Piackutatás blog

Nemrég adtak ki egy ügyes infografikát, mely az emberek mobiltelefon használati szokásait mutatja be. A grafika után pedig nézzétek meg azt a videót, mely tavaly év végén készült, ugyanebben a témában.

A infografika azt mutatja, hogy a világon használatban lévő 4 milliárd mobiltelefonból már több, mint 1 milliárd az okostelefon, 3 milliárd pedig SMS-kompatibilis (furcsa, de 950 millió mobiltelefon még nem rendelkezik SMS képességekkel). 2014-ben, a mobil internethasználat meghaladja majd az asztali gépek internethasználat és már 2011-ben a keresések több, mint 50%-a mobil eszközről történik majd.

A mobiltelefon használók 86%-a tévét néz, miközben a készüléket használja; több, mint 200 millióan (az összes felhasználó harmada!) mobil eszközről lép be a Facebook-ra és a mobil internet hozzáférést használók 91%-a közösségimédia-orientált.

(Nagyobb képért klikk a képre!)

Néhány kulcsmegállapítás a videóból: a világ népességének már több, mint 70%-a rendelkezik mobiltelefonnal, ami több mint 5 milliárd mobil előfizetőt jelent és olyan helyeken, mint pl. az USA, ez 10 emberből 9! A gyerekek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek mobiltelefonnal, mint egy könyvvel, 85%-a a gyerekeknek birtokol mobiltelefont, míg 73% rendelkezik könyvvel! Őrület.

Az Apple közel 60 millió iPhone-t adott el világszerte, ugyanakkor a Google Android OS 886%-al növekszik évről évre, jelenleg naponta több, mint 160.000 eszközt aktiválnak ilyen rendszerrel, több mint 40 országban. Ilyen növekedési ütemmel az Android át fogja venni a vezetést az Apple-től az okostelefon operációs rendszerek piacán 2011-ben.

Érdekes adatok a Forrester-től, melyek megmutatják, hogy az egyes generációk milyen arányban rendelkeznek bizonyos elektronikus eszközökkel az USA-ban (Észak-Amerika). A kutatás 37,226 fő megkérdezésével történt.

Az X generáció (31-44 évesek) tagjai különféle eszközökkel teli háztartásokban élnek. Legyen szó akár gyerekeknek való konzol-játékokról, nagyfelbontású (HD) TV-ről és a hozzá tartozó surround rendszerről önmaguk számára, vagy digitális fényképezőgépről és digitális képkeretről (ami bemutatja a családról készült képeket), az X generáció tagjai a legnagyobb valószínűséggel birtokolják ezeket az eszközöket. Az X generációba tartozók elsajátították annak a művészetét, hogy a technológiát funkcionálisan integrálják az életmódjukba és végsőkig kihasználják annak előnyeit. Ez az első nemzedék, mely együtt nő fel a technológiával, kényelmesen tudja használni és ismeri annak előnyeit, csakúgy, mint a tinédzserek, aki rajonganak ezekért az eszközökért a háztartásokban.

Az un. "boomerek" a középutat választják a technológia elfogadását illetően. Mind a fiatalabb (45-54 éves korosztály), mind az idősebb (55-65 éves korosztály) "boomerek" a fiatalabb generációk mögött kullognak szinte bármilyen szempontból, ami a technológiára vonatkozik: a birtokolt eszközök számától kezdve (mely átlagosan hét a "boomerek"-nél, kilenc az Y, illetve az X generáció tagjainál) addig, hogy mennyi időt töltenek az interneten. Az egyetlen terület, ahol a "boomerek" élen járnak, hogy mennyi pénzt költenek a technológiára, beleértve mindent a távközlési havi díjaktól az online vásárlásokig.

(Forrester)

A bizalom és tisztelet jelenléte a közvélekedésben létfontosságú a piackutatási iparág szempontjából. A kutató társaságoknak vajon többet kellene tenniük hogy javítsák az iparágról kialakult képet? Vagy az ügynökségeknek csak arra kellene koncentrálniuk, hogy jobb kutatást készítsenek?

"Ha kilépünk az utcára és megkérdezünk néhány embert a piackutatásról, vajon mit mondanának? És a véleményük vajon változott 20 év alatt?" Ez volt az a kérdés, amit feltettek Danny Russellnek, a BSkyB kutatási főnökének és az Aura ügyfélkapcsolati elnökének egy rendezvényen.

A kutatási szervezetek Németországban már eltöprengtek ugyanezen a kérdésen - és már megtették, amit Russell sugallt. Kimentek az utcára, megkérdezték a járókelőket arról, hogy a piackutatás mit jelentett nekik, majd készítettek egy videót az eredményekből:

Az eredményekből az derült ki, hogy a kutatásnak számos rosszhírű képviselője van: a gyalázatos hírű telemarketingesek, akik megtévesztésként használják a kutatást, mintegy értékesítést elősegítő reklámfogásként, a felelőtlen újságírók, akik ócsárolják a felmérések eredményeit, a kozmetikumok hirdetései, melyek azt állítják, hogy 52 nő 79%-a ért egyet termékük nagyszerűségével és persze a selejtes, barkács DIY online felmérések.

