Piackutatás blog

Nagyobb képért klikk a képre! További infók az előadókról a kép alatt!

CSERMELY PÉTER a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének professzora. Kutatási területe a stresszel, az öregedéssel és a hálózatokkal kapcsolatos (www.linkgroup.hu). Eddig 13 könyve (köztük a Stresszfehérjék és a Rejtett hálózatok ereje) és több mint kétszáz tudományos cikke jelent meg. A cikkek összimpaktja 550, idézettsége 4400 feletti. 1995-ben egy új kezdeményezést indított el, amely azóta több mint tízezer hazai és határon túli magyar tehetséges középiskolás diáknak nyújt lehetőséget a Magyarországon folyó legmagasabb szintű kutatásokba történő bekapcsolódásra (http://kutdiak.hu). Kezdeményezésére 2006-ban megalakult a hazai és határon túli tehetséggondozó civil szervezeteket összefogó Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (www.tehetsegpont.hu), melyet ő elnököl, emellett a Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke és a Cell Stress Society International volt elnöke, 2008 és 2010 között a köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa tagja volt. Több hazai és nemzetközi kitüntetés, így a Pannon Példakép-díj és az EU Descartes-díj birtokosa. Társadalmi vállalkozó, Ashoka Fellow.

Bár Steve Jobs szerint a iPad kínálja a legjobb módját annak, hogy szörfözhess az interneten, egy nemrégiben készült felmérés azt mutatja, több ember használja tabletjét játékra.

A kutatás eredménye:

Mit jelent mindez?

A fenti eredményeken túl a felmérés megállapította azt is, hogy a táblagép tulajdonosok 82%-a otthon használja a gépet, 62% ráadásul éjjel - remek alkalom a kikapcsolódásra. Úgyhogy arra lehetne számítani, hogy a tablet-használat aránya hétvégén szintén magas, de a válaszolók 69 százaléka mégis azt mondta, hogy többet használja hétköznap. Hogy mennyivel többet, az nem ismert.

Ezen adatok alapján a sztereotip tablet felhasználó a legtöbb időt játékkal, kereséssel és emailezéssel tölti, egy tipikus munkanap után, sokszor kihasználatlanul hagyva tabletjét a hétvégén.

A tabletek természetesen legalkalmasabbak a tartalom használathoz, nem pedig az előállításukhoz. Ez megmagyarázza, hogy miért csak 7% a tabletek használata a munkahelyeken. Azonban, ahogy a táblagépek folyamatosan fejlődnek és egy nagyobb piacon versenyeznek, ez valószínűleg változik majd.

Szóval, a tabletek csak játékok nagy gyerekeknek?

A többség azt mondaná, így van. Csak 28% válaszolta azt, hogy a tablet teljes mértékben helyettesíteni tudja az elsődleges számítógépet. PC-n viszont a legtöbb tabletes tevékenységet el lehet végezni.. Senki ne feledje, a hordozhatóság az egyik legnagyobb oka a vásárlásnak, ugyanakkor a felmérés szerint legtöbben mégis otthon használják.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a tabletek nem alkalmasabbak sok feladatra. 43% használja tabletjét sokkal gyakrabban, mint laptopját vagy asztali gépét, így egyértelműen szükség van a tabletre a funkcionalitás és az egyszerű használat miatt.

Aggódnia kellene a Nintendónak?

A válasz egyszerűen: igen. A nagy trükk az, hogy a Nintendónak meg kell győznie téged, vedd meg a játékrendszerüket. Az Apple-nek nem. Az Apple képes volt arra, hogy 15 milliót adjon el az iPad-ekből az elmúlt évben (első generációs eszközként!); a Nintendo körülbelül a felét adta el. Érdekes, hogy a játék soha nem volt a legfontosabb okok között, iPad vásárlás esetében.

Érdemes megjegyezni, hogy a játékélmény egy tableten nem teljesen ugyanaz, mint a Nintendo rendszerén. De egyre nő az alkalmi játékosok száma, többen szavaznak a tabletek mellett - bár a gyakorlati tapasztalat szerint ebből a szempontból kevésbé vonzóak. Ez hasonló ahhoz az egyre növekvő tendenciához, hogy az emberek inkább tömörített videókat néznek a YouTube-on, mintsem magas minőségűeket a házimozi rendszereken. Úgy néz ki, a kényelem újabb győzelmet aratott a minőség rovására.

További információk a The Guardian cikkében.

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

Az USA-ban társult egymással az Ipsos és a biometrikus mérési specialista Innerscope Research cég, hogy az Ipsos termékekbe integrálják a tudattalan érzelmi reakciókat mérő módszereket.

A Bostoni székhelyű Innerscope tudattalan érzelmi reakciók mér egy fejlett biometrikus érzékelő-öv segítségével, amely figyeli a bőrizzadást, szívverést, légzést és a mozgást.

A cégek kezdetben az Innerscope biometrikus módszereit és technológiáját az Ipsos ASI AdLab nevű kutatási termékébe fogják integrálni, hogy elláthassák ügyfeleiket kvalitatív és kvantitatív eredményekkel, valamint valós idejű insightokkal, melyek a reklámokra adott tudattalan érzelmi válaszokon alapulnak.

Ezt követően a technológiát az Ipsos egyéb termékeivel is ötvözik majd (ASI Next Connect, Innoscreen Concepts, Pack Evolution).

A munkát az Ipsos Open Thinking Exchange központja vezeti majd, melynek CEO-ja, Shelley Zalis ezt mondta: „Ez a módszer képessé fogja tenni az ügyfeleket arra, hogy zökkenőmentesen megértsék az öntudatlan fogyasztói válaszok további dimenzióját a mindennapi döntéshozatalukban, miközben azt is megértik, hogy a márkák hogyan kapcsolódnak a fogyasztókhoz.”

Internetes oldalak: www.ipsos.com és www.innerscope.com . (mw)

Az infografika szép, az infografika jó – bár a Twitter-bejegyzéseket olvasgatva vannak már, akik a pokolba kívánják... Talán az ő véleményük is megváltozik, ha megnézik ezeket a csodás képeket, melyek megmutatják a cukorfogyasztást – egy egész életre vetítve. Egy átlag amerikai egy év alatt 45,3 font (kb. 20,5 kg) cukrot fogyaszt – olvasható egy NYT cikkben, ahol a cukor toxicitásáról írnak.

