Lehet, hogy 2011 lesz az év, amikor a kerekek leesnek az online marketing kocsijáról? Nigel Hollis nem tud úrrá lenni azon az érzésen, hogy a jövő nem túl rózsás.

Lehet, hogy csak kimazsolázgatok bizonyos dolgokat, de a jóslatok közül több, amivel találkoztam, arra utalnak, hogy az online marketing kezdi elveszíteni vonzerejét.

Tavaly a comScore és a Starcom USA kibocsátott egy aktualizált tanulmányt “született kattintók” néven, ami azt mutatta, hogy 50 százalékkal csökkent azon amerikai internet-felhasználók száma, akik display-hirdetésekre kattintanak.

2009 március hónapban az amerikai internetezőknek csak 16 százaléka kattintott display-hirdetésekre. Ami még rosszabb, az internetezők mindössze 8 százaléka felelős az összes kattintás 85 százalékáért. [Szerk.: mint azt már korábbi posztokban olvashattátok, hasonló lehet a helyzet az online kutatásoknál is, ahol egy hiperaktív kisebbség töltheti ki a felmérések többségét...mindenki gondolja végig, hogyan hat ez az adatminőségre...]

Persze, ez nem igazán számít új hírnek. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor display-hirdetésre kattintottál ahelyett, hogy inkább bezártad volna?

Hogy igazságosak legyünk, a comScore sajtóközleménye így folytatódik:

Az online display-hirdetések jelentős növekedést generálnak a márkaoldalak látogatottságában, a védjegyekre való keresésekben és az online / offline értékesítésben egyaránt, azon internet felhasználók között, akik találkoztak az online hirdetési kampánnyal - függetlenül attól, hogy kattintottak a hirdetésre, vagy sem.

És, mint ahogy a Dynamic Logic kutatása megerősíti, az online display-hirdetések jelentős hatással lehetnek a márkaismertségre és a márkák iránti attitűdökre. Mindez jó dolog. De ugyanezt más eszközökkel is el lehet érni, ha ugyan nem jobban.

"Ó," mondod, "de Nigel, az online most a közösségi média. A tweetek az új kattintások."

Hát, egy szempontból igazad lehet. Úgy néz ki, mindkettő egyformán hatékonytalan.

Most már tudom, ezek nem végső, számszerűsíthető bizonyítékot, ám ez a hozzászólás Megan Garber-től határozottan elgondolkodtathat téged is.

Ő arról számolt be, hogy Nicholas Christakis és James Fowler, akik szerzői a Connected: The Surprising Power of Our Social Networks & How They Shape Our Lives könyvnek, egész pontosan négy extra példányt adtak el a könyvükből, miután a könyvet sorozatos tweetekben promótálták, melyek összesen több, mint 2,7 millió emberhez jutottak el!

Christakis ezt mondta:

Nem mondom azt, hogy a Twitter haszontalan, de azt gondolom, hogy a Twitternek az a képessége, hogy információkat terjesszen el széles körben, különbözik attól a képességtől, hogy befolyásolja a viselkedést.

És azt hiszem, ez a jelenség az, amivel a marketingesek igazán küszködnek. Az a baj, hogy senki nem találta ki, hogyan lehet igazán felnőni az ígéretekhez.

Most egy csomó minden arról szól, hogy a márkák használjanak olyan eszközöket, mint a Twitter, foursquare vagy Blippy, egyfajta közösségi kötelességként.

Mindazonáltal túl sok piaci szereplőnek nem sikerül azonosítani a valódi okát annak, hogy márkájuknak miért is kellene interakcióba lépnie emberekkel olyan helyeken, mint az említettek. A pofára esésük után így tehát a 'megvesztegetéshez' kell folyamodniuk, az egyetlen módjaként annak, hogy bevonják az embereket a párbeszédbe. Tudod, mire gondolok: jelentkezz be, indíts útnak egy 25 százalékos árkedvezményt, tweetelj/posztolj erről, és az alacsonyabb ár több lájkot fog kapni.

Most úgy tűnik, mintha a közösségi médiumokban folytatott párbeszéd többet érne, mint egy valódi értékesítés.

Igen, van még további módja is annak, hogyan zavarjuk meg az embereket, és árengedményeket kínáljunk nekik ahelyett, hogy kitalálnánk egy értelmes módot a velük való összekapcsolódásra.

OK, te jössz. Mondd el nekem, hogy miért tévedek. (Nigel Hollis, MB)