Az anonim kutatási blogger, MR Heretic írta nemrég, hogy a kereskedelmi weboldalak két kategóriába sorolhatók: "vannak webhelyek, melyek értékes szolgáltatást nyújtanak és forgalmukat reklám, e-kereskedelem vagy előfizetési díj révén konvertálják pénzzé... [és] vannak olyan weboldalak, ahol átvernek vagy más módon használják ki a naiv netezőket azáltal, hogy odacsábítják őket készpénz, nyeremények, pornó vagy más jutalmak ígéreteivel. Mi a második csoportban vagyunk."

Danny Russell úgy véli, az ágazati szervezeteknek többet kellene tenniük, hogy megvédjék a kutatás általános képét. "Azt gondolom, hogy legtöbb felelőssége a piackutatás pozicionálását, az érzékelt képet és a képzést illetően a Piackutató Szövetségnek van" mondta. Arról, ahogy a kutatás pozícionálja magát, ő ezt mondja: "meg vagyok hökkenve, hogy egy olyan iparág, ami nagyon nagy üzletekbe szól bele, miközben megmondja nekik, hogyan lehet pozícionálni a márkáikat, közben maga ilyen hibát vét... Úgy vélem, teljesen elképesztő, hogy az MRS nem ragadja meg a lehetőséget és mondja azt, hogy ‘Át fogjuk magunkat pozícionálni.’ Meglepett vagyok, hogy az MRS nem mondja, ‘Azonosítottuk ezt a problémát, legalább megpróbálunk tenni valamit az ügy érdekében.’

De Sally Ford-Hutchinson, az MRS egykori elnöke, jelenleg független kutató, nem ért egyet ezzel, rámutatva, hogy a kutatási iparág aggálya a saját kialakult imidzse miatt nem egyedi jelenség. "Ha beszélsz bárkivel a gyógyszeriparból, aggódnak az imidzsük miatt, ha beszélsz bárkivel a reklámiparból, aggódnak az imidzsük miatt, ha beszélsz a várostervezőkkel a kerületi tanácsból, aggódnak az imidzsük miatt. Furcsa lenne, ha mi nem aggódnánk emiatt. Naivnak tartom az Aura elnökét, aki azt mondja, az MRS-nek kellene kialakítani ezt a képet. Ki fogja fizetni a számlát?"

Anglia – A Synovate elindított egy olyan új online felmérési technikát, amely lehetővé teszi a megkérdezetteknek, hogy szavak helyett képekben adjanak választ.

A BrandLife megoldás megengedi, hogy a válaszadók képeket kiválasztva válaszoljanak a felmérés kérdéseire és így fejezzék ki gondolataikat és érzéseiket egy termékkel, márkával vagy ötlettel kapcsolatban.

A cég szerint a technika, amelyet már több piacon is használnak az ügyfeleikkel, azon az elképzelésen alapul, hogy mi mindannyian egy közös vizuális nyelvet beszélünk, függetlenül az adott kultúrától vagy az életkorunktól. Egy kép vizuális aspektusai, mint például az alakja, mérete, színe és kompozíciója az értelmezés során egyetemes jelentést nyernek, függetlenül a kulturális háttértől, vagy akár attól, hogy az adott kép valójában mit ábrázol.

Az emberek képválasztását arra használhatják, hogy megértsék adott kérdésre vagy ösztönzésre adott reakcióikat – kikerülve így az olyan csapdákat, mint a posztracionalizálás, ill. annak a folyamatnak a buktatóit, mely közben az emberek gondolataikat szavakká transzformálják.

"A BrandLife segít, hogy kiderüljön, mi történik valójában az emberek elméjében, mi irányítja a döntéseiket – különösen akkor, ha maguk sem tudják ezt racionálisan megfogalmazni," mondta Ged Parton, a Synovate-tól.

(Research-live)
 

Julian Dunham, egy ausztráliai alkalmazásfejlesztő, elindította a PollMate nevű szolgáltatást: egy ingyenes kvantitatív kutatási eszközt, amely mindenkinek megadja az esélyt, hogy válaszokat, véleményeket, visszajelzéseket kapjon kérdéseire, iPhone felhasználóktól.

Dunham új eszköze az Apple "Push" értesítési szolgáltatását használja arra, hogy közvélemény-kutatásokat juttasson el válaszolók előre meghatározott és megcélozott csoportjához, 30 perces időközönként. A technológia előre értesíti a felhasználókat iPhone-jukon keresztül, így biztosítva van, hogy mindig értesüljenek róla, amint egy új szavazás elérhető.