Nagyobb képért klikk a képre!

Nagyobb képért klikk a képre!

Jeffrey Henning, a Vovici piackutató cég elnök-vezérigazgatója szerint a kördiagramoknak nincs helyük a piackutatásban. Nocsak....

Egy felmérésnek, egy piackutatási tanulmánynak az a célja, hogy hasznos információval álljon elő és azt hatékonyan közölje. A kördiagramok félrevezető módon kommunikálják az adatokat, ezért használatukat el kellene kerülni.

A következő ábráról fel tudnád sorolni a termékeket minden kérdésnél az említettség sorrendjében?

Nem lehet, és ez nem a te hibád. A vizuális észlelés nem mindig tükrözi pontosan azt, amit látunk: nehézséggel küzdünk a vizuális területek összehasonlításával és szembeállításával kapcsolatban, szögek összehasonlításakor, a kördiagramok esetében pedig kénytelenek vagyunk olyan körcikkeket összehasonlítani, amelyek nem szomszédosak egymással.

• Stanley Smith Stevens a humán percepció korlátait vizsgálta különböző dimenziókban. Azt találta, hogy pontosan észleljük a fényerőben vagy a hosszúságban lévő különbségeket, de túlbecsüljük a kis különbségeket vizuális területen és tendenciózusan alábecsüljük a nagy különbségeket ugyanezen a területen. (Lásd Stevens törvényét további részletekért.)
• William Cleveland, a The Elements of Graphing Data művében elbeszéli egy kísérlet eredményét, ahol 51 témát 40 párra bontva ábrázoltak oszlopdiagramokon, majd kördiagramokon. A résztvevők majdnem minden esetben pontosabban értelmezték az adatokat oszlopdiagramok használatával (a kivételek olyan kördiagramok voltak, ahol egy körcikket az egészhez hasonlítottak, a körcikk pedig 25%, 50% vagy 75% volt).
• Ahogy Edward Tufte írja a The Visual Displayt Quantitative Information című írásában, "A táblázat majdnem mindig jobb, mint egy hülye kördiagram, az egyetlen dolog, ami rosszabb egy kördiagramnál, az még több kördiagram... Az alacsony adat-sűrűségükre és arra a kudarcra tekintettel, hogy számokat rendezzenek el egy vizuális dimenzió mentén, kördiagramokat soha nem kellene használni."

Íme egy összehasonlítás, ahol ugyanazokból az adatokból kördiagramokat, illetve oszlopdiagramokat képeztek:

Az oszlopdiagramok könnyen felismerhetővé teszik a kis különbségeket, míg a kördiagramok feleslegesen összezavarnak.

Sokkal inkább szórakoztató a kördiagram abban az értelemben, ahogyan Annie Pettit látja a Pie Charts - Our Evil Friend vagy ahogy Coda Hale a Google Analytics rant írásában, ahol ezt írja: "A kördiagramok használata az információmegjelenítés terén hasonló ahhoz, mintha egy tetőfedő kalapáccsal esnénk neki a frontális agyi lebenynek. Nincs helyük a felnőttek világában, ugyanazt a helyet foglalják el a szemiotikai térben, mint egy rövidnadrág, egy orrfolyás, vagy egy arcon szétkent csokoládé."

(Vovici)

Néhány napja ígértük, hogy valamikor majd a Piackutatás Hírek (PH) facebookos oldalán is lesz nagyobb élet, ott is jönnek majd a kutatási hírek. Nem szeretjük sokáig húzni a dolgokat, úgyhogy most már ott is megkaphatja a napi híradagját mindenki, aki erre vágyik, akit ez érdekel – reméljük, idővel egyre többen leszünk. Első körben a Médiapiac.com, a Piackutatók Magyarországi Szövetsége (PMSZ) és a Piackutatás blog legfrissebb kutatási vonatkozású híreit találhatjátok meg a PH Facebook profilon, ahol ízelítőt szeretnénk adni a piackutatási hírek legjavából, a maximalisták pedig, akiket minden létező kutatási hír érdekel (beleértve pl. a Twitter- és Facebook-bejegyzésekben megjelenő híreket, a weben bárhol felbukkanó hazai híreket, külföldi vonatkozású híreket is), látogassanak el a Piackutatás Hírek (PH) weblapra.

Nálunk jelenleg a PH honlapja élvez prioritást, gőzerővel fejlesztjük tovább, de amint az kész (nemsokára), rá fogunk feküdni a Facebook profiljára is. Lájkoljátok az oldalt és bátran éljetek a lehetőséggel, hogy ti is megoszthattok ott kutatási vonatkozású tartalmakat, írhattok véleményt, stb. Üdv a klubban :-)

Egy kutató eszmefuttatása arról, milyen lenne az élet megfigyelőszobák nélkül.

Mi a nagy ötlet?
Nem kellenek többé megfigyelőszobák. A kliensek akár elő is bújhatnak a tükrök mögül, de nem is kell látogatniuk a csoportokat egyáltalán.

Magyarázza el.
Az egész szakma egyfajta rossz nyomon járt, ha arról volt szó, miként is nyernek insightokat az ügyfelek a csoportos beszélgetésekből. Túl sokáig használtuk azt a modellt, mely szerint minden projektnek magába kell foglalnia legalább egy olyan estét, ahol a csoportot megfigyeli az ügyfél és talán pár ember az ügynökségtől és a termékfejlesztő csapatból, mindezt ülve, nézve, beszélgetve, evéssel egybekötve. Elpazarolják az estéiket és hétvégéiket, de megéri ezt egyáltalán?

Nem azt mondom, hogy az ügyfeleknek nem kellene részt venniük a kutatásban. Ha a márkák szeretnének találkozni a fogyasztóikkal, akkor a csoportok jó lehetőséget jelentenek erre. De ha már találkozni szeretnének velük, akkor tegyék azt rendesen – jöjjenek elő a tükrök mögül.

