Egyik hozzászólásában szkeptikus_ nevű olvasónk ajánlotta figyelmembe Závecz Tibor (Ipsos véleménykutatási igazgató) egyik régebbi – de mondanivalóját tekintve teljesen aktuális – előadását, mely éppen erről szól. Érdemes tanulmányozni a pályára készülő fiataloknak (a pályán lévő kutatóknak pedig ugyancsak érdemes átolvasni és átgondolni, hogy rendelkeznek-e mindazokkal a képességekkel, melyeket az új belépőktől elvárunk).

Remélem a szerző nem haragszik meg, ha egy rövid részt az előadásából most megosztok veletek:

„A közvélemény- és piackutató cégek által támasztott elvárások és a felsőoktatási intézmények által képzett hallgatók felkészültsége ugyan nincs teljes mértékben összhangban egymással, de megfelelő munkaerőutánpótlást biztosítanak a piacon működő cégek számára.

Minden évfolyamon van 1-2 olyan hallgató, aki potenciális kutatóként jön szóba s akad 5-10, aki érdeklődést mutat empírikus feladatok iránt, de legfeljebb a kutatók asszisztenseként kezdheti el karrierjét. Az asszisztensi belépő korántsem jelent végállomást, az esetek túlnyomó többségében 1-2 évnyi tapasztalatszerzést követően kutatóként is megállják a helyüket.

A piaci cégekhez belépő munkatársak kiválasztása a tudás és a készségek felmérése alapján történik. A versenyhelyzet alig teszi lehetővé, hogy betanítsuk a végzett hallgatókat ezért az állásinterjúkon az a cél, hogy minél felkészültebb, az empírikus szociológiában már gyakorlatot szerzett, team-munkában már tapasztalattal rendelkező személyt találjunk. Ez hátrányt jelent a kezdők számára, de esélyt sokan kapnak, mert a friss szemléletnek is lehetnek egy cég számára inspiráló hatásai.

Kereslet és kínálat:

1) Elméleti társadalomtudományi felkészültség. Ezt az elvárást kiválóan teljesítik a végzettek, a klasszikus társadalomértelmező szerzők és műveik ismertsége magas, jó (kiváló) szintű tudással rendelkeznek. Ugyanakkor az efféle ismereteket kevésszer tudják alkalmazni, mert erre a piaci szféra alig tart igényt. Nem kizárt, hogy piaci szegmensek feltárásakor is hasznos pl. a gazdasági filozófiák ismerete, de inkább a véleménykutatások esetében használható az elméleti felvértezettség. Néhány példa: az állam és az egyén viszonyának alakulása, a történelmi analógiák, a demokráciafelfogások, a legfontosabb társadalomlélektani folyamatok.

2) Széleskörű és praktikus ismeretek a társadalomról. Meglehetősen hézagos a jelentkezők tudása. Alig ismerik a társadalom rétegzettségét, nem tudják szegmentálni. Nehezen becsülik meg az egyes társadalmi csoportok nagyságrendjét, tájékozatlanok a szokásaikat, anyagi helyzetüket illetően. Viszonylag tájékozottak az elit- és szubkultúráról, de tájékozatlanok a tömegkultúráról. Kevesen ismerik a magyar politikai viszonyokat, a pártokat, felszínes az alkotmányos berendezkedésről való tudásszint, a demokratikus intézményrendszer egyes elemeiről minimális a tudás. Hézagos az Európai Unióról való praktikus tudás: milyen előnyöket és hátrányokat jelenthet.

3) Elmélyült módszertani ismeretek. Az oktatás során sokféle módszert tanítanak, de kevés marad meg belőle az államvizsgáig. A munkába lépésnél csak az alapokkal rendelkeznek, fel kell frissíteni a tudást, sok mindent újra kell tanulni. A kutatási fázisok elméletiesebb részéből (probléma megfogalmazása, hipotézis felállítása, következtetések levonása) felkészültebbek a jelentkezők, a gyakorlatiasabb részekből (a probléma operacionalizálása, elemzés) hiányosságok mutatkoznak. Külön kell szólni a statisztikai tudásról: a végzettek jó része idegenkedik tőle, de akiknek van efféle tudásuk, rendszerint csak az egyszerűbb megoldásokat tudják. Kevesen ismerik és alig néhányan alkalmazzák biztonságosan a többváltozós elemzéseket. A társadalomkutatók adatfeldolgozásra alkalmas programcsomagját az SPSS-t a képzés közepén ismerik meg a hallgatók s ezt a munkábaálláskor már elég kevesen tudják használni.

4) Lényeglátás, elemzési képesség. Kezdetben az elemzések általában deskriptívek, szárazak, terjengősek. A kezdő kutatók meg akarják mutatni, hogy birtokában vannak a szaktudásnak és mindent leírnak, .túlírják az anyagokat. Minden összefüggést szavakba öntenek s ez a felhasználó számára néhány mondat elolvasása után követhetetlen. A számokat ismétlik szöveges formában. Nem tudják tömören megfogalmazni a lényeget, hiányzik a szintetizálás képessége. Különösen nagy problémát jelent a legfontosabb állításokat tartalmazó összefoglalások elkészítése. A következtetések levonása sokaknál a saját nézetek hangoztatását jelenti s nem az adatokból származik.

5) Íráskészség, fogalmazási készség. Kevesen jártasak a piaci szférában honos műfajokban. A kutatási gyorsjelentés, a vezetői összefoglaló, a tanulmány, a cikk eltérő fogalmazási módokat különböző hosszúságú írásokat jelent. A legnagyobb problémákat a szakkifejezések túlzott használata, a szóismétlések, a strukturálatlanság jelentik.

6) Verbális képesség. Kevesen tudnak szabatosan, lényegretörően fogalmazni. Ebben a szakmában alapvető elvárás, hogy a laikusok, a társadalomtudományoktól távolabb állók számára is közérthető módon megfogalmazzuk a kutatási eredményeket. Nagyon kevesen médiaképesek...”

Závecz Tibor 19 pontban foglalja össze az elvárt képességeket, a teljes anyagot nézzétek meg ITT (.pdf) vagy ITT (.gif).