A felmérést futtatók tudnak demográfiai jellemzők, mint például életkor, nem és a lakóhely szerint célozni és előre meghatározhatják a válaszok számát és a szavazáshoz rendelkezésre álló idő hosszát.

A kérdéseket, melyek megjelennek a felhasználók telefonjain, a válaszadók vagy megválaszolják, vagy figyelmen kívül hagyják. A felhasználók ugyancsak kiválaszthatják, hogy egy nap alatt hány szavazásban kívánnak részt venni, 1-től 20-ig. Dunham szerint az eredmények néhány órán belül elérhetőek.

A felmérésekben való részvételért a válaszadók kredit-pontokat kapnak, melyeket jótékonysági szervezeteknek adományozhatnak vagy arra használhatnak, hogy saját szavazásaikat futtassák.

"Azért álmodtam meg a PollMate-et, mert így bárki elvégezhet egyfajta piackutatást, ami általában a nagy költségvetésű vállalatok privilégiuma", mondta a fejlesztő. "Képzeljünk el egy iPhone felhasználókból álló hatalmas hálózatot, melynek tagjai egyszerűen és gyorsan megválaszolják a kérdéseket, függetlenül attól, éppen hol vannak. Ez sokkal demokratikusabb folyamat, amely az emberek esélyt ad arra, hogy hallathassák véleményüket, miközben élvezik a telefonjuk lehetőségeit, és méltó célokra adakoznak."

Az amerikai központú, DIY (csináld-magad) kutatásokkal foglalkozó cég, a SurveyMonkey, együttműködést kötött az online hűségprogram-specialista ePrize céggel, hogy a felméréseket futtatók különböző ösztönzőket ajánlhassanak a válaszadóiknak cserébe a vizsgálatokban való részvételért, mint például kuponok és különféle nyereményjátékok.

Az 1999-ben alakult SurveyMonkey önkiszolgáló, web-alapú felmérési megoldásokat kínál vállalkozásoknak, felsőoktatási intézményeknek és magánszemélyeknek, akik felméréseket hozhatnak létre, összegyűjthetik és elemezhetik az eredményeket.

Az ePrize vállalat segíti ügyfeleinek a fogyasztók motiválását olyan kampányokon keresztül, melyek az online nyereményjátékoktól a globális, pontgyűjtés-alapú hűségprogramokig terjed.

A partnerség biztosítja az összes USA-ban futtatott SurveyMonkey felmérés készítőjének azokat az eszközöket, amelyeken keresztül motiválni lehet a válaszadókat. Ösztönzőnkként 15 dolláros díj ellenében a SurveyMonkey használói olyan ösztönzőket adhatnak a kitöltőknek, mint például a nyereményjátékon megnyerhető, több száz dollárig terjedő nyeremények, azonnal megnyerhető 100 dolláros nyeremény, illetve kinyomtatható kuponok.

Internetes oldalak: www.surveymonkey.com és www.eprize.com . (mw)
 

Az ISO-témában minket ért támadásokra (miután kimosolyogtuk magunkat) nagyon röviden kívánunk csak reagálni: a medvedisznóemberes poszt egy vicceskedő, ironizáló szösszenet. Amit ISO ügyben elolvasásra ajánlunk, ebben a posztban van.

Ha valaki vitatkozni akar, az ebben szereplő állításokkal szálljon vitába, ne minket támadjon. Részünkről lezártuk a témát, megyünk tovább. Puszi a homlokotokra, piackutató pajtások:-)

USA – A neuromarketing, az idegtudományok legjobban a hagyományos kutatási módszerek mellett használhatók, ahogyan azt a szakértők tanácsolják, állapította meg az ARF (Advertising Research Foundation) jelentése, mely a neuromarketinges technikákról szól.

A vizsgálatban nyolc neuromarketinges szolgáltatásokat kínáló céget vontak be: Innerscope Research, Mindlab International, MSW/Lab, NeuroCompass, Neuro-Insight, Neurosense/Decode, Sands Research, Sensory Logic.

Néhány cég ugyan azt állítja, hogy képesek bejutni a fogyasztók tudatában, az ARF pedig azt hangsúlyozza, hogy nehéz lesz eldönteni a marketingeseknek, az ilyen módon nyert következtetések hitelesek, vagy sem.

A projekt során megvizsgálták a megkérdezettek válaszait, reakcióit nyolc különböző márka hirdetésére, mint például az American Express, a Campbell Soup és a General Motors. A vizsgálati módszerek arckódolást (különböző érzelmekre utaló arckifejezések tanulmányozása), biometriát, arc elektromiográfiát (az arc izommozgásainak mérése), és különféle agyhullám-elemzési módszereket tartalmaztak.

A vizsgálat egyértelmű megállapítása: a neurológia a klasszikus kutatási módszereket csak kiegészítheti, de nem helyettesítheti.

