Piackutatás blog

A pr, a marketing, a piackutatás és az értékesítés egymással keveredő fogalmak a kis- és középvállalkozások (kkv) számára - számolt be a Kreatív Online. Arra a kérdésre, hogy egy szóval jellemezzék a piackutatást, az alábbi válaszok születtek: felesleges, drága, kidobott pénz, hazugság, manipuláció, vagy éppen kerüljön el messzire.

„A felmérés azt vizsgálta, hogy a vállalkozások (kkv-k) milyen gondolatokat társítanak a reklám, a pr, a marketing és a piackutatás fogalmaihoz.

Az eredmény szerint a megkérdezettek többsége számára az említett fogalmak egymással keverednek, nem tudják szétválasztani a funkciókat, nem ismerik az eszköztárakat, nem tudják, mire használhatnák. Nem tudják elképzelni sem, hogy milyen előnyöket jelentene a vállalkozásuk számára, ha használnák ezeket az eszközöket.

A kutatásban résztvevő cégek árbevétele 150 és 300 millió forintos, a cégek 60 százaléka szolgáltató, 30 százaléka kereskedő és 10 százaléka termelő. A megkeresett száz cégből csak három alkalmaz képzett marketingest főállásban, és öt cégnek van szerződése külső marketingtanácsadóval. A felmérés szerint a legtöbben - 85 százalék - az ingyenes hirdetési újságokban népszerűsítik cégüket, a második legnépszerűbb eszköz, az interneten való megjelenés, amelyet 63 százalék vesz igénybe. Az online jelenlétben a saját weboldal, az ingyenes hirdetési formák, és a fizetett hirdetések szerepelnek. Marketingre keveset költenek a cégek, volt olyan 300 millió forintos árbevételű vállalkozás, amely a saját bevallása szerint tavaly 30 ezer forintot költött reklámra.”

A magyar piackutató cégek nemcsak a világ legfejlettebb országaiban kialakult árszínvonalhoz képest, hanem a közép-kelet-európai régió (cseh, lengyel, szlovén) vállalkozásaihoz mérve is alacsonyabb áron dolgoznak. Jelentős áremelkedés a közeli jövőben sem várható, egyrészt a kutatócégek közötti óriási verseny, másrészt a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt. A piackutatási szektor teljes évi forgalma 14 milliárd forint körül van, de ennek jelentős részét (becslések alapján cca. 85-90 százalékát) a 15-20 legnagyobb, többnyire nemzetközi hátterű kutatóintézet bonyolítja le, a többiek a maradék 10-15 százalékon osztoznak.

Van egy falu Franciaországban, mely már évtizedek óta mindig pontosan úgy szavaz az elnökválasztásokon, ahogyan az ország. Rejtély vagy egyszerű véletlen - ezt még a lakosok sem tudják.

"Donzy, a falu, amely úgy szavaz, mint Franciaország" - ezt a hírnevet szerezte Donzy falva az elmúlt évtizedek során. Minden joggal, hiszen 1981 óta valamennyi elnökválasztáson gyakorlatilag pontosan ugyanolyan arányban osztotta meg szavazatait a jelöltek között, ahogyan az ország - néha még akár tizedes jegy pontossággal is. Sokak számára igazi rejtély, hogy miként lehet egy mindössze 1700 lakosú vidéki falu Franciaország tökéletes mása, de az egyik lakos, Vincent Talay szerint ez egyáltalán nem is olyan furcsa. "Él itt munkás, kereskedő, kézműves, mezőgazdász, politikus és nyugdíjas. Egy mini-társadalom Franciaország mintájára". Mások szerint azonban csakis egyszerű véletlenről lehet szó. Egy azonban biztos, a falu hírneve olyannyira meghozta a szavazókedvet, hogy itt, az ország többségével ellentétben a szavazókorban lévők több mint 85 százaléka elment szavazni.

Az alkoholmárkák többsége megfeledkezik az italfogyasztók táborának egyik igencsak fizetőképes rétegéről - derül ki egy kutatásból.

„A Datamonitor jelentése szerint az alkoholtartalmú italokat gyártók továbbra is a fiatal felnőtteket tekintik legkívánatosabb célcsoportjuknak, noha a 25-44 év közöttiek adják az európai italozó lakosság 42%-át. Ráadásul ennek a rétegnek egyre nagyobb a vásárlóereje, és kész nagyobb összeget is áldozni minőségi termékekre.

