Nagyobb képért klikk a képre! További infók az előadókról a kép alatt!
CSERMELY PÉTER a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének professzora. Kutatási területe a stresszel, az öregedéssel és a hálózatokkal kapcsolatos (www.linkgroup.hu). Eddig 13 könyve (köztük a Stresszfehérjék és a Rejtett hálózatok ereje) és több mint kétszáz tudományos cikke jelent meg. A cikkek összimpaktja 550, idézettsége 4400 feletti. 1995-ben egy új kezdeményezést indított el, amely azóta több mint tízezer hazai és határon túli magyar tehetséges középiskolás diáknak nyújt lehetőséget a Magyarországon folyó legmagasabb szintű kutatásokba történő bekapcsolódásra (http://kutdiak.hu). Kezdeményezésére 2006-ban megalakult a hazai és határon túli tehetséggondozó civil szervezeteket összefogó Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (www.tehetsegpont.hu), melyet ő elnököl, emellett a Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke és a Cell Stress Society International volt elnöke, 2008 és 2010 között a köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa tagja volt. Több hazai és nemzetközi kitüntetés, így a Pannon Példakép-díj és az EU Descartes-díj birtokosa. Társadalmi vállalkozó, Ashoka Fellow.
BŐGEL GYÖRGY a CEU Business School tanára. Szakterülete a vállalatvezetés és -szervezés. Jelenleg legtöbbet az infokommunikációs szektorral, az informatikai vállalatok stratégiájával, az információs technológia fejlődésének a vállalati irányítási rendszerekre gyakorolt hatásával foglalkozik. Hét szakkönyv és mintegy százhúsz szakcikk szerzője. Legutóbbi könyvét Üzleti elvárások – informatikai megoldások címmel 2009-ben adta ki a HVG Könyvkiadó. Blogja az IQSYS honlapján olvasható (www.iqsys.hu).
Részletek a Kapcsolatok hálójában című könyvből:
Csermely Péter előadásához:
„Ám az új technológiák is – köztük az olyan tömeges többszereplős online játékok, mint a World of Warcraft vagy a Second Life; a közösségi oldalak, mint például a Facebook vagy a MySpace; a kollektív tartalommegosztó és kereskedelmi oldalak, mint a YouTube, a Wikipedia vagy az eBay; továbbá a társkereső fórumok, mint a Match.com vagy az eHarmony – csupán a más emberekhez való kapcsolódás iránti ősi vágyunkat valósítják meg, bár nem a levegőben terjedő hanghullámok,hanem a kibertérben áramló elektronok közvetítésével. Az online kapcsolati hálók absztrakt jellegűek, óriásiak, komplexek és szupermodernek lehetnek, ám egyben azt az univerzális és alapvető emberi hajlamot tükrözik, amely már a történelem előtti múltban kialakult bennünk, amikor az afrikai szavannákon a tábortüzek körül történeteket meséltünk egymásnak. Még a kommunikációs technológia terén bekövetkezett olyan megdöbbentő áttörések sem távolítanak el bennünket ettől a múlttól, mint a nyomtatás, a telefon és az internet, hanem inkább közelebb visznek hozzá.”
„A hálózatok is a génjeinkben vannak?
Az emberek társas hajlamai és kapcsolati hálói ősi genetikai gyökerekkel rendelkeznek: az emberszabású majmok szintén kialakítanak egymással közösségi kapcsolatokat, csoportban vadásznak, tartós kötelékeket ápolnak egymás között, és mindezekből hasznot húznak abban a tekintetben, hogy mennyi ideig maradnak életben és mennyire sikerül szaporodniuk. Az embernél azonban ezek a vonások egészen új szintre emelkednek. Az emberekben a szaporodáson túlmenően a társas egységek kialakítására való hajlam is biológiailag kódolt: mi barátokat is próbálunk szerezni, nem csupán partnereket a párosodáshoz. Vizsgálataink során felfedeztük, hogy a gének a társadalmi hálózati struktúrák bonyolultabb aspektusaiban is szerepet játszanak. A gének ténylegesen nagy hatást gyakorolnak nem csupán arra, hogy barátságosan viselkedünk-e, hanem arra is, hogy pontosan hová kerülünk a bennünket körülvevő óriási társadalmi hálózatban.”
