Piackutatás blog

USA – A vállalkozások tudják, milyen fontos a közösségi médiában történtek figyelemmel követése és a történtekre való reagálás, ahol ez szükséges – és úgy tűnik, az amerikai hadsereg szintén tudatában van ennek.

A Defence Advanced Research Projects Agency – ismertebb nevén Darpa –, mely egyik részlege a Védelmi Minisztériumnak és a jövőbeli katonai technológiák fejlesztéséért felelős, egy olyan programot indított el, melynek keretében különböző rendszereket fejlesztenek az üzenetek, ötletek és mémek közösségi hálózatokon belüli terjedésének felderítésére és nyomon követésére, hogy mérjék hatásukat és szükség esetén "ellen-üzeneteket" tartalmazó kampányokat alkalmazzanak.

Több, mint 40 millió dolláros alapot különítettek el a Közösségi Média Stratégiai Kommunikáció (SMISC) elnevezésű program számára.

A Darpa négy fő területet nevez meg:

1. nyelvi jelek, információáramlási mintázatok, téma trendek elemzése, narratív struktúra elemzése, hangulatelemzés és véleménybányászat;
2. mémek követése közösségeken belül, grafikon analitika / probabilisztikus érvelés, mintázatok felismerése, kulturális narratívák;
3. személyek befolyásolása, kialakuló közösségek modellezése, bizalom elemzés, hálózati dinamika modellezése;
4. automatikus tartalom generálás, (ro)botok a közösségi médiában.

"A feltételek, amelyek mellett fegyveres erőink műveleteket hajtanak végre, gyorsan változnak a blogok, közösségi oldalak, és a média-megosztási technológia terjedésével, és tovább gyorsulnak majd a mobil technológia elterjedésével", írja a Darpa a nyilvánosságra hozott dokumentumban.

"A konfliktus természetének változása, mely a közösségi média használatából ered, valószínűleg olyan mélyreható, mint amilyen korábban a kommunikációs forradalom volt. A közösségi média hatékony felhasználásával megvan a lehetősége, hogy segítsük a fegyveres erőinknek jobban megérteni a környezetet, amelyben működnek, és tevékenységük segítésére hatékonyabb információs támogatást tudjunk nyújtani."

További részletek a programról itt érhetők el. (Research-live)

Ezúttal a Nyest.hu (Nyelv és Tudomány) portál kutatási vonatkozású ismeretterjesztő és szórakoztató cikkeiből ajánlunk olvasnivalót.

 Fókuszcsoport: ötletelés, értékelés

Miről beszélgetne a szappan, ha egy partin csevegne? Milyen országgá változna az éppen olvasgatott női magazin? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolhat az, aki fókuszcsoporton vesz részt. A fókuszcsoportos kutatási módszer mindenki számára érthető leírása, szakmai szlengek nélkül. Ha eddig nem tudtad, mi a fókuszcsoport, most megtudhatod.
A cikket itt olvashatod.


 

Hogyan hazudjunk grafikonnal?

Bergengóciában és Piréziában sem ismeretlen a statisztikai trükközés fogalma. Most eltanulhatjuk tőlük, hogyan vezessük félre olvasótáborunkat egy-egy jól megválasztott illusztrációval! A valósággal való mindennemű egyezés nem biztos, hogy a véletlen műve… Szórakoztató módszertani sorozatunkban most olyan téma következik, aminek a mindennapi életben is nagy hasznát vesszük. Hogyan szoktak a médiában látható grafikonok szerkesztői picit vagy éppen nagyot csalni, és hogyan kaphatjuk rajta őket? A cikket itt olvashatod.

 
Hogyan hazudjunk számokkal? Statisztikai trükkök a reklámokban

Akár 50%-kal gyorsabban tanulhat nyelveket, vagy mégsem? Szórakoztató kutatásmódszertani sorozatunk legújabb részében a gyakori reklámszlogeneket nézzük meg közelebbről. Ön vajon tudja, milyen a hagyományos mosópor? Ha nem, ne aggódjon, nincsen vele egyedül...
A cikket itt olvashatod.