A kutatócég hozzátette, megállapításai különösen meglepőek, mivel az alkoholfogyasztás az Egyesült Államokban és Európa-szerte is folyamatosan csökken. Éppen ezért nagy hiba egy ilyen jelentős potenciális fogyasztói réteg mellőzése.

Matt Adams, a cég piackutatója és a tanulmány szerzője elmondta: "Összességében Európában és az Egyesült Államokban is csökken az elfogyasztott szeszesitalok mennyisége. Miközben a fiatalok olykor mértéktelen ivászata valamennyire ellensúlyozza a forgalom visszaesését, a trend továbbra is folytatódik. Ilyen körülmények között a "középkorú" csoport szem elől tévesztése néhány piaci szereplő bukását eredményezheti."

Az európai középkorú réteg több mint 60%-a úgy érzi, a legtöbb reklám a fiatal felnőtteket célozza meg, miközben egyharmaduk szívesen látna olyan hirdetéseket, amelyekben a saját életkoruknak megfelelő karakter jelenik meg.

Az elemzők úgy vélik, az alkoholtartalmú italok gyártói "nem veszik észre a tényeket". A Datamonitor szerint ugyanis marketingkampányaik nem a fogyasztói értékekre és attitűdökre koncentrálnak, és vesztükre nem látják meg a potenciális bevételi forrást, amelyet a középkorúak csoportja képvisel.”

A Piackutatók Magyarországi Szövetsége (PMSZ) megalakulásának 10. évfordulója alkalmából életműdíjat alapított, amelyet most adtak át először a piackutató szakma két olyan jeles képviselőjének, akik sokat tettek azért, hogy ez a szakterület és az ott dolgozó szakemberek már a rendszerváltáskor szakmailag felkészülten folytathassák munkájukat a piacgazdaság körülményei között.




















Dr. Hoffmann Istvánné és Dr. Szabó László ahhoz a korosztályhoz tartoznak, amelynek a tagjai a hatvanas években – a megújulni készülő szocializmus idején – elsőkként ismerték fel, tanulták meg és tanították a marketing és a piackutatás elemeit, képviselték annak fontosságát, hogy a lakossági fogyasztási igények kielégítése a lakossági jólét alapja.

Mindketten itthon és külföldön gyűjtötték össze azt a tudásanyagot, amire alapozva – a nem igazán piacbarát körülmények között – úttörő módon álltak ki a marketing és a piackutatás szükségessége mellett, és gyakorlati munkájukkal bizonyították a szakma eredményeinek hasznosságát. Szakemberek nemzedékeit tanították meg az egyetemi alapképzés és továbbképzés keretein belül egy másmilyen, „piacosabb” gondolkodásra. Saját kutatómunkájukkal bizonyították, hogy a szakszerűen összegyűjtött és elemzett információk alapján megalapozottabb, hatékonyabb döntések hozhatóak.

»A munkáltatók egy része azonban úgy látja: nem a konkrétan behatárolható képzettség, inkább a pontosság, önállóság, rugalmasság, csapatmunka iránti hajlandóság alapján válogatnak a diplomás jelentkezők között.

A társadalomtudományi végzettségűeket az ok-okozati összefüggések meglátása, a rendszerben gondolkodni tudás és a társadalmi jelenségek értelmezésének képessége miatt érdemes alkalmazni, míg a HR-esek az empatikus készséget emelték ki. A válaszadók arról is beszámoltak: a lelkes, nyitott, tanulni akaró, friss elméleti tudással rendelkező frissdiplomásokat lehetőség szerint nem utasítják el: ráadásul náluk a kialakult rossz szokásokat sem kell felülírni, megváltoztatni.
 