Az ARF azt tanácsolja a vállalatoknak, hogy vegyék figyelembe az alábbiakat, mikor hirdetések teszteléséhez az idegtudományokat hívják segítségül:

• A gyorsan mozgó reklámok sok különböző képpel, hangokkal és feliratokkal összetett agyi reakciókat gerjesztenek. Ez megnehezíti az egyes elemekre adott reakciók azonosítását, elkülönítését.
• Az agyunk különböző sebességgel reagál a különböző típusú képekre: gyorsan reagálhatunk egy olyan képre, ami valami fenyegetőt tartalmaz, például egy kígyót, de sokkal lassabban reagálhatunk egy kellemes tájat ábrázoló képre. A reakciókat az is befolyásolhatja, mit láttunk korábban, arra várva, ami majd következik.
• A specifikus érzelmek vagy vásárlási szándék kiszűrése nem olyan egyszerű, mint a figyelem mérése. Az agy adott területén zajló reakciók nem mindig jelentenek érzelmi választ.

A vizsgálat felfedezései közül néhány arról szól, hogy a kutatók felismerték, óvatosnak kell lennünk, hogy ne érezzük magunkat túl magabiztosnak azzal a tudással kapcsolatban, melyet ezzel kapcsolatban birtoklunk.

(Research-live)

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

Új (Facebook-os) forrásokat vettünk fel a Piackutatás-hírek.hu (PH) oldalra, egy hazai és két külföldi hírforrást, nem mondom meg kiket, megtaláljátok a megfelelő szekcióban:-) Amúgy is érdemes ránézni az oldalra, volt ma néhány érdekes, új hír, erről sem mondok többet:-) A mai eseményekről, hírekről valószínűleg olvashattok majd néhány nap múlva a Médiapiac.com-on, a Médiainfo.hu-n vagy a Kreatívon (de az is lehet, hogy mégsem, ha ők nem találják ezeket érdekesnek a saját szempontjaik alapján – nálunk viszont gyakorlatilag MINDEN kutatási vonatkozású hír szinte azonnal megjelenik, nincs szelekció! Amit feltesznek a webre, az itt van.). A Piackutatás-hírek.hu oldalon még ma tájékozódhattok ezekről a friss hírekről, nem holnap vagy holnapután (vagy sohasem). Nincs régebbi ugye a tegnapi híreknél...

Más. Viszonylag jelentősen változott a hírforrások sorrendje, ez elsősorban a Magyar piackutatási hírek szekcióját érintette. Egyes források előrébb kerültek (volt, amelyik sokkal), mások hátrébb csúsztak. A szerkesztési elvekről a következőket tudom mondani. Először is, preferálom a személyes blogokat, oldalakat a céges forrásokkal szemben. De csak bizonyos kereteken belül, ha nem frissül, akkor a legszuperebb blog is hátrébb kerül idővel. A türelmem egyenesen arányos az adott forrás minőségével, szakmai elismertségével és múltbeli teljesítményével. Aki többet tett le eddig az asztalra, azzal megértőbb vagyok. Mi az, ami még befolyásolja a sorrendet? Természetesen legfontosabb a frissítések gyakorisága, a megosztott tartalom minősége, érdekessége. Emellett mindenkit arra biztatok, használjon képeket a blog-, Facebook-bejegyzéseiben! Ezek a források a PH oldalon kitűnnek a többi közül, jobban felkeltik a figyelmet, így többen fognak rákattintani, stb. Egy hajóban evezünk – ha a Piackutatás-hírek.hu oldal sikeres és ismert lesz (már most is nagyon sokan olvassák a szakmából és még többen fogják), akkor nagyobb forgalmat fogunk tudni az oldalon szereplő, tartalmat szolgáltató források felé irányítani. (Az oldalon szereplő linkekre kattintva az oldal látogatói direkt módon az adott blogra, Facebook vagy egyéb oldalra jutnak.) Kérem ezt átgondolni.... (Örülnék neki – baráti gesztus lenne –, ha az oldalon szereplő források is ajánlanák az oldalt egy blog-, Facebook-, Twitter-bejegyzés erejéig...vagy ez túl naiv kérés? Majd kiderül. Köszönettel.) Az oldalt persze mindenképpen sikerre visszük – így vagy úgy –, ez nem kérdés...kimaradni pedig nem jó opció.

