg belőle az államvizsgáig. A munkába lépésnél csak az alapokkal rendelkeznek, fel kell frissíteni a tudást, sok mindent újra kell tanulni. A kutatási fázisok elméletiesebb részéből (probléma megfogalmazása, hipotézis felállítása, következtetések levonása) felkészültebbek a jelentkezők, a gyakorlatiasabb részekből (a probléma operacionalizálása, elemzés) hiányosságok mutatkoznak. Külön kell szólni a statisztikai tudásról: a végzettek jó része idegenkedik tőle, de akiknek van efféle tudásuk, rendszerint csak az egyszerűbb megoldásokat tudják. Kevesen ismerik és alig néhányan alkalmazzák biztonságosan a többváltozós elemzéseket. A társadalomkutatók adatfeldolgozásra alkalmas programcsomagját az SPSS-t a képzés közepén ismerik meg a hallgatók s ezt a munkábaálláskor már elég kevesen tudják használni.

4) Lényeglátás, elemzési képesség. Kezdetben az elemzések általában deskriptívek, szárazak, terjengősek. A kezdő kutatók meg akarják mutatni, hogy birtokában vannak a szaktudásnak és mindent leírnak, .túlírják az anyagokat. Minden összefüggést szavakba öntenek s ez a felhasználó számára néhány mondat elolvasása után követhetetlen. A számokat ismétlik szöveges formában. Nem tudják tömören megfogalmazni a lényeget, hiányzik a szintetizálás képessége. Különösen nagy problémát jelent a legfontosabb állításokat tartalmazó összefoglalások elkészítése. A következtetések levonása sokaknál a saját nézetek hangoztatását jelenti s nem az adatokból származik.

5) Íráskészség, fogalmazási készség. Kevesen jártasak a piaci szférában honos műfajokban. A kutatási gyorsjelentés, a vezetői összefoglaló, a tanulmány, a cikk eltérő fogalmazási módokat különböző hosszúságú írásokat jelent. A legnagyobb problémákat a szakkifejezések túlzott használata, a szóismétlések, a strukturálatlanság jelentik.

6) Verbális képesség. Kevesen tudnak szabatosan, lényegretörően fogalmazni. Ebben a szakmában alapvető elvárás, hogy a laikusok, a társadalomtudományoktól távolabb állók számára is közérthető módon megfogalmazzuk a kutatási eredményeket. Nagyon kevesen médiaképesek...”

Závecz Tibor 19 pontban foglalja össze az elvárt képességeket, a teljes anyagot nézzétek meg ITT (.pdf) vagy ITT (.gif).

Néhány héttel ezelőtt – még nagyobb mértékű leépítések után (az alkalmazottak további 47 százalékát bocsátották el) – , a News Corp megerősítette azt a szándékát, hogy szabadulni akar a veszteséges MySpace-től. Vajon mennyit érhet az egykor hatalmas közösségi oldal?

Ha tavaly kérdezed ezt, a múlt év adatai alapján, azt válaszoltam volna, hogy a vállalatként rosszul menedzselt MySpace megőrizte a zene és szórakozás rajongó fiatalok lenyűgözően nagy felhasználói bázisát, és hogy az egyetemi hallgatók több mint fele még mindig úgy gondol a MySpace, mint "cool" dologra.

12 hónappal később láthatod, hogy a közösségi hálózat milyen gyorsan omlik össze még az egyre fontosabb Y generáció (1982-1995 között születettek) piacán is. Most már több, mint 70 százalék úgy érzi, hogy a MySpace "béna".

A Facebook marad a csúcson, távolról követi a Twitter, és a Microsoft Windows Live. (tomhcanderson)
 

Nemrég jelent meg a blogon egy piackutatásról szóló Venn-diagram. Mindössze egy kép, egy mondatos bevezető szöveggel. Legnagyobb megdöbbenésemre a poszt hihetetlenül sikeres volt, több száz százalékkal többen nézték meg, mint egy átlagos bejegyzést, Facebookon, Twitteren ajánlották, újra megjelentették más oldalakon, stb. Tanulságok: nem az a poszt lesz sikeres, amelyről úgy gondolod (a szerintem legjobb bejegyzések általában semmilyen hullámot nem kavarnak...még dolgozom azon, hogy ezt el tudjam fogadni...); egy kép továbbra is többet mond, mint száz (ezer) szó. Ha el akarod készíteni saját iparágad Venn-diagramját, kattints ide, mentsd el a képet. Ezután már csak egy képszerkesztőben bele kell írnod a szöveget és lehet kiposztolni. Vizualitás, vizualitás, vizualitás...

A blog kéthetente jelentkező sorozatában egy-egy témához kapcsolódóan ajánlok korábbi blogbejegyzéseket. A válogatás nem teljes körű, az adott témában a blogon megjelent összes bejegyzés a „Tagek – Főbb témakörök” oldaldoboz megfelelő címkéjére kattintva érhető el.

