"Ne szóljatok anyámnak, hogy piackutató vagyok. Azt hiszi, utcaseprőként dolgozom."
HTML
Piackutatás.blog.hu
Piackutató és marketinges szubkultúra. Kortárs piackutatás, cutting-edge technológiák, kutatási konferenciák, kutatási hírek a hazai és az angolszász piacokról - friss gondolatok, friss hírek a kutatási iparágból, első kézből. A blogot a Forecast Research kutatója szerkeszti.
Piackutatás Hírek
Hírlevél! Emailben értesülhetsz a blogon megjelent új cikkekről. A korábbi Feedburner-es hírlevél sajnos nem működik, újra fel kell iratkoznod, pl.ITT vagy ITT. (Csak add meg a blog RSS URL-jét: https://piackutatas.blog.hu/rss és az email címedet.) Még több hír kell? Iratkozz fel erre a csatornára is: https://www.piackutatas-hirek.hu/rss/osszes-hir
A QR kódok könnyen alkalmazhatók és egy sor lehetséges felhasználási módot kínálnak a marketingeseknek; bevethetők a termékek csomagolásán, üzletek kirakatában, nyomtatott reklámokban és így tovább. Ha jól használják, gyors válaszmechanizmust biztosít és felkelti a fogyasztók kíváncsiságát.
Egyelőre nem egyértelmű, hogy ezek széles körben elfogadottá fognak-e válni, mivel potenciális akadályt jelent az, hogy az embereknek először egy QR kód olvasó alkalmazást kell letölteniük mobiltelefonjukra, bár vannak megoldások ennek a nehézségnek az áthidalására is. Például a kereskedők saját mobil alkalmazásaikba is beépíthetnek QR olvasót, újabban pedig arról hallani, hogy az iPhone5 már előre telepített kódolvasóval fog rendelkezni.
Íme nyolc példa arra, hogyan lehet a QR kódokat felhasználni, főként viszonteladóknak, kereskedőknek.
Raddison Edwardian
A Radisson Edwardian szállodalánc éttermeiben nemrég QR kódokat társítottak a menükhöz.
Miután beszkennelték a kódokat, a vendégek megtekinthették a kiválasztott étel képét telefonjukon, amint a séf előkészítette azt. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy adjunk felhasználói élményt, miközben segítünk a vendégnek eldönteni, mit fogyasszon.
Tesco
Ezzel kapcsolatban a legjobb példák közül az egyik az, hogy a Tesco Koreában egy virtuális áruházat hozott létre az okostelefon felhasználóknak a metróban.
Amíg várnak a metróra, az utazók mobiltelefonjuk QR olvasó alkalmazásával beszkennelhetik a megvásárolni kívánt termékek kódjait. (További részletek itt olvashatók.)
A befektetések megtérülése (ROI) fontos mérőszám az üzleti életben, de a mai napig vitatott, hogy a közösségi médiában egyáltalán mérhető-e, milyen módszerrel, milyen feltételek mellett. Egyre több vállalkozás szentel növekvő mennyiségű erőforrásokat a közösségi médiában történő megjelenésre, marketingre. Vajon hogyan határozható meg, hogy erőfeszítéseik sikeresek-e?
Több számnak is örülünk mostanság. Egyik posztunkat – mely mindössze egy videó, némi szöveggel – eddig 582 olvasó lájkolta, és valószínűleg több ezren látták már. (Reméljük, ezek a lájkok nem tűnnek el idővel, mint több posztunk esetében – ugyanaz van nálunk is, mint a többi blog.hu-s blogon, a Facebook hibájából egy idő után egy csomó lájk eltűnik, lenullázódik, majd idővel vagy visszatér vagy nem.) Ez a blog történetében rekord természetesen. Tanulság: nem kell feltétlenül 20,000 karakteres poszt, a rövid is lehet szerethető, érdekes.
Az elmúlt napokban a Piackutatás blog látogatottsága felkúszott valami 700-750 egyedi (!) látogatóra naponta. Ehhez adódik még kb. 250 hírlevelesünk, valamint több száz fő, akik RSS-ben követik a blogot. Mivel a blog statisztikai rendszere nem jól működik (nekünk hónapok óta nem mutatja a feedek számát), ezért csak korábbi adatokból tudunk következtetni a mostanira; régebben 600-700 fő követett RSS-ben, azóta ez valószínűleg nagyobb lett, kb. 1000 főre saccoljuk. Átfedésekkel is bőven ezer fő követ minket naponta, ez igen megtisztelő, köszönjük.
A Piackutatás Hírek (PH) oldal látogatottsága drasztikus (vagy mondjam úgy: brutális) növekedésnek indult, ez legalább akkora öröm számunkra, mint a blog népszerűsége. A Piackutatás Hírek oldalt eddig 100 fő lájkolta. Folytatjuk, nincs megállás:-)
Normális, teljesen normális. Mégis, mi mást csináljanak unalmas óráikban? Végül is nem rossz, abból a szempontból sem, hogy oldja kicsit a kutatók merevségéről kialakult általános képet.
