Csodálkozunk, hogy a piackutatásban rohamosan zuhan a résztvevők száma? Íme 10 ok, egy dühös „válaszadó” szemszögéből.
1. Nem értesz engem
Úgy beszélsz rólam, mintha egy halom statisztika volnék. Igen, valóban 20-30 év közötti férfi vagyok. Igen, városban élek. Igen, egyedülálló vagyok, és nem, nem használok mindennap fogselymet. Ezeknél a statisztikáknál azonban sokkal több vagyok. Amikor a létezésemet 4-5 dologra korlátozod, az nem csupán bosszantó, de egyben valótlant is állítasz. Ami még sokkal idegesítőbb, hogy nem érted, mi is a gond ezzel.
2. Fura nevekkel ruházol fel
Fiatal szakember vagyok mérnök diplomával. Szeretem a belga sört, és van egy Gyilkos nevű kutyám. Jövő hónapban pedig költözöm. De az, hogy válaszadónak nevezel, meg digitális bennszülöttnek? Ezek véletlenül nem Tom Cruise filmjei? Nevezhetnél mondjuk Andy-nek. Előre is köszönöm.
3. Megfeledkezel rólam
Tudom, hogy lefoglalnak a megbeszélések, az e-mail-ek és minden más teendő. Ez azonban nem mentség arra, hogy nem kéred ki a véleményemet az új termékötletedről. Ne érts félre, én tiszteletben tartom az ösztönös megérzéseidet, de sokszor még én magam sem tudom, hogy mit akarok, honnan tudná valaki más? Néha azt érzem, hogy lilára kell festetnem a hajam, és harmonikán eljátszani a finn nemzeti himnuszt, hogy egyáltalán észrevedd: még létezem.
4. Untatsz
Megint erre válaszoljak? Már nyolcadszorra???
5. Olyasmiket kérdezel, amikre nem emlékszem
Nem, nem emlékszem arra, mikor rendeltem utoljára sushi-t.
6. Nem tudsz rólam semmit
Folyton arról kérdezel, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom, és milyen gyakran csinálok ezt-azt, mikor csináltam valamit utoljára, stb. Majd azt mondod, hogy „nem vagyok jogosult a kérdőív kitöltésére.” Mi ez, tán az olimpia, hogy kvalifikálni kell?
7. Hazudsz nekem
Azt ígérted, hogy a kérdőív kitöltése csak 15 percet vesz igénybe, mégis itt vagyok 25 perccel később, és még mindig a kérdéseidre válaszolok, és ahogy elnézem, még csak a kétharmadnál járok. Nagy a kísértés arra, hogy a következő tőled érkező emailt a spam-ek közé dobjam.
8. Nem egy nyelvet beszélünk
Amikor engem idézel, akkor felnőttnek állítasz be, vagy éppen a nővéremnek, vagy egy tinédzsernek. Ami még rosszabb: egyenesen magaddal azonosítasz. Miért nem engeded, hogy a szavaim úgy hangozzanak el, ahogy elmondtam őket? Nem csupán a szavaimat változtatod meg, de nem is egy nyelvet beszélünk. Nekem időnként fogalmam sincs róla, mit kérdezel, de bólogatni fogok, hogy nehogy butának nézz.
9. Nem hálálod meg, amit érted teszek
Hihetetlen ötleteket adtam neked ahhoz, hogyan fejleszd a termékedet. Helyette sok minden mást csinálhattam volna: játszhattam volna Angry Birds-t, ehettem volna jégkrémet vagy nézhettem volna a Dextert. De úgy voltam vele, hogy segíthetek neked, erre pedig 20 percet áldoztam az életemből. Most pedig azt érzem, hogy minden ötletemet elnyelte a bolygók közötti fekete lyuk, hiszen semmit sem tudok arról, mit kezdtél a javaslataimmal. Nagy kérés lenne, hogy a tudomásomra hozd?
10. Azt hiszed úgy élek, mint egy robot
Hadd áruljak el egy piszkos kis titkot: nem mindig érdekelnek a technikai részletek vagy a divattrendek. Néha egyszerűen azért veszek meg egy terméket, mert tetszik. Vagy azért, mert a barátaimnak is van. Vagy azért, mert a te termékedet nem találtam, és nincs kedvem másik üzletbe menni miatta. Nem mindig a legolcsóbbat veszem meg, és nem is mindig a legjobbat. Lehetek fekete vagy fehér bőrű, de a döntéseim biztosan nem feketék vagy fehérek. Néha mondok olyat, amit nem gondolok komolyan, és néha nem vallom be, hogy mit is tettem. Én is csak ember vagyok. Sajnálom!
Dühös üdvözlettel,
Egy ex-válaszadó
(Piackutatás blog)