Őszintén szólva kezdem már egy kicsit unni Henry Fordot meg az ő ici-pici pacikáját. Mindenki, aki fókuszcsoportokról ír, legelsőnek ezt az ezerszer elcsépelt ganaj sztorit találja meg. Nem akarok fogadalmat tenni, de most utoljára... Egy amerikai blogger elképzelte, hogyan is történhetett volna anno az a bizonyos fókuszcsoport a lovacskával kapcsolatban... Na, nézzük... (Egyébként tud valaki Pesten lóhúst kimérve? Lókolbászt?)
Úgy tűnik, legalább hetente egyszer valaki idézi Henry Ford mondását: "Ha megkérdeztem volna a vásárlókat, mit akarnak, akkor azt mondták volna, egy gyorsabb lovat." Más szóval, amikor termékfejlesztésről vagy innovációról van szó, hagyjuk a szakértőkre - amennyiben ezek a szakértők nem piackutatók. Nos, Mr. Ford, üres fecsegés ez, semmi más!
Menjünk vissza képzeletben azokba az időkbe és játsszunk egy kicsit! Ebben a forgatókönyvben te törekvő kutató vagy, körülbelül 1885 körül járunk... Ez a különös ifjú alig várja, hogy megértse az emberek miért teszik azt, amit. Van egy barátod, aki tele van olyan termékekre vonatkozó ötletekkel, melyek meg fogják változtatni a világot, de nem biztos benne, hogy eszméit vonzónak találják közvetlen családján kívül más emberek is. Tudatában merész és kíváncsi természetednek, arra kér, hogy gyűjts össze az ismerőseid közül nyolc fiatal hölgyet egy tea melletti beszélgetésre a társalgódban. Ő el fog bújni a bársonyfüggönyök mögött, hogy hallgatózzon. Mostanában sokat gondolkodott a kocsikról, konkrétan egy egylovas személyes kocsiról és alig várja, hogy megtudja, hogyan lehetne még jobbá tenni ezt a fajta kocsit. Megvannak a saját ötletei, de azt szeretné, hogy kérdezd meg ezeket a kisasszonyokat, akik közül mindegyik jól ismeri a lovas kocsikat, hogy nekik milyen javaslataik vannak egy ilyen szállítóeszköz jobbá tételéhez. Mivel vallásos úriember, soha eszébe nem jutna megkérdezni, hogyan lehetne megjavítani magát a lovat - Isten tökéletes teremtményei közül az egyiket.
Miután mindenki kényelmes és ellazult, kezdődik a beszélgetés, megkérdezed, hogy a barátaid mit nem szeretnek a saját lovas kocsijukban. Nemsokára már egy listád lesz a válaszokból:
• Rázós és kényelmetlen a göröngyös utakon
• Veszélyes ha egy kerék leesik
• Nehéz ki- beszállni, különösen azokban a hosszú szoknyákban
• Megbízhatatlan, lesántulhat a ló
• Veszélyes, ha a ló megriad vagy elmenekül
• Végiggondolva, a lónak takarmányozásra, ápolásra, almozásra van szüksége, és persze tisztességes lószerszámra, melyért fizetni kell és tisztítani is. Aztán ott vannak az állatorvosnál a számlák, nem is beszélve a kovácsról, akkor probléma találni egy helyet, ahol meg lehet állni egy hosszú út közben takarmányért és vízért. És soha nem tudhatod, hogyan fog a ló reagálni, ha ideges. Esetleg rosszul, ha túl zöld a zab. És kedvesem, ott van még a szag - ültél valaha egy fingó ló mögött?
Elég hamar, a vita teljesen a lóra terelődik. Nos, akkor kérdezd csak meg tőlük, azt akarják-e, hogy a ló gyorsabb legyen? Ordítani fogják, hogy NEM! [Szerk.: vagy inkább stílszerűen azt, hogy: lóf...t!] Van már elég baleset a városban, a gyorsabb lovak sokkal nagyobb valószínűséggel okozzák a kocsi felborulását.
Azután javasolsz egy játékot. Hunyd le a szemed és képzeld el a tökéletes utazást. Ha lehetne egy kívánságod és minden lehetséges volna, milyen lenne a legjobb kocsi a világon egy ilyen utazásra?
Egyszerű, mondják kórusban, egy ló nélküli kocsi!
És íme a mese arról, hogy a vevők hogyan vetették fel először a ló nélküli kocsi ötletét, melyet később autónak neveztek...
Természetesen, ez csak fikció. Majdnem további száz évet kellett várni, hogy a személygépkocsi gyártók megkérdezzék a nőket, mit is akarnak. (ra)