Elhelyezkedési lehetőség: elvben sok, gyakorlatilag kevés

Bár a társadalomtudományi diplomás munkaerőt tudásuk alapján elvben felszívhatná a személyügy, a piackutatás, a közintézmények, a verseny- és a non-profit szféra világa, a pályakezdők helyzetét nem csupán a többszörös túljelentkezés nehezíti: amellett, hogy a megüresedő pozíciók töredék százalékát hirdetik meg, a közintézményeknél is rendkívül alacsony a lemorzsolódók, munkahelyet változtatók aránya. Az akadémiai kutatóintézetek a forráshiány és a teljes létszámon üzemelő tanári gárda miatt is csak óraadó külsősként tudnak egyeseket alkalmazni, míg a közoktatás nem tart rájuk igényt. "Körülbelül 200 önéletrajzunk van talonban. Telefonon is megkeresnek, személyesen bejönnek. Semmiféleképpen nem kellene hirdetnünk, ekkora kínálatból tudnánk választani" - jelentette ki az egyik megkérdezett.

A frissdiplomás társadalomtudományi végzettségűek a való világban nem társadalomtudósok, hanem HR-esek, piackutatók lesznek. Erről szól az alábbi írás.

»Társadalomtudományi végzettségűek munkaerőpiaci helyzetéről készített kutatást a Kurt Lewin Alapítvány, melynek eredményeiről az Eötvös Loránd Tudományegyetem " Társadalomtudományi végzettséggel a munkaerőpiacon" című konferenciáján számolt be Héra Gábor, az alapítvány kutatója. A munkaadói oldal részéről a versenyszféra, a non-profit szektor és a HR- szakma képviseletében közel 40, míg a hallgatókkal 30 mélyinterjú készült a társadalomtudományi végzettségűek helyzetét vizsgáló kérdésekben.
Elvben nagy, ám a gyakorlatban mégis beszűkült a társadalomtudományi diplomával rendelkezők mozgástere. A munkáltatók az ebbe a csoportba tartozó állásvadászoknál főként a specializációt, a képző intézmények és a munkaerőpiac kapcsolatát hiányolják. Nyelvtudással, előnyös tulajdonságokkal nőnek az esélyeik, ám komoly konkurenciaharcra számíthatnak: a túljelentkezés gyakran kétszázszoros.

A specializáció hiánya hozza zavarba a munkáltatókat

A kutatásból kiderült: a munkáltatókat elbizonytalanítják, zavarba ejtik a társadalomtudományi végzettségűek. Az ok: bár a közgazdaságtantól a statisztikáig több területen rendelkeznek részleges ismerettel, besorolásuk mégis nehézséget jelent. A társadalomtudományi diplomások képzése túl általános, szakterületüket lehetetlen pontosan behatárolni.

Társadalomtudósból piackutató vagy HR-es

Ami a frissdiplomásokat is megdöbbenti: a munka világában nem társadalomtudósok, hanem HR-esek, piackutatók lesznek. Az olyan, utóbbi néhány évben indult szakképzések, mint a kulturális antropológia, még nagyobb fejtörést okoznak a munkaadók számára. A munkaadói oldal véleménye szerint a társadalomtudományi diplomások versenyképességét a specializáció, a magas szintű idegennyelv-tudás segíti elő. A munkaadók ugyanakkor azt tapasztalták: a pályakezdők önbizalma, karrierelvárása sokszor aránytalanul nagy.«

Közel tizennégymilliárd forintos forgalmat bonyolítanak le évente a Magyarországon működő piackutatók. Üzletáguk a jövőben tovább növekedhet - számolt be a FigyelőNet.

Szemléletváltás

Az ezredfordulóra ráadásul a vállalatok marketinginformációs rendszerébe is beépült a piackutatások alkalmazásának szükségessége, és nemcsak a nagyvállalatok ismerték fel ennek előnyeit, hanem a közepes méretű társaságok is fontosnak tartották, hogy üzletvitelükben kiemelt figyelmet fordítsanak a piackutatásoknak - jelezte érdeklődésünkre Kozák Ákos, a GfK ügyvezető igazgatója. Az idén 10. születésnapját ünneplő Piackutatók Magyarországi Szövetsége (PMSZ) áprilisi konferenciáján értékeli az elmúlt másfél évtized tapasztalatait és az ágazat előtt álló fejlődési lehetőségeket.

Ütemes bővülés

A hazai lehetőségekkel kapcsolatban Kozák Ákos megjegyezte: bőven van még potenciál a piacban, a szomszédos Ausztriához képest például 30 százalékos a hazai ágazat lemaradása. Ugyanakkor hangsúlyozta: a piackutató ágazat rendkívül érzékeny a gazdasági változásokra, esetükben az emelkedés és a csökkenés azonnal lemérhető.