"A piackutatás túl fontos ahhoz, hogy a vállalati piackutató osztályokra bízzuk."

Januártól a Research International Hoffmann és a TNS Hungary, a nemzetközi egyesülést követve, Magyarországon is közös piackutató vállalkozásként folytatja munkáját. A két cég TNS Hoffmann néven dolgozik tovább egy ötfős board vezetésével, amelyet Hoffmann Márta CEO irányít. A Specialist Divíziót Duránszkai Gábor, az FMCG-Retail Divíziót Falus Tamás vezeti. A kvalitatív kutatások Pásztor György irányítása alatt zajlanak. A cég gazdasági igazgatását Kármán Gábor látja el.

A TNS Hungary jogelődje 1989-ben az egyik első piackutató intézet volt és Magyarországon a mai napig az üzletág első tíz top vállalkozásába tartozik. Az 1997-ben alakult Research International Hoffmann rövid idő alatt vált az ad hoc piackutatás vezető szereplőjévé, és került be a legnagyobb 5 magyar cég közé. A TNS Hoffmann, a korábbi két cég egymást kiegészítő profiljának integrálásával a hazai piackutató szakma egyik legszélesebb körű szolgáltatását nyújtó szereplője lesz.
 

Lehet, hogy 2011 lesz az év, amikor a kerekek leesnek az online marketing kocsijáról? Nigel Hollis nem tud úrrá lenni azon az érzésen, hogy a jövő nem túl rózsás.

Lehet, hogy csak kimazsolázgatok bizonyos dolgokat, de a jóslatok közül több, amivel találkoztam, arra utalnak, hogy az online marketing kezdi elveszíteni vonzerejét.

Tavaly a comScore és a Starcom USA kibocsátott egy aktualizált tanulmányt “született kattintók” néven, ami azt mutatta, hogy 50 százalékkal csökkent azon amerikai internet-felhasználók száma, akik display-hirdetésekre kattintanak.

2009 március hónapban az amerikai internetezőknek csak 16 százaléka kattintott display-hirdetésekre. Ami még rosszabb, az internetezők mindössze 8 százaléka felelős az összes kattintás 85 százalékáért. [Szerk.: mint azt már korábbi posztokban olvashattátok, hasonló lehet a helyzet az online kutatásoknál is, ahol egy hiperaktív kisebbség töltheti ki a felmérések többségét...mindenki gondolja végig, hogyan hat ez az adatminőségre...]

Persze, ez nem igazán számít új hírnek. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor display-hirdetésre kattintottál ahelyett, hogy inkább bezártad volna?

Hogy igazságosak legyünk, a comScore sajtóközleménye így folytatódik:

Az online display-hirdetések jelentős növekedést generálnak a márkaoldalak látogatottságában, a védjegyekre való keresésekben és az online / offline értékesítésben egyaránt, azon internet felhasználók között, akik találkoztak az online hirdetési kampánnyal - függetlenül attól, hogy kattintottak a hirdetésre, vagy sem.

És, mint ahogy a Dynamic Logic kutatása megerősíti, az online display-hirdetések jelentős hatással lehetnek a márkaismertségre és a márkák iránti attitűdökre. Mindez jó dolog. De ugyanezt más eszközökkel is el lehet érni, ha ugyan nem jobban.

"Ó," mondod, "de Nigel, az online most a közösségi média. A tweetek az új kattintások."

Hát, egy szempontból igazad lehet. Úgy néz ki, mindkettő egyformán hatékonytalan.

Most már tudom, ezek nem végső, számszerűsíthető bizonyítékot, ám ez a hozzászólás Megan Garber-től határozottan elgondolkodtathat téged is.

Ő arról számolt be, hogy Nicholas Christakis és James Fowler, akik szerzői a Connected: The Surprising Power of Our Social Networks & How They Shape Our Lives könyvnek, egész pontosan négy extra példányt adtak el a könyvükből, miután a könyvet sorozatos tweetekben promótálták, melyek összesen több, mint 2,7 millió emberhez jutottak el!

Christakis ezt mondta:

Nem mondom azt, hogy a Twitter haszontalan, de azt gondolom, hogy a Twitternek az a képessége, hogy információkat terjesszen el széles körben, különbözik attól a képességtől, hogy befolyásolja a viselkedést.

És azt hiszem, ez a jelenség az, amivel a marketingesek igazán küszködnek. Az a baj, hogy senki nem találta ki, hogyan lehet igazán felnőni az ígéretekhez.

Most egy csomó minden arról szól, hogy a márkák használjanak olyan eszközöket, mint a Twitter, foursquare vagy Blippy, egyfajta közösségi kötelességként.