Miért értsen ezzel egyet az ügyfél?
Két elég alapmotiváció: idő és pénz. Az esték értékesek. Ha feladják estéiket a munkáért, akkor már jobban tennék, ha inkább az EastEnders-ért vagy a The Apprentice-ért hagynák ki. De gondoljanak vissza azokra a csoportokra, melyeken ott voltak. Mennyit is nyert ezzel a csapat? Mennyi időt töltöttek figyeléssel, hallgatással, és mennyi is volt az értelmes beszélgetés? A legtöbb termékfejlesztő csapat annyira elfoglalt, hogy az esély arra, hogy összejöjjenek, és átbeszéljék mi is folyik, nagyon ritka. Sokkal értelmesebb lenne kihasználniuk a lehetőséget, míg bent ülnek a tükör mögött. Tényleg úgy gondolom, jobban járnának, ha lemennének a sarki kocsmába, ha már ilyenekkel akarják tölteni az estéket.

Ami a pénzt illeti, mindannyian tudjuk, hogy a megfigyelő helyiségek nagyon drágák – és még csak ekkor kezdik el a kutató ügynökség dolgozói felkínálni a hűtő tartalmát.

De hát az ügyfelek azért néha odafigyelnek, nem?
Igen, de még ha nagyon figyelnek is, akkor is csak egy kis részét kapják el annak, ami valójában zajlik. Nem fognak fel sokat a non-verbális kommunikációból, amit a moderátor észlel, és nem érzékelik a szoba energiáját sem.

A legfontosabb, mindazonáltal, hogy a válaszok nem egyenesen a válaszadók szájából származnak, hanem egy elemzési eljárásból. Az időnek a fontossága, melyet a kutató arra használt fel, hogy mi is történt a csoportban, és az mit is jelenthet az ügyfél számára, nem becsülhető alá. A csoportokat megfigyelni olyan, mintha egy átlátszó teáskannát vennénk.

De nem értékes-e ezeket a sztorikat első kézből hallani?
Igen is meg nem is. Keveset tudni elég veszélyes. Ahogy arra Dan Ariely rámutat (miközben jól beletapos a csoportos beszélgetésekbe), az embereknek “kielégíthetetlen vágyuk van a történetek, sztorik iránt”. Mindannyiunknak volt már olyan ügyfele, aki eljön egy csoportra, hall egy zaftos, tetszetős történetet valamelyik érdekesnek tűnő válaszadótól, és máris azt hiszik, hogy megvan ‘a válasz’. Pedig nincs.

És ne feledjük, amikor ez történik, az éppen annyira az ügyféloldali kutató problémája, mint amennyire az ügynökségié is. Nincs is annál fájdalmasabb, mint amikor bejössz másnap, és azt találod, hogy egy belső ügyfél, akinek a kutatáshoz semmi köze sincsen, és aki csak egy csoporton vett részt, egy őrült válaszadótól eredő, szóbeli pletykát terjeszt épület szerte, azt állítva, hogy ez a válasz.

De nem arról szól az egész, hogy közelebb hozzuk a márkákat a fogyasztókhoz?
Persze, hogy erről, időnként. De nem ez történik akkor, amikor az ügyfélcsapat egy üvegfal mögött üldögél, házhoz szállított kajákat majszolva. Ha közelebb szeretne kerülni a fogyasztókhoz, hát tegye. Nincsenek többé passzív fogyasztók, nem lehetnek tehát passzív ügyfelek sem. Gyerünk be a szobába, be a vérkeringésbe, folyjanak és melegedjenek bele – csak beszéljenek előtte a moderátorral és viselkedjenek, az Isten szerelmére!

Elismerem, ez egy kicsit ijesztő lehet mind az ügyfelek, mind a kutatók számára, pedig nem kellene annak lennie. Az ügynökségeknek nem kellene azt hinniük, hogy megtették kötelességüket, csak mert egy megfigyelős estét megszerveztek – és az ügyfeleknek sem kellene azt hinniük, hogy megtették a magukét, csak mert egyre elmentek, és a sötétben üldögéltek.
 

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

A legnagyobb kutatásvásárló, a P&G szerint kevesebb módszertani elméletre és több következtetésre van szükség. A világ alighanem legnagyobb kutatási megrendelőjének piackutatási csúcsvezetője szerint 2020-ra a kérdőívek jelentősége drámaian csökkeni fog, és ennek, meglátása szerint a közösségi média lesz az legfőbb oka.

Joan Lewis - aki globális fogyasztói és piacismereti szakértő a Procter & Gamble Co.-nál, és 350 millió USD-s piackutatási büdzsé felett diszponál (szerk.: atyavilág!) - e kijelentését egy panelekről szóló megbeszélésen, ill. az után tette, melynek témája az volt: "Miként kell változnia a piackutatásnak", és melyet New Yorkban, az ARF (Advertising Research Foundation) Re:Think 2011-es konferenciáján tartottak. A szakmának már fel kellene hagynia azzal a hittel, miszerint "egy módszer, kiváltképp a kérdőíves felmérések lennének a megoldás mindenre," mondta. "Szabadon kell kezelnünk a módszereket." A közösségi oldalak megfigyelése, hallgatása nemcsak helyettesít némely kérdőíves kutatást, de nehezebbé is teszi azt a változó fogyasztói viselkedések és elvárások miatt, mondotta Ms. Lewis egy, a megbeszélést követő interjú során.

"Minél inkább látják az emberek a kétirányú részvételt, és annak képességét, hogy az egész világon kapcsolatba tudnak lépni az emberekkel, véleményem szerint annál kevésbé kívánnak megszerkesztett kutatásokban részt venni," mondta. "Ha van valami mondanivalóm egy cég számára, számos módja van annak, hogy el is mondjam." A kutatók túlságosan az eljárásokra koncentrálnak, a hitelesség részleteire, valamint "ideológiaszerűen" kezelik a módszereket, mondta.

"Mindannyian azzal, a szinte már dogmatikusnak tekinthető hittel kerülünk be a kutatási szakmába, miszerint a reprezentativitás az a minden," mondta Ms. Lewis, nem leértékelve a reprezentatív minták szükségességének jelentőségét némely kutatás esetében. "De el kell szakadnunk attól a hittől, miszerint ha valami reprezentatív, az az egyetlen módja annak, hogy valamit megtudhassunk," mondta. "Még mindig hallok olyanokat, hogy 'Azok a közösségi oldalak, az nem nagyon jól fog elsülni.' Majd meg fogjuk látni, hogy a [közösségi oldalak mintái] reprezentatívak vagy sem." Azt mondta, hogy a P&G még évekig fog kérdőíves kutatásokat végezni, még ha szerinte ezek kevésbé fontossá is válnak.