Konkrét adatok 2006-ra vonatkozóan egyelőre nincsenek. Azt azonban tudni lehet, hogy 2005-ben 13,8 milliárd forintos forgalomra tettek szert az érintett hazai társaságok. Ebből a PMSZ 23 tagszervezete mintegy 12,5 milliárdot realizált, amely a teljes forgalom 90 százalékát tette ki.

A bővülési ütem az utóbbi években nagyjából a GDP növekedési üteméhez igazodott. A magyarországi reklámpiachoz viszonyítva nyolc százalékot tesz ki a piackutatásokra fordított összeg, amennyiben a 2005-ös hazai nettó hirdetési piacot 167 milliárd forint körülire becsülik.

FMCG-dömping

A piac- és közvélemény-kutatások első számú megrendelői a napi fogyasztási cikkek gyártói, azaz az ún. FMCG-cégek - mondta Kozák Ákos. A magyarországi termelővállalatok 2005-ben 44, míg a média 16 százalékban végeztetett piackutatásokat. Őket a stratégiai szolgáltatók követik 13 százalékkal, míg a közszféra öt százalékban adott megbízásokat. Mellettük fontos szerepet játszottak a pénzügyi szektorhoz tartozó cégek, a bankok és a biztosítók, valamint a kis- és nagykereskedelmi társaságok.

A kutatások aktuális kivitelezését tekintve megállapítható, hogy a személyes megkeresések aránya a legmagasabb, mintegy 54 százalék. Ezt követően a leggyakrabban használt megoldás a telefonos felmérés, amelyet 18 százalékban alkalmaznak, miközben az online tudakozódás aránya egyre népszerűbb. Olyannyira, hogy az internet 2005-ben megduplázta részesedését a korábbi évhez képest, ennek köszönhetően az online felmérésből befolyt bevétel tavaly háromszorosára, 229,6 millió forintra emelkedett a korábbi 72,5 millióról.

Valamikor nemrég a jó hírű Zila vendéglőben jártunk - ebéd tárgyában.

A hely már belépéskor kellemesnek tűnik, a vendégekről pedig attitűdszegmentáció, faktor- és klaszteranalízis nélkül is látszik, hogy többnyire környékbeli civilek, akik szeretik a hagyományos ízeket, ami nem feltétlenül mézzel töltött avokádót jelent ráksaláta ágyon. A yuppie-k és a kiskosztümös delnők némileg alulreprezentáltnak tűnnek ebben a külvárosias környezetben, de ezt a bizonytalan érzést érdemes lenne megtámogatni egy nagyobb mintán végzett kvantitatív kutatással. Buborékos ásványvizet rendelünk, aminek magyarázata részben a trivialitásban, részben a konformitásban gyökerezik. A dohányosok penetrációja éppen nem túl magas, de lehetséges, hogy csak ebben az időpontban nem jelennek meg mérhető számosságban - szerencsénkre.

Gyorsan átpörgetjük az étlapot, az én szempontrendszeremben első helyen áll, hogy jót egyek. A társak orientációja némileg diverzifikáltabb: az íz mellett előkelő helyen áll náluk az újdonság, a szépen hangzó név és a kevesebb kalória szempontja is. (Átellenben két középkorú úr sört rendel, őket nyilván más tényezők motiválják.) Felmerül a főétel előtti leves kérdése is, ebben a pincérnő segítségét várnánk, de ő - bár kedves - legkevésbé sem jelent potenciált ebből a szempontból. Töretlen optimistaként bízunk benne, hogy a hiányzó szempont ’bevihető’ a gondolkodásába, idővel majd edukálható.

Végül kikérünk ropogós kacsacombot hagymás tört burgonyával almás lilakáposztával, fokhagymás lapcsánkába bújtatott csirkemellet, balzsamecettel locsolt salátaágyon, juhtúrós csirkemellet baconszalonnába göngyölve, gombás rizzsel. Eszünk. Általánosnak tűnik az egyetértés abban, hogy igen jó a konyha. Ám abban már megoszlanak a vélemények, hogy melyikünk étele a legjobb. Az evés során használt szempontrendszerünk ekkor már meglehetősen beszűkül, elsősorban az ízekre koncentrálunk.