Bőgel György előadásához:
„A kiscserkészektől a nagykutyákig
Nem a szavazók az egyedüli olyan politikai szereplők, akiket befolyásolnak a kapcsolati hálóik. Kétségtelen, hogy a politikusok, a lobbisták, az aktivisták és a kormányzati bürokraták hálózatai még fontosabb szerepet játszanak a saját viselkedésünk meghatározásában. Valójában mindannyian azt akarjuk, hogy politikai képviselőink jó összeköttetésekkel rendelkezzenek, éppen annak érdekében, hogy másokat befolyásolhassanak. A politikusok pedig ténylegesen kérkednek is a más fontos emberekhez fűződő kapcsolataikkal. Minden kézfogást aprólékosan lefényképeznek, és sok kampány során fennen lobogtatják az aktuális jelöltről olyan alkalmakból készült képeket, amikor az a gazdagok és hatalmasok társaságában mutatkozik, hogy ezzel is hangsúlyozzák: olyan ember, aki képes elintézni a dolgokat.
A szavazók azonban amiatt is aggódnak, hogy a képviselőik esetleg nem a megfelelő fajta emberekkel állnak kapcsolatban. Az USA Kongresszusának befolyással való üzérkedési botránya nyomán, amely 2005 végén tört ki, Jack Abramoff lobbistát azzal vádolták meg, hogy szavazatokat vásárolt, és a sajtóban széles körben „a legjobb összeköttetésekkel rendelkező” lobbistaként emlegették. George W. Bush elnök és más politikusok, köztük a képviselőház szóvivője, Dennis Hastert, és a szenátusi többség vezetője, Bill Frist, – attól félve, hogy őket is szorosabb „összeköttetésbe” hozhatják Abramoffal – visszautasították egyes kampánycélú adományait, és tagadták, hogy bárhol is együtt voltak vele. Igyekeztek még a más lobbistákhoz fűződő kapcsolataikat is elkendőzni, hogy elkerüljék azt a látszatot, mely szerint valamilyen módon az ő döntéseiket is befolyásolták egyes lobbisták és törvényhozók, akiknek a nevére foltot vetett a botrány.
Bőgel György kommentje: Magyarországon a lobbizási tevékenységet csak pár éve szabályozza törvény. A hétköznapi ember számára a „lobbizás” valószínűleg még ma is valahol a törvényesség és a törvénytelenség közötti szürke zónában való tevékenykedést jelenti. Mindazonáltal a „kapcsolati tőkének” itthon általában nagy jelentőséget tulajdonítunk.”
„A közjavakat azonban nem könnyű létrehozni és fenntartani. Gyakran úgy tűnik, senki sem érzi indíttatva magát, hogy törődjön velük, amit akár a nagyvárosok szennyezett levegőjéből beszippantott egyetlen lélegzetvétel is ékesen bizonyíthat. Ennélfogva a közjavak sok esetben – legalábbis bizonyos mértékig – a saját érdekükben tevékenykedő személyek munkájának a melléktermékeként jönnek létre. Például, egy hajózási vállalat vagy kikötői hatóság, amely a saját hajóinak biztonsága érdekében világítótornyot épít, végeredményben minden más hajó biztonságára is ügyel.
Bőgel György kommentje: A közgazdasági szakirodalomban érdekes gondolatokat találunk a közjavak természetéről. Érdemes lehet megnézni, hogy mit írnak például a „közlegelők tragédiájáról”. E klasszikus példázat szinte minden közgazdasági tankönyvben megtalálható.”
SZVETELSZKY ZSUZSANNA hálózat- és kommunikáció- és pletykakutató az ELTE oktatója. Szervezetek és települések informális hálózatainak kutatásával, a hálózatban transzformálódva terjedő információk, hiedelmek és történetek dinamikájával és elemzésével foglalkozik. Tudományos és alkalmazott kutatásainak célja egyaránt a rejtett, önszerveződő hierarchiák, folyamatok és célok feltárása, a vallott és a követett értékek összehasonlítása, a „normaszegés normájának” ábrázolása. Monográfiát írt a pletyka természetéről, a pletykakutatás elméletéről szóló cikkei a fizika és az evolúciós pszichológia nemzetközi folyóirataiban jelentek meg. A pletyka értékeiről többek között az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak tartott szemináriumokat.
LOVRICS LÁSZLÓ a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Különböző vállalati információrendszerekkel kapcsolatos tárgyakat tanít. Kedvencei ezek közül a Modellezés, az Intelligens rendszerek és a Hálózati biztonság. Ez utóbbin belül preferálja a Nyilvános kulcsú architektúrák oktatását, kutatását. Több tankönyv, jegyzet és számos cikk, konferencia-előadás szerzője, társszerzője. Több tárgy kidolgozásában részt vett, jelenleg éppen egy közgazdászoknak ajánlott interdiszciplináris hálózati ismeretek kurzus létrehozásán munkálkodik kollégáival. Hobbijai: logikai játékok, ördöglakatok, ír tradicionális zene (http://irmus.bke.hu/).