Akkor öveket becsatolni, yoo? Elsőnek a Neurofocus rap:
Kis pihenő, nyugtatók és jeges fürdő vétele után egy fajsúlyosabb darab, jöjjön egy rap a Synovate kutatóitól (kezdem érteni, miért kellett eladni a céget:-))) Persze ez csak vicc, valójában le a kalappal azelőtt, hogy egy ekkora cég globális CEO-ja – aki mellesleg úgy néz ki, mint egy George Clooney-ba oltott Tommy Lee Jones, külseje alapján simán lehetne filmsztár is – kiáll öltönyben rappelni, és atyaég, milyen jól csapatja! Neki és a cégének tényleg elhiszem a szlogenjüket (Research Reinvented), persze miután eladták nemrég a céget, így már csak múlt idő mindez. Szimpatikus faszi, szimpatikus cég. Hitelesség, sárm és őrült profizmus. Mindez lazán előadva, semmi görcs. Hol tanítják ezt? (Ha nincs időd, a 3 videóból ezt nézd meg feltétlenül. Ne tekerj bele, érdemes végig megnézni!)
És végül a TNS TRU videója, ‘We Are Youth’.
Magyarországon ki lesz a faszagyerek? Ki rappeli el valamelyik konferencia előtt, hogy aszongya:
Keverem a kártyát és osztom a lapot,
annyit mondhatok, hogy piackutató vagyok.
Figyelem az embereket, azt vedd észre ember,
mutatják az életüket, nekem most már ez kell!
Mert vigyázba engem már senki nem állít,
a hazai kutatás, csak ez ami számít.
Fogjátok fel, a kutatás nem barkochba,
jogomban áll figyelni, kezeket magnóra!
Lakásba akármelyik kutató bezárható,
de a végén így túl sok jó azért nem várható.
Sok kutató vallja, hogy az utcából él,
ez mit jelent, hogy utcaseprő? Baszki, ez mit beszél?
Keverem a kártyát és osztom a lapot,
annyit mondhatok, egy kibaszott piackutató vagyok...
A televízió hosszú utat tett meg az elmúlt évtizedben. Egy új infografika megmutatja, hogy milyen hosszút, szembesülhetünk a technológia és az értékesítés változásaival. Nehéz elhinni, hogy mindössze 10 évvel ezelőtt még az elavult katódsugárcsöves készülékek voltak meghatározóak.
Volt valaha olyan érzésed, hogy azt hitted valamiről, zseniális, de mindenki más őrültségnek tartotta? Itt a lehetőség megosztani mindezt a piackutatás világával. Ebben a hónapban a fókuszcsoportos interjúkat helyezzük a középpontba.
Mi is a nagy ötlet?
Frissítsük fel egy picit a hagyományos fókuszcsoport sémákat. Egyetlen moderátor és hat-hét válaszadó helyett egyenlítsük ki azt: azonos számú kérdezővel és válaszadóval.
Bonyolultnak hangzik. Nem mellesleg költségesnek is.
Nem az, ha minden válaszolód átül a moderátori pozícióba.
Értem. Miért is?
Más lesz a dinamikája a dolgoknak. A kérdezőnek adott puszta válaszadás helyett, ezen túl saját véleményüket kell megfogalmazniuk. Előfordul, hogy a kérdések sokkal világosabbak, mint a válaszok, és legalább némi szellemi kihívást jelentenek.
Mégis, ha működőképes a rendszer, minek kell változtatni?
A fókuszcsoport módszere az utóbbi 50 évben keveset változott. Még ha valaki online irányítja is a csoportot, az alapfelállás ugyanaz: a moderátor kérdez, a válaszadó felel.
A kortárs fogyasztók azonban mások, mint a 60-as évekbeliek: sokkal kifinomultabbak abban, ahogy a brand-ekhez való hozzáállásukat képviselik és általánosságban is jobban értenek a marketinghez. Engedjük őket, hadd dolgozzanak valamivel többet.
Meséljen arról, hogyan is működik ez: mit csinál a moderátor, ha éppen nem kérdez?
Szerepük ma is kulcsfontosságú. A bevezető szakaszoknál az eljárás a hagyományos: a moderátor végzi a bemutatkozást, megnyugtat mindenkit és elmondja a hátralévő dolgok menetét. Ha a párbeszéd már folyik, a kérdező tömören felvázolja a célok összegzését és átadja a terepet a válaszadóknak.
Majd a moderátor csak üldögél és pihen?
Jobban szeretjük azt mondani, hogy „megfigyel”.Ez azonban csak egyfajta forgatókönyv. Alternatíva lehet számukra – persze a vita természetétől függően – válaszadóként megjelenni. Betölthetik a brand célfogyasztójának szerepét is. Mindig is próbáltuk elérni, hogy az emberek saját szerepükön kívül gondolkodjanak, ez ugyanúgy vonatkozik ránk, piackutatókra, mint az ügyfeleinkre és válaszadóinkra.
Moderátornak lenni szinte művészet. Összetett szaktudásról van szó, melyben hosszú évek munkája van. Nem kockázatos aláásni ezt azzal, hogy mindenkinek megengedjük a kísérletezést?
Nem célunk bármit is aláásni. Jellemzően minden válaszadó mindössze 10 percet közvetít a 90 perces fókuszcsoportban – ez elegendő idő arra, hogy mindegyikük kapjon két-három kérdést. Ezt követően az aktuális moderátor veszi kézbe az irányítást – válaszolnak pár felvetődött kérdésre, alaposan részletezik azt, vagy csupán összegeznek.