Mindazonáltal túl sok piaci szereplőnek nem sikerül azonosítani a valódi okát annak, hogy márkájuknak miért is kellene interakcióba lépnie emberekkel olyan helyeken, mint az említettek. A pofára esésük után így tehát a 'megvesztegetéshez' kell folyamodniuk, az egyetlen módjaként annak, hogy bevonják az embereket a párbeszédbe. Tudod, mire gondolok: jelentkezz be, indíts útnak egy 25 százalékos árkedvezményt, tweetelj/posztolj erről, és az alacsonyabb ár több lájkot fog kapni.

Most úgy tűnik, mintha a közösségi médiumokban folytatott párbeszéd többet érne, mint egy valódi értékesítés.

Igen, van még további módja is annak, hogyan zavarjuk meg az embereket, és árengedményeket kínáljunk nekik ahelyett, hogy kitalálnánk egy értelmes módot a velük való összekapcsolódásra.

OK, te jössz. Mondd el nekem, hogy miért tévedek. (Nigel Hollis, MB)
 

Kvalis vagy kvantis vagy? Gyakran elhangzik ez a kérdés piackutatók között, mintha annyira egyértelmű volna, hogy vagy ehhez értesz vagy ahhoz, de mindkettőhöz semmiképpen. Legalábbis magas szinten nem. Többnyire pedig alapszinten sem mindkettőhöz egyszerre. Ma, amikor naponta jelennek meg újabb kutatási technológiák a jelenlegitől gyökeresen elérő módszertannal, van-e rá esély, hogy a kutatók mindezt átlássák? Ha ők nem, akkor kik? Ki fog tanácsot adni a módszertani zűrzavarban az ügyfeleknek?

Régebben nem volt ritkaság (vagy legalábbis volt rá példa), hogy a piackutató cégekhez kerülő, kutatónak készülő tanonc a gyakorlatban is megismerkedett a legkülönfélébb kutatási területekkel, módszerekkel, technikákkal. Nem túl nagy időtávról beszélünk, hiszen a magyarországi üzletszerű piackutatás csak kb. 20 évre tekinthet vissza! A kezdetekkor mindenesetre minden jóval egyszerűbb volt, viszonylag könnyen áttekinthető módszertannal, kevesebb féle-fajta technikával, ezeket pár év alatt el lehetett olyan szinten sajátítani, hogy ha az illető nem is lett minden területen profi, de azért jó rálátással rendelkezett más, saját választottjától eltérő, de azzal rokon szakterületekre, módszerekre is. Ezek természetesen leginkább azok a tehetséges kutatók voltak, akiket már az induláskor vezetőnek szemeltek ki a multi kutató cégek és később szinte kivétel nélkül vezető pozícióba is kerültek. Egy mezei piackutató persze már 20 évvel ezelőtt is specializálódott (specializációra kényszerült, arra kényszerítették) és akár tetszett, akár nem, biztos lehetett benne, hogy élete végéig (jó esetben, ha ki nem rúgják vagy meg nem szűnik a cég) azon a területen fog dolgozni, ahol zöldfülű korában kezdte a szakmát. Kvalis vagy kvantis lett, oszt jónapot. Tartható-e ez a modell, ez a felosztás?

A problémák részben azzal kezdődtek, hogy az életmód változásával, a fogyasztói kultúra fejlődésével az addig nagyjából egységes – és viszonylag könnyen, viszonylag egyszerű, viszonylag jól áttekinthető és menedzselhető módszerekkel kutatható – fogyasztói csoportok széttöredeztek, fragmentálódtak. Többé egységesnek legkevésbé sem tekinthető fogyasztói csoportok, törzsek, szubkultúrák és még a jóisten tudja mik alakultak ki (és ezek természetesen nem állandóak, hanem folyamatosan változnak), a technológia és a tudományos fejlesztések (beleértve természetesen az internet elterjedését, a közösségi média megjelenését és forradalmát, a médiafogyasztási szokások megváltozását, stb.) pedig nagyjából mostanra értek olyan szintre, hogy erre a jelenségre természetes válaszként a kutatási módszerek is fragmentálódni, osztódni kezdtek. Elmosódik tehát a kvalitatív-kvantitatív közti határ, köszönhetően az új módszereknek. Mi van a nyakunkon? Közösségimédia-kutatás, netnográfia, szemkamera, arcfelismerés, neuromarketinges cuccok (Emotimeter, EEG, PET, MRI, fMRI), RFID chip, biometrikus adatok használata a kutatásban, emberbe ültetett szilikonchip-implantátumok, 'Near Field Communication' technológia (mobiltelefonban, hitelkártyában elhelyezett chip, ami a test-implantátum szolidabb változata), automatikus online kutató robotok, mesterséges intelligencia megjelenése a kutatásban, virtuális kérdezőbiztosok, online játékokba injektált kutatási applikációk, stb.