Általában az étteremlátogatók minden szegmensében erős a desszertek preferenciája, de körünkben e beállítódás most az átlagosnál jóval inkább jelen van. Irányultságunk - trendbe illeszkedően - lángoló csokis-diós palacsintában, túrógombócban és parféban manifesztálódik. Találgatunk: az étlapon fellelhető desszertek közül vajon melyik fér bele a „top two”-ba? A capuccino iránti igény nem jelenik meg pregnánsan mindannyiunknál, így csak én rendelek. Ugyan nem Illy kávéból van, de emiatt nem akarom stigmatizálni a helyet. Elégedettségünk egyre inkább álmossággal korrelál, ezért kérjük a számlát és diszkrecionális jövedelemhányadunk nem túl nagy részét felhasználva - összességében teljesen elégedetten - fizetünk, majd halk igéretet mormolunk magunkban, miszerint ide még visszatérünk. Az étteremből lassan távozóban - dacolva borúsabb piackutató énünkkel - égnek lelkünkben kis rőzse-dalok (a Wittmann fiúk után szabadon):

Milyen is a jó élet? Miből áll a szabadság? Hol van a határ test és lélek között? Mennyire tudunk élni?

Az idén tíz éves Piackutatók Magyarországi Szövetsége tisztújító közgyűlésen új elnökségi tagok mellett újraválasztotta eddigi elnökét, Hann Endrét (Medián).
Tisztújító közgyűlést tartott a 23 piackutató ügynökséget tömörítő Piackutatók Magyarországi Szövetsége (PMSz). A találkozó során újraválasztották a szervezet elnökét, Hann Endrét. Az elnökség két új tagja a döntés alapján Duránszkai Gábor (TNS) és Székely László (MASMI) lett.

A PMSz Etikai Bizottsága változatlan összetétellel tevénykedik tovább, így elnöke Vörös Csilla (AGB Nielsen), tagjai pedig dr. Hoffmann Márta (Research International Hoffmann) és Sterk Péter (Szonda Ipsos).

Az Ellenőrző Bizottságot továbbra is Váradiné Szadai Csilla (Ave-New Marketing) irányítja, a tagok közül az elnökségbe került Duránszkai Gábor helyét Gerber Géza (Szocio-Gráf) vette át dr. Babocsay Ádám (BMB Focus) mellett.

A közvélemény-kutató cégek egymás közti vitáiról szóló cikk befejező részét közöljük.

»Závecz azt mondta, nem kell misztifikálni a közvélemény-kutatók hatalmát, de homokba sem kell dugniuk a fejüket, letagadni, hogy nincs befolyásoló ereje a politikai témával foglalkozó mérési eredményeknek. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem rajtuk múlik a választás végeredménye, szerinte sokkal inkább megmozgatják a szavazókat a pártok szlogenjei és üzenetei.

Az egyik fő kérdés persze, hogy egyáltalán megbíznak-e az emberek a felmérésekben. Závecz Tibor egy 2004-es kutatásra emlékeztetett, amelyben több cég együttesen arra a kérdésre kereste a választ, hogy "A közvélemény-kutatók reális képet adnak-e az emberek véleményéről?" Az eredmény azt mutatta: 50 százalék szerint igen, 22 százalék már azt felelte, hogy bizonyos intézetek igen, míg mások nem, 16 százaléknyi válaszadó viszont határozott nemmel válaszolt, a többiek passzoltak. Závecz annyit még megjegyzett, hogy azóta élesedett az ellentét a politikai táborok között, ma valószínűleg más eredmény születne egy ilyen vizsgálat esetén.