A tevékenység haszna kétszeres. Először is kihívás elé állítja a válaszadókat – nem adhatnak pusztán olyan válaszokat, melyeket a kérdező hallani szeretne. A kérdések pedig pontosan rámutatnak arra, melyek a speciális érdeklődési területek. Ez különösen hasznos egy új termékfejlesztés esetén, illetve annak pozicionálásánál. Másrészt ez egy biztos mód arra, hogy az összes lehetséges szempontot feltérképezzük. Nem lehetséges ismét ugyanazt a kérdést feltenni, így azok a kérdezők, akik utoljára következnek, különösen nagy kihívásnak találhatják a feladatot – a megbeszélés hevében módosítaniuk kell a kérdéseiket.
Ezzel a módszerrel irányítja az összes csoportját?
Nem, csak abban az esetben, ha van értelme. Azoknál a folyamatoknál működik, melyek feltáró jellegűek, mint az NPD vagy a pozicionálási folyamat, és néha a hirdetésfejlesztésben is.
Mi a titka annak, hogy eltalálja az ember?
A felkészültség. Nem teheted meg, hogy csupán eligazítást adsz a válaszadóknak és közlöd velük, hogy rajta, csinálják. A szembesülés olyan szavakkal, mint „insight platform” valakiből nevetést, valakiből sírást vált ki, más egyszerűen csak megütne érte. A válaszadók talán mindhármat tennék egyszerre. Az érthető közlésmód és az egyszerű felépítés kulcsfontosságú. Ez talán több fejlesztő munkát jelent, mint egy átlagos csoportnál, de ha így is van, megéri.
Egy új tanulmány megpróbálja felbecsülni a mentális betegségekkel küzdők számát Európában.
Az európaiak több mint 38%-a, 165 millió ember szenvedett valamilyen mentális betegségben 2010-ben, állítja egy ezen a héten megjelent új tanulmány, melyet az European Neuropsychopharmacology szaklapban publikáltak. A leggyakoribb kórkép a depresszió. Több, mint 30 millió ember érintett, vagyis a népesség 6,9%-a. A második leggyakoribb betegségtípusba a specifikus fóbiák tartoznak, mint például a pókoktól való félelem.
Azokat, akik alkoholfüggőségtől szenvednek, a konzervatív becslések 14,6 millióra teszik, mely figyelemre méltóan nagyobb szám, mint a 2,4 millió gyógyszer-függő (bár vannak olyanok is, akik egyaránt szenvednek mindkettőtől).
ANGLIA – A WPP kutatási részlege, a Kantar felvásárolta az online panelekkel és felmérésekkel foglalkozó technológiai szolgáltató céget, a GMI-t, melynek panel szolgáltatásai beolvadnak a Lightspeed Research tevékenységébe.
A GMI korábban kockázati- és a magántőke-társaságok tulajdonában volt. A megegyezés részleteit nem hozták nyilvánosságra.
A Kantar részéről elmondták egy mai nyilatkozatban, hogy a GMI csatlakozni fog a Lightspeed Research meglévő panel üzletágához. A GMI 13 országban meglévő paneljeivel a Lightspeed így már 38 országban nyújt panel szolgáltatásokat, négymilliónál több paneltaggal. A panel mérete így a legnagyobb piacokon jelentősen nőni fog, és fontos piacokkal, köztük Brazíliával, Mexikóval, Indiával, valamint több ázsiai piaccal bővül a Lightspeed kínálata.
A GMI-t 1999-ben alapították és 230 ember foglalkoztat. Székhelye Bellevue-ban van (Washington), kirendeltségei találhatók az Egyesült Királyságban, Kanadában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Ausztráliában, Szingapúrban, Kínában és Japánban.
A GMI tavaly 64 millió dollár bevételt hozott, az év végén pedig 26 millió dollár értékű bruttó vagyonnal rendelkezett. (Research-live)
A LinkedIn a szerény rokon a közösségi hálózatok testvériségében, a reflektorfényben fürdő Facebook és Twitter mellett. A népszerűségi versenyt a Facebook nyeri, közel 8-szor több felhasználóval, mint a LinkedIn, a Twitter pedig a közösségi oldalakról szóló hírek állandó szereplője.
Ha a LinkedIn-nek volna személyisége, talán azt mondhatnánk, hogy csendes, professzionális és teljesen egyéni.
Nigel Hollis így ír: "Nemrégiben olvastam a ’The Future of Global Brands’ című elemzést, melyet a The Futures Company weboldalról töltöttem le. Ahogy várható volt, remek gondolatokat tartalmaz, de az ’Ikonikus márkák hanyatlása’ című fejezet további elmélkedésre késztetett. Tényleg azt gondolják, hogy ezek a márkák el fognak bukni? Bocsánat, de én teljesen az ellenkezőjét tartom erről."
A cikk letöltéséhez meg kell adni a bejelentkezési adatokat, majd az alapfeltevés a cím mögött a következőképpen folytatódik:
Túl sok brand fog versengeni túl kevés lehetőségért ahhoz, hogy ezek az ikonok úgy uralják a piacot, ahogy azt az elmúlt években tapasztaltuk.
A szerzők szerint ahhoz, hogy a cégek a fogyasztói különbözőségen felülemelkedjenek:
Még értékesebb árut kell kínálniuk az őket favorizáló fogyasztóknak, a cégeknek pedig meg kell osztaniuk figyelmüket a helyi irányítású, közös együttműködés érdekében.