Ezeknek egy része nem valódi innováció, csak új ruhába öltözött az ősrégi módszer (technológia), más részük viszont valóban paradigmaváltást, totálisan új megközelítést, más módszertant, más jellegű eredményeket hoz a piackutatási iparágba. Ezen módszerek/technológiák használatához, működtetéséhez a jelenlegiekhez képest esetleg más kompetenciákkal rendelkező kutatók kellenek majd, sokszor pedig az adott technológia annyira bonyolult, annyira más, mint amit jelenleg ismerünk, hogy teljes mélységükben való kihasználásukhoz, sokszor egyáltalán a technológia fizikai működtetéséhez valóban specialistákra lesz szükség. Az pedig gyakorlatilag esélytelen, hogy ezek a kutatók más kutatási területeken is kompetensek legyenek, de az is, hogy nem ezen a területen dolgozó kutatók valamelyest objektív rálátással rendelkezzenek az adott módszerre ezen speciális területek vonatkozásában.

Ha a kvalitatív-kvantitatív terület egésze már eddig is áttekinthetetlen volt a legtöbb kutató számára, az új technológiákat, azok használhatóságát, relatív hasznosságát, az általuk szállított adatok érvényességét, korlátaikat vajon ki fogja átlátni? Ez most lehetetlennek tűnik, így viszont az sem látszik, ki lesz kompetens ahhoz, hogy az ügyfeleknek a problémáik megoldására leginkább alkalmas módszert/módszertant javasoljon? A generalisták ideje véglegesen lejárt volna (most, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk)? Úgy tűnik, igen, legalábbis ebből a szempontból – bármilyen ellentmondásos is ez. Van azonban a címben felvetett kérdésnek más megközelítése is.

Vonjuk el tekintetünket – ígérem, ez nem lesz túl nehéz – a beltenyésztettség minden evolúciós és genetikai jelét-hátrányát magán viselő, posványos, provinciális, régmúlt idők uram-bátyám világát idéző, magába-merevedett, lábszagú magyar kutatási piacról és ezzel a könnyed mozdulattal fordítsuk vigyázó szemünket USA és Anglia felé. Öt név: Nigel Hollis, Reineke Reitsma, Jeffrey Henning, Ray Poynter, Tom Anderson. A nemzetközi piackutató blogger szubkultúra jó értelemben vett professzionális-mainstream vonulatának jelenleg legnagyobb ászai (személyes megjegyzés: sajnálom, hogy a női vonalat csak Reineke Reitsma képviseli, jóval több női kutató bloggerre lenne szükség, szerintem ők sokkal-sokkal jobban, érdekesebben, empatikusabban írnak a férfiaknál; mindazonáltal az öt név közül számomra az ászok ásza: Nigel Hollis). Ketten közülük jó nevű multi kutató cégek vezető elemzői, hárman pedig az új hullám reprezentánsai, kisebb cégek tulajdonosai-vezetői. Miért éppen ők? Bizonyára vannak náluk (bizonyos értelemben) jobb kutatók, akik saját szakterületükön ezerszer profibbak, vannak akik jobban értenek az SPSS-hez, vannak akik sokkal jobban tudnak moderálni egy fókuszcsoportot, vannak akik a pszichológiához, a szociológiához vagy más társadalomtudományokhoz értenek jobban, stb., stb...hiába. A titok: az utóbbiakkal szemben – akik minden bizonnyal vérprofik saját szűk területükön, de szakbarbárként hozzá sem tudnak szólni gyökeresen máshoz, sőt gyakorlatilag semmi máshoz – ez az öt ember viszonylag magas színvonalon ismer – ha nem is minden, de – sok területet, nem polihisztorok, de az átlagosnál (értsd: az átlag kutatónál) jelentősen műveltebbek, tájékozottabbak, látókörük szélesebb, vitakultúrájuk fejlett, adaptációs képességük hihetetlenül jó (és mindehhez még hozzáadódik egy csipetnyi józan ész: önálló gondolataik vannak, nem a csorda után mennek eszetlenül – ez mindannyiukra, de különösen Nigel Hollisra jellemző). Mindezt úgy is le lehet írni: minden határon túl nyitottak – nyitottak mindenre, "ami működik, és ami nem működik" (és mindezt összhangba tudják hozni azzal, amit úgy írhatnánk le: "...belülről vezérelt emberek, a kívülről vezérelt emberek korában" – copyright by Tölgyessy Péter). Ez a mentalitás az, ami kiemeli őket a kutatók masszájából. Miért fontos ez ma, miért lesz sokkal fontosabb holnap és miért lesz egyenesen nélkülözhetetlen holnapután?