"Ha már csináljuk, csináljuk jól," mondta. "Nagyon könnyű volt egyeseknek úgy értelmezni a világ változásait, hogy ezáltal bocsánatot nyerjenek a gyenge minőségű munka elvégzése. Pedig erre nincs mentség."

Joe Tripodi, a Coca-Cola Co. marketing és kereskedelmi vezérigazgató elnökhelyettese, megismételt egy, a tavalyi Association of National Advertisers (Nemzeti Hirdetők Szövetsége) konferencián elhangzott állítást, miszerint szeretne elmozdulni a marketingen belül a benyomások számolásától azon "kifejezések" számolásának irányába, melyeket a fogyasztók a márkákkal kapcsolatban tesznek. De azt mondta, hogy a közösségi média analitika nincs "annyira kifinomult szinten, mint lennie kellene", és azt szorgalmazta, hogy a szakma e területek mérésére alkalmas eljárások és mérőeszközök kidolgozásán fáradozzon.

Ms. Lewis azt is elmondta, hogy a kutatóknak túl kellene lépniük a "komfort zónájukon" abban a tekintetben, hogy tanácsadók legyenek, akik "tudhatnak is valamit" a szervezet többi döntéshozója mellett. És szerinte a kutatásnak túl kell mutatnia a piaci részesedés mérésén, és olyan mutatókat kellene találnia, melyek kijelölik mikor, és hogyan kell lépni, valamint több stratégiai tervet kell nyújtaniuk.

Mindez jól hangzik, de a szakma kompenzációs modellje nem igazán támogatja az efféle munkát, mivel a beszerzők sokkal inkább koncentrálnak a "terepmunkára és valami plusz bevételre", mondta Eric Salama, a WPP Kantar elnök-CEO-ja. "Sok érték, amit nyújtani tudunk, nem a terepmunkából származik, hanem az összetett projektek átlátásából," mondta Mr. Salama, ezzel érvelve egy érték-alapú kompenzációs modell mellett.

Mr. Tripodi, aki azt mondta, hogy a Coca-Cola két évvel ezelőtt egy ilyen modellt alkalmazott, szívesen veszi az ötletet, hogy érték-alapú kompenzációs modellt alkalmazzanak a kutató ügynökségek esetében is – amennyiben tényleg értéket nyújtanak. "Nagyon szívesen fizetnék sokkal többet a kutatási területen tevékenykedő üzleti partnereinknek, ha leszállítanák azt a mindent megváltoztató insightot," mondta. "Abszolút így van, hol kell erre feliratkozni?"

A változásra irányuló nyomást félretéve, úgy tűnik, a kutatási szakma elég jól teljesít, legalábbis ami az ARF bevételeit és adatait illeti, ami elég élettelinek tűnik ahhoz képest, hogy a 75. évfordulóját ünnepli ezzel a konferenciával. Az ARF CEO-ja, Bob Barocci szerint a konferencia most hozott először 1 millió USD-feletti bevételt, 1200 fő (a tavalyihoz képest 30%-kal több) résztvevővel.

(AdvertisingAge)
 

Mitikus lények népesítik be az altudatunkat. És persze Budapest utcáit. Egyről már írtunk (a medvedisznóemberről), most a többiekkel ismerkedünk. Csak óvatosan...

Krampusz kérdezőbiztusz: A járókelőket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a kérdőívét csörgeti, tollal fenyegeti a gyerekeket, a nem válaszolókat megbünteti. Viszonylag veszélytelen, nem harap (ill. csak ritkán). Tipikus felbukkanási helye: nagykörút, piackutató hall-teszt stúdiók előtt, szigorúan 5 méter sugarú körön belül. Ellene való védekezés: mondjuk azt, hogy mi is piackutatók vagyunk, ez elvileg működik (gyakorlatilag sajnos nem...). Ősi hagyomány, hogy a krampuszok időnként elhagyják az utcákat, mindenhova becsöngetve végigjárják a házakat. A házakba való bejutáshoz tipikusan Leslie-kulcsot használnak.

Hippogriff hybridikus: az online és az offline kutatás bizarr nászából származó hybrid szörny, telefonfejű, antenna-szárnyú, kérdezőbiztos-testű lény. A megrendelők elvetemült igényei hozták létre ezt az istentelen szörnyeteget, mely így egyesíti magában mindhárom szülőjének hátrányos tulajdonságait.

Homunkulusz szocmédikusz: Jelentése: kis pénz, kis piackutatás. A Facebookon, szocmédiás környezetben mesterséges úton előállítható kutatás, vagy kutatásszerű valami. Alkalmazói úgy vélik, minden Facebook profilban egy kis piackutatás lehetősége rejtőzik, ami pusztán azzal, hogy néhány triviális megállapítást – az adatmorzsák etikátlan és módszertanilag megalapozatlan összecsipegetése után – Prezi-ben ábrázolnak (megpörgetnek-megforgatnak), igazi piackutatássá válik. Már önmagában is egy paradoxon.

Pazuzu etnografikusz: az újkori piackutatás egyik legriasztóbb viselkedésű képviselője. Az ábrázolásokon általában rémisztő diktafonnal, videókamerával és egyéb installációkkal látható. Szerepe szerint azonban Pazuzu a piackutató cégek szolgálatába állt, tehát rémisztő külseje ellenére sem volt gonosz (erről megoszlanak a vélemények), napjainkban pedig a magánélet és az intim szféra legfőbb ellensége. Pazuzu kisebb, kőből vagy fémből készült feje közkedvelt amulett, melyet elsősorban a piackutató cégek ellen szervezkedő anarchista mozgalmak képviselői viselnek, hogy megóvják családjukat, gyermeküket az általuk gonosznak tartott kamerás (fél)istentől. A fémből vagy kőből készült vésetek ijesztő Pazuzut ábrázoltak, aki vagy kiűzi a családokat lakásaikból, vagy a szekrénybe, ágy alá bújva leselkedik.