Hiszem, hogy a világmárkáknak jelentős kihívásokkal kell szembenézniük a jövőben. Néhányuk számára a kihívás az lesz, hogy beilleszkedjenek a helyi kultúrákba. Különösen abban az esetben, amikor erős helyi márkával találkoznak a hazai piacon, a globális brand-ek számára nem lesz más választás, mint kitalálni, hogyan nyerjék meg a helyi fogyasztókat. Ez azonban nem minden brand számára igaz. A prémium árak ellenére az Apple–nek nincsen szüksége arra, hogy a fejlődő gazdaságokban együttműködés lehetőségét keresse a siker érdekében.
Ez azonban fekete lyuk. Még ha egyet is értek a trenddel, a konklúziót továbbra sem tudom elfogadni. Ugyanis amennyire kihívásokkal telinek tűnik a jövő a brandek számára, éppen annyira nehéz lesz a fogyasztóknak is.
Lelki szemeim előtt látok egy jövőt, amelyben mindannyian idő,- forrás,- és bizalomhiányban szenvedünk. Egy még jobban az idő eluralta világban, melyben az alapvető szükségletek költsége emelkedik, és a cégek megtépázták a közbizalmat, az ikonikus márkák véleményem szerint boldogulni fognak. Miért? Azért, mert azonnali megoldást jelentenek azoknak, akik értelmet és bizalmat keresnek. A figyelemért versengő cégek hatalmas „reklámfelhőjében” egy ismerős név vagy logó iránymutatóként tűnik majd ki a tömegből.
Ez azt jelentené, hogy a marketingeseknek nincs szükségük a helyi fogyasztókkal való együttműködésre? Egyáltalán nem. De ennek semmi köze ahhoz, hogy a márka szimbólum-e vagy sem. Kínában a Coca-Cola talán változtatott a nevén néhány kínai karakter kedvéért, a cég mégis megkerülhetetlen tényező (Kínában és a világon is). Végeredményben a kifejezésre juttatott és a magától értetődő jelentés, mely a brandhez fűződik, a Coca-Colát juttatja az emberek eszébe, ezzel jelentős előnyt adva a márkának a piacon.
A reakcióm a felvetésre, hogy az ikonikus márkák hanyatlása következne ugyanaz, mintha Rubin’s Vase fekete-fehér képére tekintenék, és valaki azt mondaná, hogy egyetlen profilon két arc is látható. Mégis, ez csupán a dolgok tolmácsolása: különböző a háttér, a tapasztalat és különböző az értelmezés is.
A Professzionális Piackutatók Társasága interaktív videokonferenciát rendez, melynek időpontja 2011. november 10., 13.00 óra. A részvételi díj (9.900,- Ft + ÁFA) tartalmazza a szakmai program és az after-party díját. A konferencia érdekessége, hogy virtuálisan zajlik, a számítógép elől követhetők az előadások.
A kiadott tájékoztató szerint a konferencia egyrészt azokról a kihívásokról szól, amelyek megváltoztatták a piackutatási szakma üzleti környezetét, átírták gyakorlásának mindennapjait és meghatározóak lesznek az iparág fejlődésében a következő időszakban, valamint a folyamatos innovációról – jelentse ez akár az üzleti modellek, akár az adatértelmezési eszközök vagy az adatfelvételi lehetőségek állandó megújulását.
"Az ügyfelek nagy többségének kutatási stratégiája megváltozott az elmúlt években. Közösen kell számba vennünk mindazon tényezőket, amelyek kijelölik a kutatás fejlődésének irányait és korlátait."
Géczi Tamás, vezérigazgató, Ipsos Zrt.
"Az adatszolgáltatás gyorsaságában, a szolgáltatott adatok mélységében, az új kutatási módszerek alkalmazásában és az eredmények integrált értelmezésében jelentős előrelépésre került sor az elmúlt évek során. A PPT szakmai felelőssége, hogy beszámoljon ezekről a sikerekről, az újabb kihívásokról és fórumot adjon az ezekkel kapcsolatos visszajelzéseknek."
Szalókyné Tóth Judit, ügyvezető igazgató, Nielsen
"Közös dialógusra hívunk mindenkit, akit érdekel a nézői fogyasztási szokások átalakulása a digitális platformok megtöbbszöröződött csatorna-, műsor- és reklám-kínálatának következtében."
Mindenki tudja, hogy a közösségi média az elmúlt 5 évben hatalmas növekedést produkált, de vajon mi a helyzet az elmúlt 12 hónapos időszakot tekintve?
- A Twitter felhasználók 49%-a ritkábban jelentkezik be - A Facebook 63,46%-os piaci részesedéssel bír - 4-ből 1 amerikai minden egyes nap megtekint YouTube videót - A munkavállalók 53%-a a közösségi médiában kutat álláspályázatok után - A Facebooknak 310 millió egyedi látogatója van naponta - A Stumbleupon nagyobb napi forgalmat generál, mint a Twitter
Egy érdekes infografika a QR kódok rohamos terjedéséről. A téma meglehetősen „forró”, pedig az igazi robbanás csak akkor jön majd, ha az emberek többsége rendelkezni fog az ezek olvasásához szükséges okostelefonnal (ez Magyarországon várhatóan 1-3 év).