Back to the sorrend. Természetesen vannak más – szubjektív – szempontjai is a sorrend kialakításának, ha nem lennének, akkor egyszerű automatizmussal meg lehetne oldani, hogy a leggyakrabban frissülő oldalak kerüljenek előrébb (ez sincs még teljesen elvetve, valamikor talán így lesz...). A sorrend egyébként így is dinamikusan változhat a jövőben is (bizonyos időszakonként, ha indokolt), a fenti elvek alapján. Felmerülő kérdés: vannak-e fix helyek? Igen, vannak (legalábbis a mai tudásom alapján ezt mondom). A Magyar piackutatási hírek szekcióban az 1., 2., ill. a 3. hely tekinthető annak (1. Piackutatás blog, 2. PMSZ, 3. CAWI – Pintér Robesz). Okok: a Piackutatás blog és a megújult PMSZ oldal mennyiségre és minőségre is a legtöbb kutatási hírt generálja (lehet ezzel vitatkozni, ha valaki akar, csak nem nagyon érdemes, tessék más forrásokat mondani, melyek jobban teljesítenek). Pintér Robesznek pedig elévülhetetlen érdemei vannak, melyek alapján megilleti az adott hely. (Robesz jelezte a Facebookon, hogy idővel talán egy blog alá fogja összevonni különböző aktivitásait, ez jó lenne, mert sajnos a CAWI sem frissül túl gyakran).
Az oldalról töröltem ugyanakkor 3 hazai hírforrást, mivel hónapok – volt amelyik évek – óta nem frissültek. Eddig tartott a türelmi idő. Frissíteni, frissíteni, frissíteni... (Kivétel ez alól az olyan oldal, melyet egy időszaki rendezvényre hoztak létre, pl. a Piackutatási Diákverseny Facebook oldala, melynél a versenyen kívüli időszakokban nem elvárható a frissítés.)

A Külföldi piackutatási hírek szekcióban nincs fix hely, lehet, hogy még változni fog a sorrend.

A Piackutatók a Twitteren szekcióban fix helye van Klenovszki Jánosnak (1.) és Pintér Róbertnek (2.) – ez sem képezheti vita tárgyát, a magyar kutatók közül ők ketten a legaktívabbak és ők generálják a legtöbb, legérdekesebb, legszínvonalasabb tartalmat a Twitteren. A többi hely viszont mozgásban...

Új forrásokra nyitott vagyok, jelezzétek, ha van ilyen. Nem egy zárt elitklubot akarunk csinálni, hanem egy olyan független piackutatási hírközpontot, mely idővel megkerülhetetlen lesz. Az oldal nincs kész, további fejlesztések jönnek, melyek még tovább könnyítik majd az oldal használatát (mely most sem bonyolult), illetve még több tartalom jön (videó, kép, ilyesmi...)! Stay tuned!

(Lájkoljátok az oldalt, plíz! Itt: Piackutatás-hírek.hu , vagy itt: Piackutatás Hírek (PH) Facebook profil. Köszi!)
 

Nemrég egy online kutatásról tartott konferencián Philip Garland, a SurveyMonkey módszertani igazgatója adott elő.

"Meglepett, mikor megtudtam, egyáltalán van módszertani vezetőjük," mondta az ülésvezető Martin Oxley. Azt mondta, hogy ezt bóknak gondolta, de a teremben lévő közönség ezt szórakoztató beszólásként értékelte és jól mulatott a DIY szoftverfejlesztőkön.

Garland vállat vont. Azt mondta, tudja, hogy a SurveyMonkey-nak rossz híre van a kutatási iparág berkein belül. Arra kérte a teremben jelen lévőket, emeljék fel a kezüket, ha valaha is rosszat gondoltak a SurveyMonkey-ról. A megjelentek többsége felemelte a kezét...

Az utóbbi években az embereket elkezdték felmérésekkel bombázni, köztük számos kétes minőségűvel. A felmérések növekvő számával párhuzamosan hanyatlásnak indult a válaszadói hajlandóság.

A SurveyMonkey-t és egyéb DIY kutatási (csináld-magad) megoldásszállítókat okolták emiatt, mondta Garland, mivel ezen cégek megjelenése egybeesett a felmérések számának növekedésével.

De a megjelenteknek címezve mondanivalóját, Garland kijelentette: "Minden embernek tudnia kell, hogy az összefüggés nem ok-okozati összefüggés."

Az emberek, akik részt vesznek a SurveyMonkey felméréseiben, éppen olyanok, mint bárki más, mondta, és ezt bizonyítandó, készítettek egy saját felmérést (az amerikai elnök elismertségéről és a gazdasági várakozásokról), melyet összevetettek a Gallup számaival. Szerinte a SurveyMonkey nyers, súlyozatlan adatai a legtöbb esetben elfogadhatóan közelinek bizonyultak a neves kutatóintézet adataival összehasonlítva.

A vállalatnak ugyancsak súlyos érvei vannak a számok oldaláról: a SurveyMonkey 600 millió befejezett felmérést (kitöltést) tudott felmutatni az elmúlt évben, mondta Garland – megdöbbentő szám.

(Research-live)
 

Mario Klingemann kördiagramokból készít el klasszikus festményeket. Hogy ez művészet-e? Ennek megítélését rábízzuk nálunknál okosabb emberekre. Piackutatóként mindenesetre érdekes és élvezetes látni, mi mindenre lehet jó néhány kördiagram és egy kis - sok - kreativitás. (További alkotások megtekintése itt.)