Egyik cégvezető sem ismerte el, hogy "tendenciaszerűen húznának" valamely politikai erő irányába a pártpreferencia-vizsgálataik. Gyakorlatilag mindannyian osztják Stumpf István véleményét erről, aminek a lényege, hogy nem is nagyon vannak különbségek ha egy-egy párt eredményét összehasonlítjuk a különféle intézeteknél. Ha van, az a minta nagyságával, a kérdezés módszerével (telefonos, személyes), a felmérés időtartamával (fél naptól öt hat napig is tarhat) és a felmérés időpontjának eltérésével, vagyis szakmai különbségekkel magyarázza. A megkérdezettek arra hívták fel az olvasó figyelmét, hogy alaposan nézze meg az eredmények mellett közölt apróbetűs részeket is. Stumpf konkrét példát is hoz arra, hogy őt és cégét személy szerint sem lehet vádolni fideszes elfogultsággal. "A műsorunkat pont azért vették le a HírTv-ről, mert abban rendszeresen rosszabb mérési eredményeket tettünk közzé a Fideszről, mint mások."

Az összes közvéleménykutató-cégre igaz, hogy leginkább piackutatásból élnek, bevételeik meghatározó részének köze nincs a politikai mérésekhez. Capital Research bevételeinek 10-15 százaléka származik politikai megrendelőktől, míg a Szonda Ipsos esetén ez csak 6-7 százalék, a többi piackutatás: autó, mosópor és a többi. S hogy mégis miért akar szinte minden nagy közvéleménykutató szeletet magának a párt- és állami megrendelések tortájából? Mint mondják, hogy megmutassák magukat a nyilvánosságnak, s presztízs okokból.«

Folytatjuk a közvélemény-kutató cégek egymás közti vitáiról szóló cikket.

»Hammer Ferenc szerint a a magyar közvélemény-kutatás történetében voltak esetek, amikor politikai vagy taktikai okokból születtek eredmények, de konkrétumokat nem mondott. Az általunk megkérdezett közvélemény-kutatók ugyanakkor - nem túl meglepő módon - tagadták ezt.

Stumpf István azt mondta: "Nem emlékszem ilyesmire". Hozzátette: "mi nem tudunk belenyúlni a fájlba". Závecz Tibor is hasonlóan reagált: "Viccnek tartom ezt, kizárt, nem volt nálunk manipuláció." A Szonda igazgatója azt hozta fel állítása igazolására, hogy egy 1500 fős felmérés, "1500 darab jegyzőkönyv". Szerinte, ha ezekben nem korrekt módon kérdeznének, ha nem korrekt módon állítanák össze a megkérdezettek körét, a mintát, akkor "az csak feltűnt volna már valakinek".

Stumpf ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy "hibahatáron belül van pici játszadozási lehetőség". Ő ezt azzal magyarázza, hogy egyes cégek "akár értékalapon szolidárisabbak valamely párthoz". Stumpfhoz hasonlóan Závecz sem lát tendenciát abban, hogy bizonyos intézeteknél az egyik párt, míg másnál az ellenfél állna rendszeresen magasabb népszerűségi mutatóval.

Ugyanakkor a Szonda kutatója is érzékelteti, hogy van némi "játszadozási lehetőség", amikor így fogalmaz: "Nekem belefér, hogy ilyen mozgékony politikai közegben 1-2 százalék erre, vagy arra mozdul el. Az belefér, hogy az egyik cégnél 2 százalékkal felmegy X párt támogatottsága, míg a másiknál pont ennyivel csökken. Ez matematikailag még magyarázható."

Kincses Péter más magyarázatot ad a mérések közti különbségekre. "A közvélemény-kutatás nem olyan, mint a mérőszalag, ami egzakt számot mutat, mi nem egy statikus, kézzel fogható világot mérünk. Ez a világ folyton mozgásban van, leginkább ezért a meteorológusokhoz tudnám ebben a tekintetben hasonlítani a közvélemény-kutatókat."

Miközben előfordulnak vádaskodások, arról sincs szakmai egyezség, hogy van-e egyáltalán hatalmuk a vizsgálatok eredményeit közzétevő cégeknek. Kettő-kettő arányban mondtak igent és nemet a legnagyobb közvéleménykutató-cégek vezetői az említett kerekasztal-beszélgetésen arra a kérdésre, hogy a politikai témájú felméréseik eredménye befolyásolja-e az embereket. A Szonda kutatási igazgatója azt mondta az [origo]-nak, hogy egyértelműen igen a válasza erre, de ez a befolyásoló erő az elmúlt másfél évtizedben jelentősen csökkent.