Egyszerű, de nehezen emészthető. A kutatási adatok CSAK kontextusba helyezve értelmezhetőek; ezek az adatok összefüggések nélkül – ez sokak számára lesz nehezen érthető – semmit, valóban SEMMIT nem érnek és SEMMIRE nem használhatóak. Ezért is szükséges, hogy egy kiemelkedően jó kutató széles látókörrel rendelkezzen, ismerje a történelmet, jó barátságban legyen a társadalomtudományokkal, legyenek irodalmi ismeretei, szeresse a zenét, kövesse a napi gazdasági-politikai-kulturális eseményeket, figyelje a tőzsdét, vallásfilozófiai kérdésekben éppúgy tájékozott legyen, mint a mikro/makro-ökonómiában, értsen a médiához, reklámhoz, SEO-hoz, SEM-hez, a kíváncsiság, az igazság keresésének vágya hajtsa, minden benyomásnak nyitva álljon, az élet szeretete jellemezze. Miért szükséges ez? Azért, mert az összefüggések egyre bonyolódnak, a világ és a benne élő emberek egyre kiismerhetetlenebbek lesznek, a verseny pedig egyre fokozódik.

Ha piackutató állásra interjúztatnék (nem szoktam), a nyilvánvaló szakmai kompetenciákon túl furcsa kérdéseket is feltennék:
- Mi a véleménye az USA jegybankjának kvantitatív easing-jéről? (aminek semmi köze nincs a kvantitatív kutatáshoz, annál inkább a monetáris politikához, a tőzsdéhez)
- Mit tud Caliguláról?
- Mikor volt utoljára színházban/hangversenyen, mit látott?
- Idézzen egy tetszőleges Ady/Szabó Lőrinc/Nagy László verset!
- A felmutatott festmények közül válassza ki, melyiket festette Chagall, Monet, Delacroix!
- Mi a véleménye az euroövezethez való csatlakozásról? Stb., stb.

Az új technológiák használatában, kezelésében tehát elkerülhetetlen lesz a további – a jelenleginél sokkal durvább – specializáció. Más megközelítés szerint viszont minden eddiginél nagyobb szükség és igény mutatkozik majd az élet számos területén elmélyült ismeretekkel rendelkező, a módszereket és eredményeket társadalmi-gazdasági-kulturális kontextusban elhelyezni tudó, a nyitottság kultúráját nemcsak valló, hanem aktívan gyakorló "reneszánsz" piackutatókra.
(Piackutatás blog)
 

Most – a megbízók után – a hivatásos piackutatókat próbáljuk meg tipizálni. (Hangsúlyozottan NEM konkrét személyekről, hanem típusokról van szó. Ha valaki azt feltételezi, hogy róla írunk, kérjük gondoljon arra, hogy még vagy 10 másik ember hiszi éppen ugyanezt – pedig nem is.) Íme, a profi piackutatók archetípusai, szerintünk:

A névtelen piackutató
Sötét irodák mélyén, monitort bámulva tölti életét. Adatokat elemez, scripteket futtat, prezentációkat készít napi 10-12 órában. Aládolgozik azoknak, akik majd beszámolnak az eredményekről a médiának vagy konferenciákon prezentálják azokat. Névtelen, arctalan, bármikor pótolható. A legszánalmasabb kutatói sors, amit csak el lehet képzelni. Mégis, a névtelen piackutatók tömegei tartják vállukon a szakmát, ha ők nem lennének, az egész kártyavárként omlana össze. Ezt jó lesz nem elfelejteni szerencsésebb sorsú társaiknak.

A médiabubus, vagy nyilatkozógép
„Nyilatkozom, tehát vagyok” – ez a hitvallása. Nélküle nincs Kossuth rádió Napközben vagy Déli Krónika műsor, konferenciáról való tudósítás, kerekasztal-beszélgetés a TV-ben vagy bármilyen más médiaesemény. Ha mégis hiányzik valahonnan, annak csak egy oka lehet: éppen nyitott szívműtétet végeznek rajta és az orvosa nem engedi be a média képviselőit a műtőbe. 1 nappal később már az ablakon szökik ki, és nyilatkozik, nyilatkozik, nyilatkozik,...

Az Ikon
„A PIACKUTATÓ.” A szakma nagy öregje, a kutatói szakmát akkor kezdte, mikor még néhai Kádár apánk is csak tejfölösszájú úttörő volt. Szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen (valóban). Olyan élő ember sincs mellesleg, aki erre vetemedne. A ranglétra teljes spektrumát végigjárta, segéd-piackutató-jelölttől az elérhető legmagasabb posztig. Élete már szinte történelem, szobrot pedig csak azért nem, mert élő embernek nem szokás, ugyi. Ikonból csak egy van, csak egy.

A szürke eminenciás
Életútja sokban hasonló az Ikonéhoz, és bár képességei, intellektusa, elvégzett munkája, befutott pályája alapján lehetne akár Ikon is, de mégsem az. Egyrészt ez a szerepkör már foglalt, másrészt bizonyos – nem szakmai jellegű – személyes adottságok hiánya a szürke eminenciás szerepkörét jelöli ki számára a porondon - örökre.