Szeretjük az infografikákat. Nagyon is. Akik nem, azok nem értik, mi a funkciója. Az infografikából nem lehet tanulni. Nem is arra találták ki. Csak szórakoztat. Eye candy, ok? Íme egy szép darab, mely az 'Esomar Global Market Research Report 2010' adataiból építkezik. A készítő pedig a Keen as Mustard, az egyik legfelkapottabb ügynökség, mely infografikákat készít – többek között piackutató cégeknek.

(Nagyobb képért klikk a képre.)

...a kérdőív elfér egy söralátéten. (És: minden kérdőívhez járna egy ingyen sör. Fűzzük még tovább: a kutatások a sörözőkben zajlanának – belga piackutatókat akarok!!!!!!)

...a DIY (do-it-yourself = csináld magad) nem egy piackutatási módszer, hanem egy vibrátor márka.

...a közösségromboló közösségi médiát senki nem akarja kutatásra használni, hanem arra, amire való: börtönbe zárt gonosztevőknek kell egész nap rajta lógni.

...a szociológusok piacot kutatnak, a pszichológusok fókuszcsoportokat moderálnak, a marketingesek pedig nagyszerű termékeket fejlesztenek az előző két csoport tanácsai alapján; második opció: nem léteznek sem szociológusok, sem pszichológusok, sem marketingesek – és láss csodát: a világ így is működik; harmadik opció: létezik mindhárom csoport, uránbányában dolgoznak vájárként (büntetésből egymás mellett).

...a polgárok saját maguk megszervezik a fókuszcsoportokat, valaki közülük lemoderálja, kielemzi, majd az eredményekkel bekopogtat valamelyik piackutató ügynökséghez.

...a piackutatók presztízse legalább 2 bázisponttal magasabb, mint az utcaseprőké.

...választások előtt 10 cég nem 10 féle eredményt publikál és a mért értékek nem térnek el 15-20 százalékkal a valós eredményektől.

...a kutatási tendereket nem a beszerzők bírálják el, hanem olyanok, akik legalább kétszer már láttak kutatási anyagot és találkoztak élő piackutatóval is (ez így talán túl nagy elvárás, úgyhogy az utóbbi feltételt módosítsuk úgy, hogy találkoztak már élő VAGY kipreparált piackutatóval).

...az ügyféloldali piackutató nem legyint dühösen és nem vonogatja a vállát, mikor felhívják a figyelmét arra, hogy a tendergyőztes az önköltségi ár feléért vállalta el a munkát.

...a marketinges portálok kutatási vonatkozású anyagai nem 99,5%-ban céges sajtóközleményekből állnak.

...az online kutató cégek kegyetlenül kipicsázzák maguk közül azt, aki évek óta csak DM panelen kutat, a normális ár feléért; ugyanebben a sorsban osztoznak azok a megbízók is, akik évek óta csak ilyen céggel dolgoztatnak, mondván „ez ugyanolyan jó – csak olcsóbb”.

...két szakmai szervezet helyett csak egy van, mely nem azzal foglalkozik, hogyan szorítsa ki a piacról a kisebb cégeket, hanem azzal, hogyan lehetne őket integrálni.

Tom Ewing (Kantar) véleménye szerint a felmérések nem mások, mint videojátékok. Gondoljuk végig.

Az ő véleménye az, hogy a kutatók csakúgy, mint a játéktervezők, világokat építenek, mesterséges környezetet hozva létre, melyben az emberek aztán keresztülhaladnak, remélhetőleg a végső képsorokig anélkül, hogy unatkoznának. Fel tudjuk-e használni a játéktervezési képességeket annak érdekében, hogy javítsuk a válaszadók motivációját és elkötelezettségét? – valami ilyesmit jelentene a felmérések játékszerűvé tétele, eljátékosítása.

Sok szempontból a kutatók már jelenleg is ezt teszik. "A játékok azzal motiválják a játékosokat, hogy célokat tűznek ki, melyek létrehozzák a belső indítékot, ami a sikerhez szükséges" mondja. "A kutatási projekteknek is vannak céljai – a feladatok és a felmérés elvégzése – és ehhez jutalmak kapcsolódnak, még akkor is, ha ezek nem mindig 'belső jutalmak'.

"A legjobb játékokat úgy tervezik, hogy a képzeletet és a kreativitást jutalmazzák meg, és látjuk, hogy napjainkban új kutatási módszerek jelennek meg, amelyek törekszenek ugyanezt tenni."

Vannak azonban olyan szempontjai a játéktervezésnek, melyek ellentétesek a jelenlegi kutatások módszereivel. Ewing hangsúlyozza a stratégiai elem fontosságát a legtöbb játékban: azaz, hogy a játékosokat belehelyezik egy világba, akik azt mondják, hogy kitaláljuk a stratégiát, hogy átjussunk rajta. A kutatási projektek, mondja, aktívan elutasítják a stratégiát. "Ennek mindig így kell lennie?" - kérdezi. "Végtére is, az az érzésem, hogy ez az egyik leginkább magával ragadó és motiváló a játékban."