Részletek a Kapcsolatok hálójában című könyvből:
Szvetelszky Zsuzsa előadásához:
„Mivel az érzelmi megfertőzés szempontjából a közvetlen kapcsolat igen fontos, feltételeztük, hogy embertársaink boldogsága annál nagyobb hatással van ránk, minél közelebb vannak hozzánk. Abból indulhatunk ki, hogy azok, akik például közelebb laknak egymáshoz, nagyobb eséllyel kerülnek kapcsolatba egymással, és így könnyebben befolyásolhatják egymás kedélyállapotát. A két ember közötti kapcsolatfelvétel gyakoriságát a köztük lévő földrajzi távolsággal hozhatjuk összefüggésbe. Vizsgálatunkban minden harmadik személy kevesebb mint egy mérföldre (1,6 km) lakott legjobb barátjától, de elég nagy volt a szórás, és voltak olyan barátok, akik több ezer mérföldre laktak egymástól. Arra az eredményre jutottunk, hogy ha egy barátunk, aki kevesebb mint egy mérföldre lakik tőlünk, boldog, boldogságunk valószínűsége 25%-kal növekszik. Ezzel szemben, ha barátunk boldog, de egy mérföldnél messzebb lakik, ez már nincs ránk hatással. Ehhez hasonlóan, ha házastársak együtt laknak, a boldogság átragad egyikről a másikra, de ha nem laknak együtt, nincsenek hatással egymásra. Ha egy testvér boldog, és kevesebb mint egy mérföldnyire lakik tőlünk, ez 14%-kal növeli boldogságunk valószínűségét, de a nagyobb távolságra lévő testvérek nincsenek jelentős hatással egymásra. Közvetlen szomszédunk boldogsága szintén növeli annak az esélyét, hogy boldogságot érezzünk, de a távolabbi szomszédok (még akkor is, ha ugyanabban a tömbben laknak) nincsenek kimutatható hatással egymásra.
Ezek az eredmények egyrészt arra mutatnak, hogy az emberek fizikai közelsége rendkívül fontos az érzelmi állapotok terjedése szempontjából, másrészt, a közvetlen szomszédok közötti kapcsolat erőssége azt mutatja, hogy a boldogság terjedése szempontjából a gyakori, személyes kapcsolatfelvétel legalább annyira fontos, mint a személyes kapcsolatok mélysége. Bár ezekben az esetekben egy bizonyos ideig tartó érzelmi állapot átadásáról van szó, eredményeink összhangban vannak az arcmimikával kapcsolatos, korábban említett munkákkal.”
Lovrics László előadásához:
„Az új technológiák gyakran magasabb életminőséget kínálnak. Még az olyan alapvető találmányok is, mint a szivattyúk és a latrinák, hihetetlen mértékben javíthatják a még nem iparosodott országok távol eső vidékein élő emberek egészségét és anyagi jólétét. A kelleténél gyakrabban fordul elő azonban, hogy bár ezek a technológiák elérhetők, mégsem válnak be. A hálózatelemzésnek kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb megoldandó kérdése, hogy miként és miért fogadják el az emberek az újításokat, és hogyan adják át ezeket egymásnak a fejletlen gazdaságok előrevitele érdekében. Az újítások terjedése a népességben már a legelső kutatási témák között megjelent. A gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakemberek azt szerették volna megtudni, hogy miként lehetne megteremteni annak feltételeit, hogy a hatékonyabb mezőgazdasági módszereket a farmerek átvegyék egymástól. A közegészségügyi szakemberek arra szerettek volna választ kapni, hogy hogyan terjednek orvosról orvosra, családról családra a gyógyításban alkalmazott új módszerek. A profitorientált cégeket pedig az érdekelte, hogy hogyan terjednek a termékeikkel kapcsolatos kedvező fogyasztói vélemények.”
PINTÉR RÓBERT a Szonda Ipsos online stratégiai igazgatója. Az ELTE-n végezett szociológiát és politológiát. Az ezredforduló óta foglalkozik hivatásszerűen az internet kutatásával és trendjeinek vizsgálatával, rendszeresen publikál is a témában folyóiratokban, szakkönyvekben. Megalakulásától az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (www.ittk.hu) munkatársa volt 2008 augusztusig. 2004 óta aktív blogger, legfrissebb posztjai az online kutatással foglalkozó CAWI blogon olvashatók. Az MR1 Petőfi Rádió internettel foglalkozó műsorának, a Netidők asztaltársaságának állandó tagja. Gyakori előadó az internettel foglalkozó konferenciákon.