Néhány tény a QR kódokról:
- A QR kódok használata 4589%-kal nőtt 2010-ről 2011-re - A QR kódok 56%-a a termékek csomagolásán jelenik meg - A felhasználók többsége arra számít, hogy kupont vagy árengedményt kap, ha beszkenneli a QR kódot - A Fortune listáján szereplő 50 cégből 11 már beépítette a QR kód alkalmazását saját marketing stratégiájába - A QR kódok 68%-át iPhone telefonon keresztül olvassák be
Biztos neked is volt már olyan PowerPoint diád mint ez itt lent; egyhangú, unalmas – de fontos adatokat tartalmazó. Megmutatjuk, hogy kell átalakítani úgy, hogy nagyot durranjon a prezentáción.
Az ötletet a Before & After magazin ihlette. Az autós hirdetésben szereplő 0% felnagyítása igazán látványos. Ezután már csak némi szöveget kell hozzáadni kisebb betűkkel. A kontraszt kiemeli a mondanivalót és a várt hatást kelti a nézőkben. A másik dia létrehozása még egyszerűbb, az óriási méretűre növelt, egész oldalt betöltő szám belsejébe kell írni kevés szöveget és már kész is!
A Forrester becslése szerint ebben az évben 716 millió dollárt költenek a cégek a közösségi médiában való megjelenésre és ez az összeg 3,1 milliárd dollárra emelkedik 2014-re. Ebből a szempontból a közösségi média jelentősebb marketingcsatorna lesz, mint az email és a mobiltelefonos terület együttvéve, de még mindig csak töredéke a keresőpiac vagy a display hirdetési piac méretének (31,6 és 16 milliárd dollár).
Ez a nagyszerű videó emlékeztet arra, nem az a különbség mit mondasz, hanem az, hogyan teszed.
Miért működik ez a 9 szó? Az érzelmekre hat azáltal, hogy az elérendő cél és az aktuális állapot közötti áthidalhatatlan különbséget hangsúlyozza és egy hős is van a történetben – a történetmesélés klasszikus elemei ezek.
A Tesco Direct a jövő év elején indul újra több millió fontos beruházás után és személyre szabott kiszolgálást fog nyújtani a vásárlóknak, azok egyéni viselkedése alapján.
A jelentős átalakítási projekt a weboldalt a "manuális értékesítés" felől az "algoritmusokon alapuló értékesítés" irányába mozdítja el, ami hasonló lesz ahhoz, amit az Amazon is használ.
A vevők weboldalon történő aktivitását automatikus ajánlások és különféle adatok (pl. a legjobban fogyó termékekről) fogják irányítani, segíteni. A Clubcard (törzsvásárlói) adatok integrációja azt fogja jelenteni, hogy a vevők olyan tartalmat fognak látni, ami visszatükrözi korábbi vásárlásaikat, és más hasonló vásárlói profilú fogyasztókét.
A Tesco a következő hónapokban több ezer tétellel bővíti non-food kínálatát, valamint több száz átvételi pontot létesít az Egyesült Királyságban, hogy elérhesse célját és a világ legjobb többcsatornás kiskereskedőjévé váljon.
A weboldalon történő „nagyjavítás” azt jelzi, hogy jelentős előrelépés történik a Tesco digitális evolúciójában, állítja egy Tescohoz közeli forrás.
"Ez csak a kezdet. Arra számítok, hogy a Tesco az innováció egész hullámát indítja el a személyre szabott kiszolgálás bevezetésével," – tette hozzá a hírforrás. "A Tesco előtt álló kihívás az, hogy az emberek nincsenek tudatában az új módszer teljes potenciáljának. Minél több fogyasztó jelentkezik be a weboldalra, a szoftver annál inkább képes lesz megjósolni a lehető legjobb vételi opciókat."
Andrew Williams, a Tesco digitális média igazgatója elmondta: "Mindig azon dolgozunk, hogy javítsuk a weboldalainkat és még nagyobb élmény legyen a bevásárlás."
A Tesco hosszú távú célja, hogy a non-food kategóriában is olyan forgalmat bonyolítson, mint az élelmiszerek esetében. A Tesco.com éves forgalma jelenleg több, mint 2 milliárd font. (brandrepublic)
Ez az írás kivételesen nem piackutatásról szól, hanem gazdasági, pénzügyi folyamatokról és közérthető magyarázatokról.
Az utóbbi időben makrogazdasági elemzésekkel és a tőzsde-játszmákkal (játékelmélet) foglalkozó írásokat olvasgatok szívesen. Bosszantott, hogy közgazdászként sem értek bizonyos folyamatokat (globális pénzpiacok eseményei, spekulációs tőke mozgása, 2007/2008-as pénzügyi válság okai, mélyebb összefüggései, stb.) és nem vigasztalt, hogy valószínűleg nem sok olyan ember van a világon, aki teljes rálátással rendelkezik ezekre a dolgokra. Mindenesetre az interneten minden hozzáférhető és az utóbbi hónapokban olyan kiváló elemzések jelentek meg, hogy aki akarja, nagyjából (nyilván nem teljesen) össze tudja rakni a puzzle-t.