Baziliszkusz csináld-magad-kutatusz: olyan mesebeli lény, amely az alapszintű piackutatás, a dilettantizmus és a fösvénység keveréke. Kinézetre a valódi piackutatáshoz hasonlít, de közelebbről megszemlélve feltárul természetének romlottsága és hasztalansága. Sokszor ábrázolják hatalmas sárkánygyíkként is, mely a piackutatók nyakára tekeredik, majd megfojtja őket. Nevének jelentése: „kis hamis”. A piackutatók meséiben és egyéb kultúrtörténeti forrásaiban mint ártó teremtmény bukkan fel. Tekintete halálos, a lehelete mérgező. Elpusztítani a saját tükörképe által lehet, szembesítsük őt kutatásának eredményeivel. További érdekesség, hogy a korabeli bestiáriumok szerint egy profi piackutató excementrumából kelt életre... Azonosítják a halállal is, főleg az olyan veszélyekkel és betegségekkel, amelyeket nem lehet rögtön észrevenni.

Lernéi hidra: egy ősi, mentalitását és cselekedeteit tekintve is kígyóra emlékeztető szörnyeteg, sok (jelenleg: 6) fejjel és mérgező lehelettel. Korábbi írásokban több fej jelenik meg, ezek közül azóta néhányat levágtak, ill. a fejek egyesültek, miután egyik felfalta a másikát. Búvóhelye a gazdasági és politikai szövevények mocsarában található, ahonnan közvetlen átjáró vezet a multinacionális cégek kincseskamrájába. Az átjárót a hidra erősen őrzi. A multinacionális cégekkel együttműködve falja fel profitra örökké éhesen a környezetét, mint a legendák gigászi szörnye. Ma a "hidra probléma" vagy a "hidra" kifejezésekkel arra a problémára utalnak, amikor valaki a megoldás érdekében tett hagyományos kísérlettel csak rosszabbít a helyzeten, például, ha valaki a piackutatás minőségének javítására törekszik, ám törekvése végül a minőség zuhanását eredményezi.

Mantikór consultingosz: mitológiai teremtmény, a tanácsadók egyik piackutatókat elevenen evő fajtája. Sűrűn ábrázolják Rolex órával, három sor fém foggal, tanácsadásra tátott szájjal. Boss öltönye alól skorpió- vagy sárkányfarok lóg ki; ebből több tízezer forint óradíjú számlákat lőhet ki, aminek már a látása is megbénítja az áldozatot. Nagy ritkán hasznos lénynek mutatják be.

Warlock facebookosz: boszorkánymester, aki a jó piackutatók hatalmára áhítozik. Haláluk után – sőt, haláltusájuk közben – képes elszívni azt és felhasználni a nagyobb hatalom megszerzése érdekében. A gonosz piackutatók megtestesítőjeként van jelen a kutatói mitológiában. Hatalma minden esetben a Facebookhoz vagy más közösségi oldalakhoz kötődik.

(Az íráshoz gondolatébresztőnek a témában íródott Wikipedia-bejegyzéseket használtam.)

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu
 

"Az emberek azt hiszik, csak lenyomnak egy gombot, megkapják az adatokat és vége; mikor megkapod az adatokat, a java csak akkor kezdődik..."

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

USA – Az evolúció általában egy hosszú, lassú folyamat, de azoknak a vállalatoknak, melyek piaci insight szolgáltatásokat ajánlanak, szükséges, hogy a „market insight habilis” szintről serényen átugorjanak a „market insight sapiens” szintre, elkerülendő, hogy lemaradjanak az üzleti klíma változásának közepette, mondja Richard Evensen, a Forrester Research legújabb Global Value Market Insights Work online kutatás szerzője.

A felmérés szerint, a megkérdezett 30 insight-szakértő esetében „tízből kilenc” azt mondta, hogy az év első negyedévében fokozódó keresletet tapasztaltak szolgáltatásaik iránt. De ez nem feltétlenül jó hír, Evensen szerint. Azt mondta, hogy a megnövekedett kereslet amiatt volt, hogy az ügyfeleknek több piaci intelligenciára van szükségük ahhoz, hogy az új gazdasági környezetben működjenek, miközben az insight-ipar azzal küzd, hogy lépést tartson a megnövekedett munkamennyiséggel.

Az interjúalanyok nem tapasztalják, hogy a szakértők száma növekedne, hogy ez segítsen kezelni az extra igényeket, mondta Evensen. Valójában, 30 százalékuk arról számolt be, hogy csökkent az alkalmazotti létszám. Korlátozott személyi erőforrásokkal kell tehát kezelni ezt a plusz keresletet, figyelmeztetett Evensen a veszélyekre, melyek az insigt-szállítókat fenyegetik. Az olyan cégtárak, mint a Greenbook.org megkönnyítik az ügyfelek számára, hogy megtalálják az alternatív szállítókat és Evensen azt mondta, hogy az olyan költségcentrikus offshore piackutatási megoldások, melyeket például a Capgemini és az IBM kínál, az ügynökségeket kiszolgáltatott helyzetbe hozza.

Ezek olyan ügynökségek, magyarázta Evensen, melyek az adatmenedzsmentre koncentrálnak és arra használják a tranzakció alapú metrikát, hogy értéket mérjenek; insightok létrehozásával nem foglalkoznak. Ugyanakkor ezeknek az offshore módon működő és kevesebb pénzért rendelkezésre álló szolgáltatóknak valami mást is kell majd ajánlaniuk, különben a kipusztuláshoz vezető ösvényre való rálépést kockáztatják.

De hogyan fejlődjünk? Kezdetben volt a „market insight habilis”– a legkevésbé fejlett az ügynökségi evolúciós ábrán; Evensen szerint azok az ügynökségek, melyek egy lépcsővel feljebb lépnek, „market insight erectus”-sá válnak: taktikai cégek, melyek rövid távú insightokat és ajánlásokat fogalmaznak meg. Az ügyfelek értékes tanácsadókként látják ezeket a cégeket, mondta Evensen, melyek hozzáadott értéket biztosítanak a piaci szereplőknek. Az üzleti világ meglehetősen biztonságos helye ennek a fajta vállalatnak, de az evolúciós fa legtetején a „market insight sapiens” trónol, az olyan magas szinten kezdeményező ügynökségek, melyek az egész üzletet magasabb szintre viszik, a hosszú távú stratégiai terveiken és adatvezérelt kínálatukon keresztül.