Lehet, hogy a kutatók szintén megfontolják, hogy elhagyják azt a linearitást, ami a legtöbb projektet jellemzi? A sandbox-típusú játékok, melyek a legnépszerűbbek között vannak a piacon, egy olyan környezetet jelenítenek meg a játékosoknak, ahol már "nagyobb a mozgástér, hogy vizsgálódjanak, szabadon játsszanak és a saját útjukat járják". Ewing azt mondja, hogy a hosszabb távú kutatási közösségek eljövetelével sandbox-projekteket látunk valósággá válni.

"De még mindig sokat tanulhatunk a játékkészítőktől a kötelező és a szabadon választható feladatok egyensúlyáról," mondja. "A legtöbb sandbox-típusú játék lehetőséget ad a játékosoknak arra, hogy felfedezzék a dolgokat a küldetések egy laza szerkezetén belül. Elvégezni az egyes küldetéseket nem ugyanaz, mint végigvinni az egészet. El tudjuk képzelni ezt a modellt a kutatási közösségekben, szemben a jelenlegi merev, feladat-alapú modellel, melyet oly gyakran látunk használni?"

Arra figyelmeztet azonban, hogy a játékmechanizmusok bevezetésének nem kívánt következményei lehetnek. A különböző játékosok különböző játékstílusokban játszanak - néhányan például aktívan arra fognak törekedni, hogy áthágják és eltöröljék a lefektetett szabályokat - és ennek következtében egyes felmérések vagy közösségek bizonyos típusú embereket jobban fognak vonzani, mint másokat. (Research-live)
 

Anglia – A BrainJuicer cég új online kutatási robotjai (DigiViduals) nagy érdeklődést keltettek, mikor az iparági rendezvényeken bemutatták őket és ugyancsak jelentős pénzbevételt hoztak a cégnek már a próbaidőszakuk alatt is.

John Kearon ügyvezető igazgató azt mondta, miközben bejelentette a társaság éves eredményeit, hogy a DigiViduals robotok tavaly £141,000 bevételt hoztak a cégnek, köszönhetően négy multinacionális vállalatnak, melyek kipróbálták a technológiát. A robotok úgy vannak programozva, hogy egy adott típusú személyt képviseljenek; a robotok átvizsgálják a Twittert és más közösségi média oldalakat, hogy kommenteket, videókat, fotókat és blogposztokat gyűjtsenek, melyeket olyan emberek hoztak létre, akik illeszkednek az adott profilhoz.

Kearon úgy írja ezt le, mint "automatizált tömeges etnográfiát". Ez a vállalat két új terméke közül az egyik. A másik, a SatisTraction, egy "érzelmi ügyfél-elégedettség mérési eszköz", mely a cég FaceTrace módszertana köré épül, amelyet szintén négy multinacionális vállalat próbált ki, £121,000 bevételt generálva.

A vállalat tavalyi árbevétele 38%-kal £16.4m-ra emelkedett, az üzemi nyereség 35%-kal nőtt, £2.2m-ra. A növekedés tisztán organikus volt, mondta Ken Ford elnök.

(Research-live)
 

"Nem akarok online kutató lenni. Olyan kvalitatív kutató szeretnék lenni, aki online eszközöket is használ."

Piackutatókat kértek fel, hogy mutassák be kedvenc infografikáikat a Research 2011 konferencián, míg a delegációk lehetőséget kaptak arra, hogy a legjobbra szavazzanak. A nyertes a Keen As Mustard volt, egy B2B marketingügynökség, amely együttműködik számos piackutató céggel.

(Klikk a képre a nagyobb verzióért!)

Az infografika a 30 legnagyobb angliai kutatóügynökséget ábrázolja, vizuálisan pedig hatalmas mennyiségű – versenytársakról szóló – adatot közöl, miközben lehetővé teszi, hogy az egyes cégek által használt színek közti 'rések' azonosításával a cégek fejlesszék saját vizuális identitásukat.

Ki gondolta volna, hogy az angliai kutatóügynökségek ennyire színesek? 20 évvel ezelőtt még csupa kék színnel találkozhattunk volna egy ilyen grafikán.

(A magyar kutatási piac infografikáját vajon ki készíti el?)
 

Egy amerikai piackutató szerint a szakmai igazi hősei az ügyféloldalon dolgozó piackutatók. Blogjában így ír erről.

Mindannak ellenére, amiben manapság a piackutatók nem értenek egyet, egy dologban azért egyetértenek, mégpedig abban, hogy az iparág, a szakma változóban van. És ez alatt nem előrelátható, kicsi evolúciós változásokra gondolok. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy nagy, átalakulásokat hozó, korszakalkotó változások történnek.