Sok érdekes elemzést elfogyasztottam az elmúlt hónapokban és a leszűrt tapasztalatok alapján rossz érzésem egyre csak növekvőben van. Sokakhoz hasonlóan aggodalommal figyelem, ami a világban (és persze Magyarországon) történik és sokakkal ellentétben az első jobban aggaszt. Amennyit leszűrtem nagyon okos emberek helyzetelemzéséből és prognózisából (és saját tapasztalataimból) az, hogy fordulóponthoz érkezett a világ. A 2008-as pénzügyi válság egyértelműen jelezte, hogy a gazdaság biztosan nem működhet úgy, ahogy eddig; olyan rendszerszintű problémák merültek fel (erre még visszatérünk), melyekre nem kínálkozik egyszerű megoldás (vagy esetleg semmilyen). A mátrix láthatóan kezd bedőlni, a világ pedig erősen inog. Röviden összefoglalva az elemzések lényegét arról van szó, hogy véget ért a II. világháború óta tartó konjunktúra, az „aranykor” (melyből azért mi is részesültünk csak éppen nem olyan mértékben – igen nagy fájdalmunkra – mint az USA vagy Ny-Európa). 50-60 év alatt iszonyatos mértékű tőke- és árufelesleg alakult ki a világban (egyfajta túltermelési válság, ha úgy tetszik). Nincs már hova növekedni, nincs tere a fejlődésnek. (Attól most tekintsünk el, hogy a nyersanyagkészletek – olaj, ritkaföldfémek – is kimerülőben vannak, 10-50 éven belül valószínűleg el is fogynak majd, az olajra épülő gazdaságnak mindenképpen vége van hamar.) A raktárak és az üzletek jelenleg tele vannak áruval, de nincs kinek eladni, mert az embereknek vagy nincs pénzük megvenni, vagy igényük nincs a sok felesleges árura vagy ha fogyasztanak is, nem olyan ütemben, ami leapaszthatná a készleteket és pörgethetné a gazdaságot. (Az egyének mellett az országok is eladósodtak, így ők sem vásárolnak eleget.)
A tőkefelesleg is egy érdekes kérdés, mely az átlagember (sőt, az átlagostól okosabb emberek) számára gyakorlatilag átláthatatlan. Egyáltalán mi ez a sok (virtuális) pénz? Honnan van ez? Ki termelte meg? Mi a fedezete? Egyáltalán mit jelent, hogy a világon naponta több ezer milliárd dollár spekulációs tőke fordul meg? (Nemrég – néhány napig tartó tőzsdei medvepiac során – állítólag 4500 milliárd dollárnyi tőke füstölt el.)
A pénzügyek minimális szintű átlátásához először az aranyfedezet fogalmát kell megérteni, mely a XIX. században terjedt el; akkoriban a pénz kibocsátása 100%-os aranyfedezethez volt kötve! Vagyis minden ország csak annyi bankjegyet bocsáthatott ki, amennyi aranytartalékkal rendelkezett. Talán sokan nem tudják, hogy ezt a biztonságos rendszert az 1944-es Breton Woods-i megállapodás felszámolta, mert az új világrend létrejöttével az amerikai dollár lett a kulcsvaluta. A többi valuta árfolyamát a dolláréhoz rögzítették, aranyfedezet pedig már csak a dollár mögött volt! Nem sokkal később – az 1970-es évek közepén – szép csendben a dollár mögül is eltűnt az aranyfedezet! Azóta – mondhatni – fedezetlenek az egyes országok valutái, csak a közmegegyezés tartja őket életben. (Addig, amíg.) Az egyes államok rendelkeznek persze aranytartalékokkal, de ennek inkább csak szimbolikus jelentősége van, a forgalomban lévő pénzmennyiségre nem nyújtanak fedezetet, arra ugyanis nem lenne elég a Föld összes aranya sem (amit már kibányásztak és ami még a föld alatt van).
A spekulációs tőke térnyerése is összefüggésben van a túltermeléssel; az elmúlt évtizedben ugyanis sokkal gyorsabban halmozódott fel, mint az un. termelőtőke, ennek egyik oka pedig az volt, hogy az egyre csökkenő profitú termelésből a spekulációba, a tőzsdére “menekült”.
A rendszerszintű problémák tekintetében sokan egyenesen a kapitalizmus végső válságáról beszélnek és előkerült persze Marx Karcsi is, akinek tanait napjainkban kvázi rehabilitálták. (Kádár mosolyogna, ha élne. Ő megmondta.) Roubini szerint Marxnak igaza volt:
„...a kapitalizmus egy ponton lerombolja önmagát, mert a hatékonyság, a jövedelmezőség, a költségcsökkentés javításának örökös hajszolásával folyamatosan átszivattyúzza a jövedelmeket a munkától a tőkéhez, ám ez elkerülhetetlenül kapacitásfeleslegekhez és az aggregált piaci kereslet hiányához vezet... Marx azt jósolta, hogy a kapitalizmus el fog bukni, mert az emberek saját érdekeiket követik, és ezzel egyben kudarcra ítélik a társadalmukat mint egészet. Ezért és más okok miatt is a kapitalizmus lényege szerint immorális...”