Evensen azt mondta: „Ahhoz, hogy jobban megfeleljenek a saját maguk és a saját tulajdonosaik igényeinek, az insight-szervezeteknek előre kell lépniük az értékláncban, alacsony költségű információszolgáltatókból nagy értéket képviselő üzleti vezetőkké kell válniuk.”

(Research-live)
 

Anglia – Az Ipsos vezérigazgatója, Didier Truchot úgy véli, a kutatási világ 'nagyvadainak' meg kell találni annak módját, hogyan működjenek együtt egymással a jövőben, a piackutatási iparág védelme érdekében.

Egy Research-nek adott interjúban azt mondta, hogy a nagy ügynökségeknek "társadalmi felelősségük" van az iparág iránt, amelyben működnek.

"Még akkor is, ha nagyon komolyan versenyzünk egymás ellen, meg kell találnunk a megfelelő módját annak, hogy együtt tudjunk működni és segítsük az iparágat abban, hogy egy más szintre jusson," mondta Truchot.

"Van néhány dolog, amit el kellene kerülnünk – az egyik az, hogy ne legyünk önelégültek és lusták, és ne higgyük azt, hogy azért, mert nagyok vagyunk, egyúttal szuperek is vagyunk. A másik, hogy nagyon konzervatív az, ahogyan jelenleg dolgozunk...és a harmadik, hogy ne próbáljunk meg olyan módon versenyezni egymással, amely nem biztonságos."

"Például, amikor a versenytársaink közül az egyik a nagyon közeli múltban 'levadászott' 400 Ipsos vezetőt világszerte, azzal elmegyünk egy olyan irányba, ahol a vállalatok több időt töltenek a védekezéssel, mint azzal, hogy ügyfeleik számára dolgozzanak."

A Toluna vállalat, mely DIY paneljéről és felmérési technológiájáról ismert, egy olyan iPhone alkalmazást jelentett be, mely megkönnyíti a felmérésekben való részvételt mintegy négymillió paneltagjának.

A cég szerint azt az új alkalmazáson keresztül a felhasználók képesek lesznek arra, hogy másodpercek alatt szavazásokat hozzanak létre és a globális közösségtől több ezer választ kapjanak, közvetlenül az iPhone-jukra.

A válaszadók pedig képes lesznek használni és véleményezni a szavazásokat, miközben úton vannak.

A múlt héten a Toluna részvényesei megállapodtak abban, hogy eladják a céget, melynek értékét 161 millió fontban állapították meg.

Internetes oldal: www.toluna-group.com . (mw)
 

A piackutatási szakma követi a hirdetések, reklámok trendjeit. A fejlődő piacok esetében gyakran tekintünk a piackutatásra a hirdetési szakma részeként, majd a már jobban beállt piacokat vizsgáljuk meg, hogy lássuk, mit tartogat a jövő. Például, míg a teljes világ piackutatási piaca körülbelül 30 milliárdnyi USD, a következő nagy durranásnak tartott Kína szerény 1 milliárddal rendelkezik, ezzel a világranglista 6. helyén állva. Ha megnézzük a világ hirdetési piacát, Kína már másodikként szerepel a világban, 57 milliárd USD-ral. Ha figyelembe vesszük az 5 fő, kulcsfontosságú piacot (USA, Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Japán), átlag kutatáspiaci részesedésük a hirdetésihez viszonyítva százalékosan 9,5%, míg Kínáé mindössze 1,6%. [Forrás: Globális Piackutatás 2010 Esomar Iparági Jelentés]. Ahogy a piac fejlődik, két dolog bekövetkezésére lehet számítani: Kína kutatáspiaci részesedése és helyezése is nőni fog globálisan véve a hirdetési piachoz viszonyítva, ami már felfejlődött a második helyre, az USA után közvetlenül. Természetesen ez elég lehetőséget fog nyitni a digitális piackutatási megoldások számára, beleértve a mobilt is.

Ezzel a háttérrel felvezetve szeretnék megosztani egy cikket, amit a hirdetések jelenlegi, ill. jövőbeli helyzetéről olvastam, hiszen a piackutatás leköveti majd ezt biztosan a nagyon közeli jövőben. Miközben a cikket olvassák, legyenek szívesek a megemlített nagy ügynökségek és csoportok neveit a piackutatási szakma saját nagyjainak neveivel behelyettesíteni: Nielsen, TNS, GfK, Ipsos, Synovate, stb. A többi üzletet és specialista ügynökségeket pedig a MobileMeasure, BrainJuicer, Brandscape, Brandscan360 és mások neveivel lehet helyettesíteni, melyeket ismerhetnek a saját működési területükről. És a személyek, akiket idéznek a cikkben, helyettesíthetőek az önök által ismert emberekkel. Én magam kipróbáltam, és sikerült a cikk minden utalására találnom egy személyt vagy egy ügynökséget.

Egy gyors összegzés & néhány válogatott idézett a Fastcornpany cikkből:

Bevezetés – Azzal kezdjük, hogy összecsődítjük a legnevesebb hirdetési szakembereket egy digitális workshopra, ahol megoszthatják a legbelsőbb félelmeiket. Az első feladatuk, hogy "kitegyék [saját] digitális szennyesüket az asztalra." Az egyik idézet "Valahogy úgy érzem, hogy a digitális világ egy elég behatárolt, korlátolt világ. Tágra van nyitva a kapu, de nem tudok eleget, hogy besétáljak."

Káosz – A hirdetési világ nagyjából változatlan volt a 60-as évek óta. Aztán káosz követte 2007-et. Néhány idézet elég jól leírja ezt:

"Először a hírek világa, aztán a zenei világ, most meg a hirdetési. Van olyan szakma, amibe bele kerülök, és amit nem rombol le a digitális technológia?"
"Több munkát létrehozni kevesebb pénzért, az a nagy paradoxon."
"Az irónia az, hogy bár még soha nem volt ennyi módja a fogyasztók elérésének, soha nem volt ennyire nehéz kapcsolatba kerülni velük."

Lehetőség – Ha egy ajtó bezáródik, egy másik kinyílik! Néhány további idézet, amit a cikkben olvastam, és amit esküszöm, hogy szóról szóra így hallottam piackutatási vezetőktől, bár igaz, kevesebb lelkesedéssel.