Jelenleg a választók úgy 6-10 százalékára, vagyis nagyjából félmillió-egymillió emberre taksálja Závecz azt a réteget, amely még nem kötelezte el magát a két egymással szemben álló politikai tömb valamelyike mellett. Elvileg ebből - a választásokat bőven eldöntő tömegből - halászhatnak még a pártok. "Régebben több volt a bizonytalan, több volt a magyar vándor, aki sétálgatott a pártok között. Először az MDF-re szavazott, aztán '94-ben az MSZP-re, majd a Fideszre" - állítja a kutató.

A Capital Research igazgatója szerint is képesek befolyásolni pártpreferencia-vizsgálatok az arra kíváncsiakat, csakhogy az egyáltalán nem egyértelmű, hogy milyen eredmény, milyen irányba hat. Kincses Péter azt mondta, a bizonytalanok szívesen csatlakoznak a győztesnek látszó párthoz egy kampányban - ezt több tudományos elmélet is igazolja -, de ez akár elkényelmesítheti is a törzsszavazókat, miközben mobilizálhatja a vesztésre álló, ellenoldal szimpatizánsait. Vagyis elméletileg bármilyen irányba elsülhet, ha valaki tudatosan, a szakmai etikát megsértve "hoz ki" valamilyen eredményt.« /Folytatjuk/

Folytatjuk a közvélemény-kutató cégek egymás közti vitáiról szóló cikket.

»Hammer Ferenc médiaszociológus élesebben fogalmazott, szerinte ez egy szűk szakma, senkinek sem érdeke, hogy kiboruljon a bili, ami a Századvéget vezető Stumpf István szerint nem is fog kiborulni. Utóbbi azt állítja, hogy nem tart a viták élesedésétől, szerinte a szakmában nem uralkodik el az a szembenállás, ami az MSZP és a Fidesz viszonyát jellemzi. Arra, hogy pont az ő beosztottja, Gazsó Tibor támadta meg kollégáját, azt feleli: ez habitus kérdése.

Az általunk megkérdezett vezetők az esetleges viták kapcsán mind azt hangsúlyozták, hogy ez nem áll üzleti érdekükben, a saját hitelüket koptatnák, ha időnként megpiszkálnák azokat az eredményeit a konkurenciának, amellyel kapcsolatban esetleg úgy érzik, az szakmailag nem teljesen megalapozott. (Igaz, több meghatározó cég - például a Gallup és a Medián - vezetőjét sem sikerült elérnünk, a Tárki kutatója pedig nem kívánt nyilatkozni.)

Stumpf István szerint egyébként a Mediánt és a Szondát a balliberális politikai oldalhoz köti a közvélemény, míg a Gallupot, a Tárkit és az általa vezetett Századvéget a konzervatívhoz. Nem mellékesek persze a személyi kapcsolatok sem: a Szonda Ipsos első embere, Levendel Ádám tanácsadója volt Medgyessy Péternek, míg Stumpf István kancelláriaminiszterként gyakorlatilag az Orbán-kormány második embereként szolgálta a Fidesz irányította koalíciót. A cégek és a pártok viszonyával kapcsolatban mégis azt állítja Závecz, hogy "sok itt a mítosz, ami keveredik a valósággal és ez nem mai dolog".«  /Folytatjuk/

Egymásra mutogatnak a nagy közvélemény-kutató cégek, tudatos manipulációval, a kutatási adatok megváltoztatásával vádolva a másikat. A feszültség fokozódik, de összességében mégsem lehet a viták elszaporodására számítani, mert az már a szakma presztízsét is rombolná. Így a vitákat megpróbálják egymás között elintézni, ez a résztvevők üzleti érdeke is. Az alábbi írás ennek titkait tárja fel, a cikket több részben közöljük.

»A közvélemény-kutató szakma válságáról beszélt Gazsó Tibor, a Századvég Intézet kutatási igazgatója annak kapcsán, hogy a Szonda Ipsos megkérdezte az embereket: érdemes-e ötmilliárd forintot költeni a Fidesz meghirdetett népszavazására? Az igazgató szerint sokan úgy érezték, hogy manipulálják a kérdésekkel és az eredményekkel az embereket. Gazsó arra célzott, hogy erre a kérdésre nyilván mindenki nemet mond.