(A rendszer immoralitásához csak annyi adalék, hogy az ENSZ szerint a szomáliai éhínség kb. 2 milliárd dollárból kezelhető lenne, vessük ezt gyorsan össze a korábban említett számmal: néhány nap alatt 4500 milliárd dollár úszott el a tőzsdén (és ez csak kis töredéke a világ összes spekulatív tőkéjének). Másik szám: a Fed (az USA jegybankja) a 2007/2008-as pénzügyi válság során először 1500 milliárd dollárt (Q1), majd később 600 milliárd dollárt (Q2) pumpált a gazdaságba, ez összesen valami gyenge 2100 milliárd dollár... Szomália 2 milliárd lett volna... Néhány tízmilliárdból pedig az egész afrikai kontinens problémáit kezelni lehetne. Ez a gyakorlat érzelmektől mentesen, hideg fejjel átgondolva is tarthatatlan és ostoba.)
(Marx véleménye feltűnően egybecseng néhány kortárs gazdasági elemzőével, akik szerint annak, hogy például a személyautó-gyártásból a földön kb. 1/3-os kapacitásfelesleg van jelenleg – és más iparágakban is hasonló lehet a helyzet – de mégsincsennek csődök, ennek az a magyarázata, hogy a tőke egyre növeli részesedését a GDP-ből, vagyis magához szippantyúzza a jövedelmeket a munkaerőtől (és az államoktól is, mert egyre kevesebb adót fizet), egyre növekvő ütemben, hogy parazita létét egy ideig veszteséges működés esetén is finanszírozhassa. Persze, így a kereslet is csökken, majd végül az egész rendszer lesz fenntarthatatlan, nahát, ez a Marx gyerek meg pont ezt írta.)
Az ilyen vélemények szerint tehát gyökerénél korhadt az egész rendszer, mert az önzésre épül és ezáltal eleve pusztulásra van ítélve. De térjünk vissza a tőke- és árufelesleghez. Ilyen azért már korábban is volt a történelem során (pl. az 1929-33 közötti gazdasági világválság), a közgazdasági elméletek szerint az ideális bankcsődök és világválságok száma nem nulla a kapitalizmusban; a gazdasági válságok bizonyos szempontból hasznosak is, mert feladatuk a felesleges kapacitások visszanyesése, megsemmisítése. Olyan tőke-, áru-, egyéb termelési kapacitásokról van szó, melyek a prosperitás időszakában túlnőttek és megfelelő hasznot nem hoznak, gazdaságosan nem működtethetők. A gazdasági válságok mellett ezt a feladatot elvégezhetik még a háborúk is, melyek után szinte mindig fellendülés, fejlődés következik. Ha tetszik (és ha nem), jelenleg a helyzet megérett egy pusztító erejű világválságra – vagy világháborúra. Más megoldás nincs, soha nem is volt a történelmünkben. (A következményeket a világ kizárólag saját ostobaságának és önzésének köszönheti majd, ez nem valamiféle büntetés lesz. Logikailag nincs más megoldás. Ha leejtesz egy poharat, az leesik. Ha túlfejleszted a kapacitásokat, a felesleget egyszer le kell nyesni, ez pedig fájni fog.) A (világ)háború józan megfontolások és egyéb okok miatt talán kizárható (egyelőre), ez a jó hír. A rossz: marad a válság, valószínűleg elhúzódó, vissza-vissza térő és egyre inkább felerősödő formában. (Ki leszünk facsarva, mint egy citrom.) A 2007/2008-as pénzügyi válság nem végezhette el a fölös kapacitások leírását (volt azért némi veszteség az ingatlanpiacon és a tőzsdén, de ez nem elégséges), mert a Fed ezt nem engedte („növeli, ki elfedi a bajt”), ezért pedig később még nagy árat fogunk fizetni. Az elemzések szerint a válság óta a spekulációs pénzforgalom 20-25 százalékkal még nőtt is, az pedig egyenesen őrület, hogy a spekulációs tőke a teljes Föld GDP-jének (mely kb. 58 ezer milliárd dollár) tízszeresét (!!) teszi ki. Elképesztő számok ezek. A spekulációs pénzforgalom lett a világ rákfenéje és mivel nincs mögöttük sem áru-, sem aranyfedezet (hiába van túltermelés, még az sem fedezi le a spekulatív tőkének csak nagyon kis hányadát), így csak addig nem tör ki a pánik a pénzpiacokon, míg él a kollektív hit és a közmegegyezés, hogy ezek a virtuálisan létező tőkék szükség esetén árura cserélhetők. Ha ez a hit megszűnik vagy csak meginog és véget ér a kegyelmi állapot, őrült pánik lehet a tőzsdéken, hasonló az 1929-es fekete csütörtökhöz. Az ezt követő reálgazdasági következményekről inkább ne beszéljünk most, egészen szörnyű lesz, na. A kirakós játék darabkáit a helyére rakva logikusan adódik a felismerés: a világ jelenlegi pénzügyi rendszere (beleértve nemcsak a tőzsdéket és egyéb pénzpiacokat, hanem az egyes államok saját pénzügyi rendszereit is!) erősen spekulatív jellegű, gyakorlatilag piramisjátékot játszik az egész világ (élen az USA-val). Ha viszont a résztvevők kritikus tömege egy szép napon kikéri a pénzét a kasszánál, akkor eljön az igazság pillanata. Egyelőre még folyik a hitetés, szinte biztosra vehető, hogy amint szorul a hurok, lesz Q3 (esetleg Q4, Q5) is, a Fed mindent megtesz majd, hogy a bedőlést elodázza, ezzel még lehet kis haladékot nyerni. (Ettől függetlenül láthatóan nincs már több idő.)