"Érdekes időszak ez, nem pedig elveszett."
"A mi üzletünkben, bárhol is támad zavar, az ügyfeleinknek szükségük van útmutatásra."
"Rosszul adtunk el, és elhanyagoltuk, hogy a digitális dolgokkal biztos kézzel bánó embereket ültessünk az új üzleti pozíciókba.
"Beletelt egy kis időbe, míg rájöttünk, hogy a projektmenedzsment teljesen más a digitális térben."

Pénz – Minden a pénzről szól! Tehát annak megértése, hogy a digitális rész milyen zavart okoz csak a csata egyik fele. Végeredményben arról szól, hogyan csináljunk pénzt a digitális forradalomból.

"Ha eloszlik a füst, nem is csinálunk pénzt."
"A véget nem érő árnyomás egy halálspirál-szerű csapdába ejti az ügynökségeket és az ügyfeleket."
"Mi vagyunk a saját legrosszabb ellenségeink."

Adaptáció – Olyan ez, mint a dinoszauruszok kihalása – alkalmazkodj, vagy eltűnsz.

"Nem arra vannak, hogy megoldják az ügyfelek problémáit, hanem arra, hogy egyéni haszon/veszteség problémákat elégítsenek ki."
"Most azt kellene mondani, hogy 'Igen, gyengébbek vagyunk CRM terén, de tanulhatunk XYZ-től.' Ezt nehezen fogadják el az emberek."
"Azok az emberek mondják meg mi fog majd történni a jövőben, akik azt találják ki, hogyan is dolgozzunk egyszerűen a jelenben, és nem azok, akik már megbirkóztak a múlt nehézségeivel."

Nem úgy, mint a hirdetés, ami meglehetősen sokdimenziós, a piackutatás mindig nagyon fókuszált volt. Míg a hirdetéseknek egyszerűbb felhasználniuk a játékokat (Adgaming), vagy alkalmazniuk a közösségi média forradalmából tanultakat a hagyományos modelleken keresztül, mi még mindig erősen ellenállunk a más piacokon már bevált trükköknek. A piackutatásnak nehezebb dolga van, és nemhogy csak alkalmaznunk kell az új digitális világot, de azokat a marketing, tömegelemző, játék, és más területeket is fel kell használnunk, amiket most még távolról sem tekintünk a piackutatáshoz kapcsolódónak.

Hogyan fogjuk ezt megtenni? Ki fogja ezt megtenni? A piackutatás és a piackutatók természetüknél fogva konzervatívak, és gyakran tartják magukat a “marketing biztosításának”. Ezt figyelembe véve, senki sem akarja túl messze kikötni a hajót. Ha ez a helyzet, akkor arra vagyunk kárhoztatva, hogy ne változtassunk a kulcsfontosságú dolgokon, és csak kísérletezgessünk? Szerintem a változás már közel van. E változás sztárjai, annak iránya és sebessége nehezen jósolható meg ebben a pillanatban. De mint amikor felénk száguld egy meteorit, nehéz lesz megállítani, és még nehezebb lesz elszaladni előle, ha egyszer már behatolt a légkörbe.

A jövő nem közeledik, hanem már itt van! (Navin Williams, CEO - MobileMeasure)

Minden piackutatási hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu

A Piackutatás-hírek.hu oldal a Facebook-on is megtalálható, lájkoljátok az oldalt és osszatok meg piackutatással kapcsolatos híreket, cikkeket, tartalmakat! Az oldalon, bevalljuk, jelenleg még nincs túl nagy aktivitás, a blog és a PH oldal mellett erre sajnos most nem jut idő. Később elképzelhető, hogy összekötjük majd a PH oldalt a Facebook profillal, így a Facebookon is megjelennek a legfrissebb kutatási hírek. Lájkoljátok az oldalt azért is, hogy a későbbiekben tudomást szerezzetek róla, ha ez megtörténik. Addig is tietek a pálya!

A PH Facebook oldala szervezetektől független, a lájkolók és megosztók között szívesen látunk mindenkit, PMSZ-est, PPT-st (üdv!), független kutatót, bloggert, cégeket, szervezeteket, bárkit. Ugyanez vonatkozik a megosztott tartalomra is, bármi jöhet, aminek a piackutatáshoz a legcsekélyebb mértékben köze van, természetesen céges megosztott tartalmak is.

► A Hoffmann Márta piackutató szakemberrel a Világgazdaságban megjelent interjú („Elaludtak a piackutatók”) reflexiójaként ma reggel egy érdekes elemzés („Ügyfélaltatás helyett innovatív piackutatást!”) jelent meg, ugyancsak a VG oldalán. A szerző – Ágoston László – bírálja a szakember több megállapítását.

Szerinte ugyanis:

- A piackutatóknak nem néhány új trenddel kell megbirkózniuk, hanem egy új korszak kihívásaira kell reagálniuk. Nem felébredésre, a korábbi ébrenlét folytatására, hanem innovációra van szükség, különösen társadalmi innovációra.
- A piackutatóknak nem vissza kell hódítaniuk az adatfelvételt, hiszen erre épp annyi lehetőségük van, mint a televíziónak, hogy a közösségi médiától visszahódítsa az információáramlást.
- A piackutatóknak nem azon kellene bánkódniuk, hogy az ügyfelek maguk is „kutatgatnak”, hanem örülniük kell ezen kreatív folyamatnak, továbbá a szakmai színvonal biztosítására kiegészítő szolgáltatásokat nyújtaniuk.
- Mi sem bizonyítja jobban a nagy piackutatók adaptációs deficitjét, mint az, hogy egyik legjelesebb képviselőjük „elalvásként” éli meg és interpretálja ezt az átalakulást...
- Valójában a „szakmának” nem néhány új trenddel kell megbirkózni, hanem egy új korszak kihívásaira reagálni.
- Egyre több az olyan egyedi kutatási igény, amelyre nem ad választ a bevett kutatási módszertanok egyike sem.
- Míg Hoffmann a kihívásokra adott kívánatos választ a technikai eszközök és a mérési technikák továbbfejlesztésében látja, addig különösen fontos hangsúlyozni, hogy a technikai-műszaki nem a fejlődés egyetlen iránya. Ma az egyéni válaszadókon és fogyasztókon keresztül hálózatok és közösségek gondolkodnak, válaszolnak és vásárolnak. Legalább ennyire fontos a piac- és véleménykutatás hálózati-közösségi működéshez igazítása – ha esetleg ez elmarad, úgy egyszer csak semmire nem lehetne majd használni az új technikákat.
- A piackutatóknak nem elég „megjelenni” a közösségi hálókon és „elemezni az itt megjelent tartalmakat”, hanem át kell venni, integrálni kell a közösségi hálók működési elvét. Például le kell számolni a materiális ösztönzéssel, és a válaszadókat értékalapon kell összekötni egymással és a megrendelőkkel.