Ez is jelezte, hogy van némi feszültség a közvélemény-kutató cégek között, bár ez tulajdonképpen nyílt titok volt eddig is. A tavaszi választási kampány alatt például kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen a nagyobb cégek képviselői vettek részt, és amikor felmerült a manipuláció kérdése, Hann Endre, a Medián vezetője azt válaszolta erre: "Nem nekem van bevallani valóm." Ennél több azonban nem derült ki akkor sem, a résztvevők hallgattak.

A múlt heti esetre, a Szonda és a Századvég egy-egy prominensének nyilvános odamondogatására nem volt még példa, a konkrét ügyben megvádolt Szonda Ipsos kutatási igazgatója, Závecz Tibor nem kívánt reagálni Gazsó nyilatkozatára. Kincses Péter, a Capital Research igazgatója szerint viszont ezzel nyilvánvalóvá váltak ezek a régi szakmai viták, és ő elképzelhetőnek tartja, hogy ezek gyakoribbak, akár élesebbek is lesznek. Hozzátette: ennek ő egyáltalán nem örülne. Mint mondta, a szakmai vitákat nem célszerű a politikai elfogultságoktól terhes közbeszéd részévé tenni, ez csak rombolná a szakma presztízsét.«  /Folytatjuk/

/Forrás: origo/

Az Esomar nemzetközi piackutató szervezet elemzése szerint a piackutatások területén Európa vezető szerepet tölt be 45 százalékos részesedéssel.

"A piackutatás az EU új tagállamaiban és Ázsiában fejlődik a legdinamikusabban. A piackutatás világpiac forgalma a becslés szerint 23,29 milliárd dollár volt 2005-ben [2006-os adatok még nincsenek], ezen belül Lettországban (34%), Kínában (25%), Thaiföldön (23%), Bulgáriában (22%) és Malajziában (20%) volt leginkább fellendülése.

Az online kutatás erősödött az egész világon: mára 20 százalékos részesedést ért el a világpiacon, amely 80 százalékos növekedést jelent. Csökkent a személyes megkérdezések aránya a vizsgált időszakban 31-ről 21 százalékra, míg a telefonos interjú az adatfelvételnek továbbra is népszerű módja 22 százalékos részaránnyal.

Magyarországon a piackutatási iparág bevétele 14 milliárd forint volt 2005-ben. Az online kutatásokat az alacsony internet-ellátottság korlátozza: részesedésük az iparági bevételből két százalékos. A hagyományos adatfelvételi technikák alkalmazásában számottevő visszaesés nem tapasztalható, bár a világtendenciáknak megfelelő átalakulás nálunk is megkezdődött."
 

A Piackutatók Magyarországi Szövetsége honlapján arról számolt be, hogy a PMSZ Channel fennállásának 10. évfordulóján digitálisra vált.

"Április 19-én délután kettőkor a Híradóval indítjuk szakmai programjainkat, melyben összegezzük az elmúlt 10 év eseményeit és betekintést adunk másnapi programjainkba.
Április 20-án reggel kilenctől egészen estig öt műsorvezető beszélget neves vendégeivel a PMSZ Channel stúdióiban, ahová Önt is várjuk!
 
Politix című műsorunkban Hann Endre (Medián), a PMSZ Channel elnöke beszélget politikai vezetőkkel és elemzőkkel a közvélemény-kutatás buktatóiról és az előrejelzés esélyeiről.
Beszédes nevű Good Buy! műsorunkban Kozák Ákos (GfK) avatja be Önöket a magyar fogyasztói igények és trendek alakulásába.
A Brandevú-ban találkozhat Hoffmann Mártával (HRI), aki baráti beszélgetést folytat meghívott vendégeivel a márkák fejlődéséről és túlélési lehetőségeiről Magyarországon.
A Digitális horizont műsorvezetője, Sterk Péter (Szonda Ipsos), Önt is hozzásegíti a szélesebb látókörhöz digitálissá váló világunkban a fogyasztók elérésének lehetőségeit tekintve.

Kattintson a Click.Comm-ra, és tájékozódjon a jövő telekommunikációjáról, továbbá a network society és az online kutatás kapcsolatáról Duránszkai Gábor (TNS) szakszerű vezetésével. Várjuk Önt is a WAX Centerben (volt MEO) április 19-én és 20-án."

A sajtóanyag itt olvasható