A konferencia-addikt
Nélküle el sem kezdenek szakmai konferenciát. Előad, előadást hallgat, kapcsolatokat épít/ápol, nyilatkozik, figyel, fal a büfében, együtt él a konferenciával. Utolsóként leoltja a villanyt, majd kipukkad, mint egy lufi.

A szobatudós
Terepen soha nem dolgozott, puskaport nem szagolt, projekteket nem vitt. Tudását könyvekből, jegyzetekből, akadémiai értekezésekből szerezte, sőt ő maga is írogat efféléket. Tipikus felbukkanási helyei: oktatási intézmények, elméleti kutatóműhelyek, MTA. (Ha párhuzamot akarnánk vonni, olyan ő, mint a híres boksz-szakkommentátor, Boros Tamás alias Golyó, akinél többet kétségkívül kevesen tudnak a bokszról – bár maga életében soha nem húzott bokszkesztyűt...)

A tudós-vállalkozó
Azokból a szobatudósokból lesznek vállalkozók, akik nem elégszenek meg a tudományos fokozatukkal, hanem vállalkozóként is sikeresek akarnak lenni. Osztályrészük általában a keserű csalódás, mikor ráeszmélnek, hogy védett és eseménytelen világukból egy olyanba merészkedtek, ahol minden utcasarkon vérfarkasok portyáznak. Akik nem vállalják a harcot, azok gyorsan elosonnak és visszadják az ipart. Aki marad, az megtanul küzdeni, gátlástalanul, szemrebbenés nélkül hazudni és ha a dolgok (értsd: üzleti érdekek) azt kívánják, készek pont az ellenkezőjét állítani annak, mint amit tudósként a megelőző évtizedekben bőszen hirdettek.

A régi keresztapa
Már a külseje is olyan „keresztapás”, és 70 kilója ellenére sem lenne jó vele egy sötét sikátorban (vagy egy konferencia-terem sötét sarkában) találkozni. Nagy intézetek élén tenyészik, kiemelt vezetőként már nem kutatással, hanem üzlettel foglalkozik, szakértőként pedig régi publikációiból és évtizedekkel korábban szerzett hírnevéből él. A régi világ szülötte (erre büszke is), egész működésére és személyiségére rányomta bélyegét az a paternalista környezet, melyben szocializálódott (élvezte). Megszokta, hogy az ügyeket hatalmi szóval intézze, az új világot nem érti, nem ismeri, nem szereti, illetve fél tőle. Régi – politikai – kapcsolati tőkéje szétmállóban, újakat építeni már nem tud. Számára valóban az egyetlen megoldás: a visszavonulás. Egy nyugágy az ősfák alatt, valahol a tizenkettőben vagy a kettőben. Napozás, borozás, emlékek, semmi kutatás. So long, mister, so long.

Az új keresztapa
Hatalma (vagy inkább: befolyása) esszenciáját leginkább formális és informális kapcsolati hálók képezik. Kezét a piackutatás ütőerén tartja, minden szál, minden kezdeményezés az ő kezében fut össze – még ha erről kevesen is tudnak. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Kiválóbbnál is kiválóbb kommunikációs képességekkel áldotta meg a sors, ha nem kutató lenne, akkor minden bizonnyal a titkosszolgálatoknak dolgozna. Ritkán történnek olyan dolgok, melyekről ne tudna előre, vagy éppenséggel ne ő indította volna útjára azokat. Királycsináló. Céljait – a Régi keresztapával szemben – nem fenyegetéssel vagy hatalommal való befolyásolással éri el, hanem tranzakciós cserekapcsolatokkal. Az új fiú politikai kapcsolatok helyett gazdaságiakkal operál. Sikerének titka: win-win játszmákat játszik, a vele való együttműködés után mindenki elégedett lehet. Érti és rutinszerűen alkalmazza is a napóleoni formulát: ha valamit nem tudsz megakadályozni, segítsd elő, állj az élére, integráld, használd!

A blogger kutató (vagy kutató blogger?)
Mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kéne. (Néha meg is bánja utólag.) Élvezi azt a függetlenséget és szabadságot, mely kutatóként csak keveseknek adatik meg. Egy blogjában lehozható jó sztoriért az anyját eladná, azért pedig ölni tudna (elsősorban persze más kutatókat:-), hogy elsőként közölhessen szakmai híreket. Időnként skizoid helyzetbe kerül, néha már maga sem tudja, hogy inkább kutató, vagy inkább blogger. Kutatóként értetlenkedik más bloggerekre, bloggerként pedig nem érti a tisztán kutatói motivációkat. Nem szakmabeli bloggereknek mindig kutató marad, a piackutatók pedig bloggerként tekintenek rá.

A dezertőr
Valaha piackutató cégnél, intézetnél dolgozott, de megunta a 12-15 órás napi munkaidőt, az átdolgozott hétvégéket és a futószalag-szerűen végzett projekteket. Pihenni akar, családot, valamint pénzt keresni. Ezért aztán felhalmozott tudás-tőkéjére támaszkodva sutyiban ügyféloldalra dezertál – megőrizve és kihasználva azért korábbi kapcsolatait. Az vesse rá az első követ, aki nem így tenne, kutatóintézeti piackutatóként megöregedni csak egy bizonyos pozíció felett lehet, illetve érdemes.