Igaz? Igaz.

Ezek a változások nyomást, stresszt gyakorolnak sok szakmai résztvevőre, de melyik csoportnak kell szembe néznie a legnagyobb kihívásokkal? A házon belüli piackutatási részlegeknek. A házon belüli piackutatási részlegeket most még újabb elvárásokkal is bombázzák az átlagos, költségvetéssel, projekt menedzsmenttel, belső ügyféltámogatással, és ellátás menedzsmenttel kapcsolatos elvárásokon felül. Ezek régóta létező témák, melyekkel a házon belüli piackutatási részlegek már évek óta foglalkoznak. De most ezeken felül, még a következőkkel is foglalkozhatnak:

1. Kezelhetetlen mennyiségű piackutatással kapcsolatos szövetség, közösségi hálózati csoportosulások, események, interaktív “média” – túl sok, hogy lépést tartsanak velük, és túl sok, hogy ne vegyék figyelembe őket.
2. Elburjánzó mennyiségű, de nem kielégítő minőségű kutatás, melyet gyakran jóakaratú, de gyakorlatlan, képzetlen kollégák végeznek.
3. Egyre eladás-éhesebb kutatási beszállítók, akik miatt már szinte elviselhetetlen a telefonok felvételének kockázata.
4. Elégtelen idő, hogy felmérhessék a közösségi oldalakkal kapcsolatos módszerek lehetőségeit és mikéntjeit.
5. Elégtelen időmennyiség és néhány esetben irányítás, hogy kialakítsák és érvényesítsék a fogyasztói kutatásokkal kapcsolatos irányelveket (ami egyébként égető fontosságú, az ellenőrizetlenül zajló kutatások miatt).
6. A házon belüli megbízók, ügyfelek egyre inkább tudatában vannak a számos “piackutatási” szolgáltatásnak és megoldásnak, melyek legtöbbje jobb esetben csak zavaró, rosszabb esetben romboló hatású.
7. Házon belüli ügyfelek, aki olvasnak az “ingyenes” piackutatási lehetőségekről, míg a valóság az, hogy ezek a “piackutatás” kifejezést elég laza értelemben alkalmazzák.

Egy háború zajlik odakint, és hősünknek (a piackutatási részlegnek) szüksége van egy hatalmas kardra, hogy megmentse a királyságot. Mit lehetne tenni? Feltételezésem szerint az első lépés a részleg tevékenységeinek újragondolása és dokumentálása. A pontosság kedvéért, van mondjuk négy fő funkció, amit a piackutatási részleg nyújt, melyekkel sikeresek a teljes piackutatási és fogyasztói insight területeken:

1. Projekt menedzsment. Beleértve a nagyon időigényes beszállítói és ügyfél menedzsmentet is, a szokáskutatási tanulmányokat, legfőképp a magasabb szintű, egész szervezetre kiterjedő projekteket és felméréseket.
2. Irányelv kialakítás és érvényesítés. Például, hogy évente hány alkalommal hívhatók meg a fogyasztók kutatási rendezvényekre, és milyen fajta ösztönzők fogadhatóak el. Más irányelvek a jóváhagyási folyamatokkal kapcsolatosak, például, “Minden, 20 tételnél hosszabb kérdőívet jóvá kell hagynia (a szervezet piackutatási igazgatójának neve),” vagy “Bármelyik X fogyasztói csoport felmérését Y értékesítési igazgatónak kell jóváhagynia.”
3. Források. Központi hozzáférés megtalálása, kialakítása, fenntartása a kutatási eszközökhöz, másodlagos riportokhoz, házon belüli kutatási eredményekhez, sztenderdizált kérdőív mintákhoz, mintaforrásokhoz, házon belüli panelekhez és közösségekhez.
4. Képzés. Például akár direktben, akár partnereken keresztül kialakított képzések házon belüli kutatóknak éppúgy, mint belsős ügyfeleknek (mint amilyen a “termékkoncepció tesztek” a termékfejlesztő csoportoknak, ill. az “üzenettesztelés” a marketing csapatoknak).

A legtöbb ügyfélcégnél, akikkel dolgozom, az volt eddig a szokás, hogy a részleg idejének 70 százalékát körülbelül az 1. témával töltötték. De figyelembe véve a bekövetkező változásokat, és a piackutatási szaktudás kritikusságát a jelen nagyon is versengő piacán, véleményem szerint ennek fordítva kellene lennie. Projekt menedzsmentnek kellene kitennie a részleg idejének 30 százalékát; e nagy szakértelem és tapasztalat tömegnek inkább az irányelvek kidolgozásában és azok érvényesítésében, a források beszerzésében és a képzésben kellene koncentrálódnia.

Azt kérdezik, hogyan lehetne ezt kivitelezni?