SZABÓ GYÖRGY mérnök, térinformatikus, a BME egyetemi docense. Kutatási területe lefedi a tér regisztrálásával, modellezésével kapcsolatos tradicionális mérnöki és földtudományi területeket (mérnöki modellezés, geodézia, kartográfia, fotogrammetria, távérzékelés) és a földtudományok, térképészet, informatika integrációjával létrejött térinformatika műszaki, környezeti, társadalmi alkalmazásait. Számos térinformatikai témájú szakkönyv, tanulmány szerzője. A BME Építőmérnöki Karának 1983 óta oktatója. Ezen kívül szakirányú térinformatikai tárgyakat tanít a BME gazdaságtudományi és környezetmérnöki képzésében. Tudományos és oktatási tevékenysége mellett az utóbbi két évtizedben a Geomatik Kft. ügyvezetőjeként a térinformatika stratégiai, ipari feladatainak megoldásában is aktív szerepet vállalt.
Részletek a Kapcsolatok hálójában című könyvből:
Pintér Róbert előadásához:
„A közösségi oldalak sok felhasználója sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is a barátaiként, közelebbről megnézve kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk van.29 Világosan láthatóvá válik az is, hogy ezeknek csak egy része számít közeli barátnak. Annak megállapításához, hogy a „barátai” köréből ki áll közel valakihez és ki nem, megnéztük, hogy a Facebook hálózatán ki kinek a képét teszi fel a saját oldalára, majd ennek alapján kidolgoztuk a „látható barátok” módszerét a további vizsgálatokhoz. Abból az elgondolásból indultunk ki, hogy két olyan ember, aki felteszi a hálózatra és azonosító felirattal is ellátja egymás képét, nagy valószínűséggel sokkal közelebb áll egymáshoz, mint azok, akik ezt nem teszik. Az egyik amerikai egyetem hallgatóinak körében (magát az egyetemet nem nevezhetjük meg) tanulmányoztuk az összes diák profilját a Facebook hálózatán, és amikor összeszámoltuk a barátaikról feltett képeket, úgy találtuk,hogy átlagosan 6,6 „látható barátjuk” volt.”
„A társadalmi interakciók évezredeken át kizárólag a szemtől szemben történő kommunikációra épültek. A technológia azonban megváltoztatta ezt a helyzetet az információk közzétételére és továbbítására szolgáló eszközök feltalálásával (ilyenek például a templomi harangok, a jelzőtüzek, a könyvek, a kürtök, a rádió és a televízió), valamint a személyek közti kommunikáció nagy távolságokat áthidaló formáinak megteremtésével (ezek közé tartoznak a levelek, a táviratok és a telefonhívások). Ma az online virtuális világok belakásának impozáns kilátásai mellett felhasználunk számos más kommunikációs és interakciós lehetőséget is, amelyek máris óriási tömegek körében váltak népszerűvé, noha még meglehetősen újak számunkra. SMS-üzeneteket küldünk, regisztrálunk a Twitter oldalain, e-mailezünk, blogokat írunk és látogatunk, azonnali üzeneteket váltunk, barangolunk a Google, a YouTube és a Facebook oldalain: olyan technológiák segítségével kommunikálunk egymással, amelyek alig néhány évvel ezelőtt még nem is léteztek. Még így is marad azonban néhány dolog, amit a technológia nem változtat meg.”
Szabó György előadásához:
„A körülöttünk lévő világ tárgyainak, jelenségeinek leírása, valósághű ábrázolása, a környezet viszonyait visszatükröző modell megalkotása az emberiség régi vágya. Az épített és a természeti környezet térbeli viszonyainak megismerésére, modellezésére, ábrázolására a korszak rendelkezésre álló „csúcstechnológiájára” támaszkodva korai civilizációktól napjainkig számos szakterület törekedett. Az Internet széleskörű elterjedése és a helyhez kötött információkhoz történő hozzáférés technológiájának egyszerűsödése jelentősen megemelte a térbeli adatokkal kapcsolatos mennyiségi, minőségi elvárásokat. A „közönséges felhasználók” megjelenése a napjainkig alapvetően stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás, térképészet világban felborította az ez idáig specialista orientált megközelítést, teret nyitva az egyszerű polgár térbeli viszonyok megismerésével kapcsolatos igényeiknek. Az űrtechnika és információtechnológia által életre hívott térkezelést segítő eszközök megjelenése csillapította az adatéhséget, de a kezdeti örömök után a felhasználók szembesültek a digitális térbeli információk automatikus regisztrálása nyomán keletkezett adathegyek befogadási, értelmezési és személyiségjogi problémáival.”