A hobó
Tipikusan szociológusként kutatja a piacot/közvéleményt/médiát, nyakkendőt tv interjúnál sem köt (nincs is neki), hajat/szakállat nem vág, világi hívságok nem érdeklik, szabályok már nem kötik – azok fölé került; ugyanabban a pecsétes-kockás ingben, SZTK szemüvegben nyilatkozik, mint 10 évvel ezelőtt – de mindez valahogy jól áll neki. Külsejét tekintve nem sokban különbözik egy hajléktalantól, amikor viszont megszólal: érződik a 180-as IQ. Pályatársai szent borzadállyal vegyes csodálattal követik működését. Érdekes színfolt, nélküle szegényebb lenne a szakma.

A yuppie
Külsejében éppen A hobó ellentéte: tökéletesen vasalt ing, trendi olasz nyakkendő, kifogástalan külső; ha a szerencse fia és mindehhez szakmai tudás és megfelelő kommunikációs képességek is társulnak, semmi nem menti meg, hogy előbb-utóbb tv műsorok, kerekasztal-beszélgetések, híradók állandó résztvevője legyen. Tudását többnyire neves business-schoolban szerezte és mire betölti a 30-at vagy társtulajdonosként vagy elsőszámú vezetőként egy lukratív budai vállalkozás élén találja magát (és megvalósíthatja végre régi álmát: kedvére dughatja a borotvált titkárnőket). Ha sikerül politikai kapcsolatokat is építenie, akkor pedig spindoctorrá avanzsálhat, közvélemény-kutatóból a közvélemény alakítójává. Innen az út...hova is vezet tovább?

Kurucz Imre, az NRC fejlesztési igazgatója, újévi fogadalmat tesz. Minek betartása egyelőre erősen kérdéses...

Végre megtudhattuk, ki a Terepnapló blog szerzője. Nagy Tamás az, aki az Omnicom Media Group Hungary kutatási igazgatói pozícióját tölti be január 1-től (a korábban távozó Mechler János helyét vette át).

Az ötletet Tom Anderson adta, az ő Venn-diagramját használtam fel és alakítottam át, íme.

A Wikipedia most ünnepli 10. születésnapját, az alábbi video infografika pedig bemutatja, honnan is indult és hova érkezett 2011-re.

Néhány adat: a Wikipedián jelenleg több, mint 17 millió szócikk szerepel, 270 nyelven, több, mint 400 millióan látogatnak el az oldalaira havonta, így ez az egyik legfontosabb honlap az egész világon. A Wikipediának 1.2 millió szerkesztője van, akik több, mint 11 millió szócikket szerkesztenek havonta, mindenféle nyelven!

Meglehetősen ritkán kerül új blog a jobb oldali „Linkajánló” dobozba, aminek az a prózai oka van, hogy egyszerűen nincs kit/mit ajánlani... Ide olyan (elsősorban piackutatással, esetleg marketinggel/médiával foglalkozó) hazai blogok kerülnek, melyeket én magam szívesen olvasok és színvonalasnak tartok, esetleg a szerző iránti respekt is befolyásol (a kutatási témájú blogokkal nem lehetek túlzottan szigorú – és egyébként sem akarok az lenni – , mert nagyon kevés van belőlük, mindenkit meg kell becsülni, aki erre adja a fejét – hajrá piackutatók!).

Az új versenyző: támadási felület nevű blog a tumblr-en. Túl sokat nem tudunk róla, a szerző 'dainri23' nick alatt jegyzi (ez talán arra utal, hogy 23 évesen indította a blogot, vagyis most lehet kb. 24-25 éves?), sajnos túl sok bejegyzés nincs, ami van, az viszont igen komoly. Saját területén (pszichológia, kvalitatív kutatás) felkészültsége nekem magasan a legkomolyabbnak tűnik az ajánlóban szereplő összes többi blog (és persze ide vehetjük a Piackutatás blogot is) szerzőjével, írásaival összehasonlítva. Sőt, angol/amerikai kutatási blogokat olvasgatva, azok közt sem találkoztam ilyen színvonallal, felkészültséggel (a profizmuson túl a fiatalos, megalkuvást nem ismerő, harcos stílus nekem még külön is bejön – éljenek a forradalmárok! Halál az 'ancient regime' tagjaira!) – az igazság kedvéért azt azért ne felejtsük el, hogy sok kutató szociológiai vagy közgazdasági háttérrel rendelkezik, így ésszerűen nem is várható el, hogy ilyen szinten legyen pszichológiai kérdésekben (ők másban profik), de ez persze nem csökkenti 'dainri23' érdemeit. Mit tudunk még a blog gazdájáról? A kvalitatív kutatás érdekli, ezen a területen is dolgozik, pszichológiából phd. fokozatot szerzett, hobbija a kosárlabda, jól mehet neki az angol, mert a posztok egy része így íródott. Korábban a Nextwave-hez lehetett valamilyen kötődése, vagy ott dolgozhatott (gyakornok?). A nickneve alapján megkockáztatható, hogy esetleg Dani a keresztneve, a napokban pedig egy gasztroblogban éppen egy Dani nevű piackutatóról olvastam, aki Angliába távozott egy neves piackutató céghez...ez persze véletlen egybeesés is lehet (csak én éppen nem hiszek a véletlenekben). Vegyétek fel RSS-be, bármilyen ritkán frissül is. (Ha tudtok még k...a jó kutatási blogot, írjátok meg, plíz!!!)