► Egy régebben megjelent, de nagyon érdekfeszítő elemzést is szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Ács Miklós közgazdász kb. 1 évvel ezelőtt írt az Indexen egy elemzést arról, hogy szerinte „Mi a baj a közvélemény-kutatásokkal”. A korábbi választások (parlamenti, EP) előtt közzétett előrejelzések pontosságát elemzi, kitér a reprezentativitás, a hibahatás jelentőségére és megállapítja, hogy „Elgondolkodtató, hogy van olyan elismert közvélemény-kutató, aki egy párt támogatottságát sem jelezte előre úgy, hogy az hibahatáron belül maradt volna.” Szerinte, mivel a közvélemény-kutatók konzisztensek voltak saját korábbi méréseikkel, így erős a gyanú, hogy módszertani problémával van dolgunk. Végül arra jut – hosszas, de nagyon érdekes fejtegetés után –, hogy nem arról van szó, hogy politikailag jelentősen manipuláltak lennének a közvélemény-kutatások. Inkább arról, hogy ha módszertanilag korrektebben készülnének ezek a kutatások, az jelentősen – akár háromszorosan-négyszeresen – növelné a költségeket, ezt pedig egyik cég sem vállalja (az ilyen felméréseket a kutató cégek finanszírozzák).

A kutatásban napjaink egyik legfelkapottabb témája a neurológia, vagyis az idegtudományok, azok gyakorlati alkalmazhatósága. Sok kutatócég tapogatózik ebben az irányban, jelentős fejlesztések folynak. Kétség kívül sokat ígérő terület ez, de vajon beteljesülnek-e valaha az ígéretek? Nemrég az ARF adott ki jelentést, melyről itt a blogon is beszámoltunk, most pedig Nigel Hollis (Millward Brown) mondja el véleményét. (A témát – aktualitása és érdekessége miatt – továbbra is napirenden tartjuk, további posztok lesznek ezzel kapcsolatban.)

Néhány évvel ezelőtt, kaptam egy telefonhívást egy olyan vállalattól, mely az agyi tevékenységet mérte, arra kértek, találkozzam velük. Megközelítésüket már korábban bemutatták a Kraftnak, de azok az emberek, akikkel ott találkoztak, felvetették, hogy helyettük inkább beszéljenek egy hirdetés-kutatási szakértővel a Millward Brown-nál. Sajnos, néhány ígéretes kezdeti eredmény ellenére a cég (mellyel együtt dolgoztunk ezeken a kérdéseken), évekkel ezelőtt a legtöbb start-up cég sorsára jutott.

Azok óta a korai napok óta a Millward Brown sokféle neurológiai technikát és szolgáltatót értékelt ki. Majdnem 10 év alatt felállítottuk a Millward Brown neurológiai gyakorlatát  Graham Page irányítása alatt. A kezdetek óta a csapat azzal volt elfoglalva, hogy tesztelje a márkákra és hirdetésekre adott fogyasztói válaszokat, a technológiák széles skáláját használva, beleértve az agyi válaszok mérését, a szemkövetéses (eye-tracking) vizsgálatokat, illetve az implicit asszociációs méréseket (az implicit technikákról a blogon itt olvashattok).

A Millward Brown határozottan nincs egyedül azokat tekintve, akik keresik ezen technológiák megfelelő alkalmazását. Valójában, a neurológiai terület annyira zsúfolttá vált, hogy nemrég az Advertising Research Foundation (ARF) testületet hívták össze, hogy felbecsülje az új technikák értékét.

A következtetések nagyon ismerősnek fognak hangzani mindenkinek. Az ARF testülete megállapította, hogy több megalapozott kutatási technikához hasonlóan, az eredmények függnek az értelmezéstől. Ahogyan az AdAge-ben idézték, Richard Thorogood, a Colgate stratégiai insight igazgatója elmondta, "Nyolc szolgáltató eredményei között nem nagyon volt összhang."

Azt feltételezem, hogy ennek a felfedezésnek nem kellene meglepetésként hatnia. A neurológia alkalmazása a marketing világában (vagy a neuromarketing, ahogy azt gyakran nevezik), egy viszonylag új terület. Mind az e mögött álló tudomány, mind a technológia, ami használja ezt, még fejlődnek. Például, azok a szakemberek, akik korábban kétségbe vonták a "száraz" EEG fejpántok használatát, mostanra már elfogadták ezt.

Az okok közül az egyik, mely miatt a Millward Brown várt, mielőtt létrehozott volna egy külön neurológiai csoportot az, hogy nem minden idegtudományi technika egyforma. Közülük néhány túl nehézkes és nem praktikus a mindennapi használatra. Néhány kétértelmű eredményeket ad. A legrosszabb az, hogy a neurológiai technikákkal szerzett eredmények félrevezetők lehetnek. Legjobb esetben is értelmezést igényelnek, mint bármilyen más kutatási eredmény.

Mint minden új tudományág, az ebből a fajta kutatásból való eredmények megértése szintén fejlődni fog. De egy másik tényező az arra vonatkozó igény, hogy megértsük a tudományt és a reklámokat is.

Ha az ügyfeleknek az új megközelítésekből kell értéket származtatniuk, nekik nem csak abban kell bízniuk, hogy maga a technika érvényes – valami fontosat mér –, nekik meg kell bízniuk a személyben is, aki értelmezi az eredményeket, értelmesen összefüggésbe tudja hozni az eredményeket a márkák és a reklám világával.

Az infografikák időszakát éljük, teljesen véletlenül a mai napra - ezzel együtt - kettő is jutott, ráadásul mindkettő a mobiltelefonokról szól. Az előző posztban lévő grafika átfogó képet mutat az egész világról, ez pedig a hazai helyzetet tárja elénk. Az infografikát az NRC Piackutató készítette, további infókat pedig az onLime blogban találtok róla.

Nagyobb képért klikk a képre!