Az elemzések egyikében érdekes dolgot találtam: egy olyan megoldásról van szó, mely arra utal, hogy a világ összes országának egyetlen közös konglomerátumot kellene létrehoznia, közös (központosított) pénzügypolitikával, egységes pénzügyi rendszerrel, és egy új közös pénzzel. És nyilván egységes politikával is, az USA vezetése mellett, valószínűleg. Nem más ez, mint egy világkormány álma: minden népet egy akolba terelve majd jobban úrrá lehetünk a problémákon. Arra persze semmi utalás nincs, hogy ez miképpen szüntetné meg a túlfejlesztett kapacitásokat és a tőkefelesleget. (Ha már elég nagy a baj és a pánik, akkor mindent le lehet nyomni a rémült kisemberek torkán. Hazugság és hazugság.)
A világ és az emberek jelenlegi állapotát szerintem elég jól szimbolizálja a következő Bubamarás videó a versrészlet után (bevallom, csak azért írtam a posztot, hogy ezt betehessem a blogba:-), mulassunk hát, ihaj, csuhaj, ripityom!
„HA MEGVOLT AZ ESKÜVŐJE, LESZÁRADHAT A TÜDŐJE [...]
IDENÉZZ A CSILLAGÁRA, NE A MENYASSZONY FARÁRA, HÚZD!
FEHÉR BÁRÁNY, FEHÉR KOS, EZ A LAGZI HUZAMOS, HÚZD!
VETKŐZIK A MÁTKAPÁR, KOPÁR LETT A MÁTKAPÁR, KÁR!
MAJD NEM LÁTSZIK AZ A CSONT, RÁTÖMKÖDJÜK A BETONT, HÚZD!
BEOMOLHAT BUDAVÁRA, HALLGASS CSAK A HADNAGYÁRA, HIPP!
KRIPTABELŰ VARJÚ TÁNCOL, SZÁJÁBAN A HÚS, A FÁTYOL, HUSS!
IKULÁS, PIKULÁS, TÁNCOL EZER MIKULÁS, HOPP!
EZER HORDÓ BOROM VAN, MIND AZ EZER CSAPON VAN, TÖLTS!
NE IJEDJ MEG A POHÁRTÓL, TE SZELLEMI EXKAVÁTOR, EX!
ISZIK IGY MÁS IS, GÉGE SE VÁSIK, MEGMARAD A STEX!
TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN, HÚZD!
BÁRCSAK EZ AZ ÉJSZAKA MINDÖRÖKKÉ TARTANA, HÚZD!”
Normális, teljesen normális. Mégis, mi mást csináljanak unalmas óráikban? Végül is nem rossz, abból a szempontból sem, hogy oldja kicsit a kutatók merevségéről kialakult általános képet.
A televízió hosszú utat tett meg az elmúlt évtizedben. Egy új infografika megmutatja, hogy milyen hosszút, szembesülhetünk a technológia és az értékesítés változásaival. Nehéz elhinni, hogy mindössze 10 évvel ezelőtt még az elavult katódsugárcsöves készülékek voltak meghatározóak.
A GMI korábban kockázati- és a magántőke-társaságok tulajdonában volt. A megegyezés részleteit nem hozták nyilvánosságra.
A LinkedIn a szerény rokon a közösségi hálózatok testvériségében, a reflektorfényben fürdő Facebook és Twitter mellett. A népszerűségi versenyt a Facebook nyeri, közel 8-szor több felhasználóval, mint a LinkedIn, a Twitter pedig a közösségi oldalakról szóló hírek állandó szereplője.
"Az ügyfelek nagy többségének kutatási stratégiája megváltozott az elmúlt években. Közösen kell számba vennünk mindazon tényezőket, amelyek kijelölik a kutatás fejlődésének irányait és korlátait."
"Az adatszolgáltatás gyorsaságában, a szolgáltatott adatok mélységében, az új kutatási módszerek alkalmazásában és az eredmények integrált értelmezésében jelentős előrelépésre került sor az elmúlt évek során. A PPT szakmai felelőssége, hogy beszámoljon ezekről a sikerekről, az újabb kihívásokról és fórumot adjon az ezekkel kapcsolatos visszajelzéseknek."
"Közös dialógusra hívunk mindenkit, akit érdekel a nézői fogyasztási szokások átalakulása a digitális platformok megtöbbszöröződött csatorna-, műsor- és reklám-kínálatának következtében."
A Forrester becslése szerint ebben az évben 716 millió dollárt költenek a cégek a közösségi médiában való megjelenésre és ez az összeg 3,1 milliárd dollárra emelkedik 2014-re. Ebből a szempontból a közösségi média jelentősebb marketingcsatorna lesz, mint az email és a mobiltelefonos terület együttvéve, de még mindig csak töredéke a keresőpiac vagy a display hirdetési piac méretének (31,6 és 16 milliárd dollár).
Ez a nagyszerű videó emlékeztet arra, nem az a különbség mit mondasz, hanem az, hogyan teszed.
A jelentős átalakítási projekt a weboldalt a "manuális értékesítés" felől az "algoritmusokon alapuló értékesítés" irányába mozdítja el, ami hasonló lesz ahhoz, amit az Amazon is használ.