Sokan egyidejűleg több csatornán keresztül fogyasztanak tartalmakat, de ezek a tartalmak vajon átfedésben vannak egymással? A Forrester Technographics® adatai megmutatják, mit csinálnak a fogyasztók a számítógépükön, miközben nézik a TV-adást, és ezek azt mutatják, hogy az első négy tevékenységnek egyáltalán semmi köze nincs ahhoz, hogy aktuálisan mit néznek.

Mivel a fogyasztók olyan tevékenységekre használják a PC-jüket, melyek több figyelmet igényelnek, mint a tévénézés - ami többnyire egy passzív tevékenység - inkább megkérdőjelezhető, hogy a televíziós tartalmak milyen hányada az, melyet még valóban figyelnek. A fogyasztók majdnem egyharmada a számítógépén levő játékkal játszik, míg televíziót néz, egynegyede pedig az iskolai házi feladatot készíti el. A tévéadásokból háttérzaj lett?

Az is látható, hogy a fogyasztók 44%-a közösségi hálózaton, chaten és emailen keresztül kommunikál barátaival olyan témákról, amelyek nem kapcsolódnak az éppen futó tévéadáshoz. Tehát a fogyasztók az online tartalom iránt érdeklődnek, de nem szükségképpen a műsorszórással való párhuzamban. A piackutatóknak ki kell alakítani egy olyan kutatási tervet, amely segít a vállalatoknak megérteni, a fogyasztók mikor és hogyan tévéznek, és mikor keresnek rá olyan online tartalomra, mely kapcsolódik a cég termékeihez vagy márkáihoz, annak érdekében, hogy egy olyan marketing stratégiát tudjanak építeni, amely megerősíti az üzenetet az egyes csatornákon keresztül.
(Reineke Reitsma, Forrester)

Egy piackutatóknak szóló magazinban 1994 óta fut nagy sikerrel a Háborús történetek sorozat. A szerkesztő humoros történeteket oszt meg a piackutatás frontvonalában zajló életről, melyek saját valós tapasztalatain valamint piackutató barátai és munkatársai elbeszélésén alapulnak. Íme, a legújabb "háborús" anekdota.

Doug Conwell, a Tampa Tribune-tól visszaemlékezik egy külső ügyfélnek szervezett fókuszcsoportra – melyet éppen a helyi kórházban tartottak. Egy résztvevő a csoportban feltételezte, hogy a Tribune a kórház egyfajta expozéját tolmácsolja, ahol férje a közelmúltban elhunyt egy műhiba miatt. Amint a csoport elkezdődött, még a bemutatkozások közben, elmondta szomorú történetét és eléggé zavart volt. Belement mindenféle kényes részletbe, miközben őrülten zokogott és bevallotta, hogy megpróbált öngyilkos lenni, és soha nem fog túljutni ezen, stb. Szegény moderátornak, aki még zöldfülű volt a csoportok moderálásának terén, fogalma sem volt arról, hogyan lehetne hatékonyan folytatni a csoportbeszélgetést. Legvégül nem igazán tudott mit csinálni, ezt kérdezte: "Nos, a férjének hogy ízlett az étel a kórházban?" Ez kb. olyan, mintha Abraham Lincoln feleségét kérdezték volna a halálos lövés után: "Tehát Mrs. Lincoln, milyen volt a darab?"

Egy másik sztoriban Hal Meier azt mesélte el, hogy az ügyfél olyan emberekkel szeretett volna fókuszcsoportokat lebonyolítani, akik keresztülmentek egy bizonyos fajta bypass-műtéten. Az ügyfél biztosította az ilyen páciensek listáját, telefonszámokkal együtt. A Meier's cég szorgalmasan elkezdte hívja ezeket az embereket, de nem volt sikeres a csoportok megszervezése. Kiderült ugyanis, hogy szinte mindenki aki a listán szerepel, már meghalt. Persze, ha a fókuszcsoportok célja az volt, hogy választ kapjanak a "fogyasztói elégedettségre", akkor végül is megkapták a választ.