Gyakran és visszatérően elhangzó sérelem kutatói körökből, hogy a média nem kezeli kellő odafigyeléssel és gondossággal a piackutatási témájú sajtóközleményeket, publikációkat, interjúkat. Bulváros címet ad (a kutatók szerint túl bulvárosat). Csak az érdekességeket emeli ki. Nem fordít kellő figyelmet a módszertanra (sokszor említést sem tesznek róla), ha mégis szerepel a cikkben a módszertani háttér akkor vagy hibásan, vagy érthetetlenül lerövidítve, vagy a cikk legvégén, ahol senki nem olvassa el. Az ilyen anyagok sokszor hemzsegnek a szakmai hibáktól, valótlanságoktól – és ez általában nem a kutatók sara. Egy újságírótól természetesen nem várható el, hogy profi piackutatókhoz hasonló mélységben ismerje a témát, de az igen, hogy a cikk megjelenése előtt szakmai ellenőrzésre – ha szükséges, akkor korrekcióra – visszaküldje az anyagot a kutatónak. Ezzel kapcsolatban nekünk is vegyes tapasztalataink vannak, volt olyan kollégámmal készített interjú, mely végül teljesen mást tartalmazott, mint amit a kolléga mondott; lerövidítették, mondatrészeket vettek ki belőle, átírták, stb., a végén az anyag teljesen szakmaiatlan és érthetetlen lett és nem azért, mert az eredeti nyilatkozatban bármilyen hiba lett volna. Hiába téptük a hajunkat, utólagos kérésünkre sem javították az anyagot, a cikk most már örök időkig az interneten lesz és a mi cégünk presztízsét is rombolja. Sőt, főleg azt, mivel az olvasók nem fognak tájékozódni a nyilatkozat körülményeiről. Ezzel szemben persze teljesen korrekt újságíróval is találkoztunk, aki visszaküldte a kész anyagot, a (szakmai jellegű) javításainkat pedig beépítette a cikkbe. Hurrá.

A másik oldal, a médiában dolgozók véleményét is mérlegeljük. Adott cikk esetében a szövegmennyiség sokszor korlátozott (print esetében fizikailag, online esetében pedig egyéb okok miatt). Részletes módszertani fejtegetésre egyszerűen nincs hely, de ha lenne, akkor sem kerülhetne be az adott cikkbe, mert az olvasóközönséget egyszerűen nem érdekli ez – és ez a legfőbb érv. Ők nem kutatók, hanem kőművesek, balettáncosok, kőfaragók, mittudomén. Engem sem érdekel részletekbe menően egy ingatlanforgalomról szóló cikknél, hogy milyen technikával rakják a falat. Világos. És akceptálható is. Részemről a bulváros címadás és az érdekességek kiemelése is teljesen elfogadható ezen ok miatt. (Mióta a blogot és újabban a PH oldalt szerkesztem – Vezető hírek – azóta jobban értem a másik oldal érveit. Mivel azonban nem túl magas azon piackutatók aránya, akik valamilyen szinten megtapasztalták már a másik oldal gondjait is, ezért a kutatók részéről a média túl nagy megértésre nem számíthat ezután sem.)

Azt gondolom, hogy egyfajta szakmai minimumra (melynek kidolgozása a szakmai szervezetek, pl. a PMSZ feladata) kellene törekedni a média képviselőivel úgy, hogy a kutató szakma érdekei se sérüljenek és a média ésszerű szempontjait is figyelembe vegyük, hiszti nélkül. Nem túl nagy dolgokról van szó, mindössze annyiról, hogy pl.:

- Ahol lehetőség van rá, ott a kutatási eredményeket tartalmazó publikációk végén legalább egy mondatban tűntessék fel a kutatás időpontját, a minta nagyságát, a kutatás módszerét, a célcsoportot, az esetleges reprezentativitást. Kiegészíthető még 1-2 dologgal, de nagyjából ennyi.
- Minden esetben küldjék vissza az anyagot szakmai lektorálásra (a megjelenés előtt) és vegyék is figyelembe az észrevételeket; ez persze minimális követelmény lenne bármilyen cikk megjelentetése előtt az újságírók felé...

A kutatók pedig nyugodjanak bele, hogy a média a saját érdekei szerint kezeli ezeket a sajtóközleményeket, interjúkat. Ha az anyag nem elég érdekes, senki nem fogja elolvasni, ez pedig nekünk sem érdekünk. Ha ennek a bulváros címadás (és egyéb trükkök) az ára, akkor ezt az árat gondolkodás nélkül hajlandóaknak kell lennünk megfizetni. A média és piackutatók kapcsolata semmiben nem különbözik a média és a celebek kapcsolatától. Mi is szimbiózisban élünk a médiával, szükségünk van a publicitásra, a megjelenésre, de a média sem lehet meg kutatási híreink nélkül – állandóan hírre éhes gépezetük gyakorlatilag korlátlan mennyiségű anyagot lenne képes felszippantani, itt a szűk keresztmetszet nem a média, hanem mi vagyunk. Mindenesetre nem lehetünk meg egymás nélkül. (Nem kell, hogy kedveljük egymást, vagy ahogy egykori főnököm mondta, nem kell, hogy együtt járjunk színházba, de korrekt kapcsolat kialakítható lenne.)

Teljes mértékben a fentiekhez kapcsolódik: éppen ma olvasok egy cikket, amelyben arról írnak, hogy az AXN nemrég végzett online kutatása során (amely kor és nem tekintetében reprezentatív a magyar felnőtt lakosságra) a sorozatnézési szokásokat vizsgálták... (Az Origo cikke itt olvasható, a NOL publicisztikája pedig itt.) Az, hogy a kutatás online történt csak az egyik cikkből derül ki, míg hogy reprezentatív volt, csak a másikból. Bravó. Az már csak hab a tortán, hogy ha online kutatás volt, akkor az semmiképpen nem lehetett reprezentatív a magyar felnőtt lakosságra – a mintavételt és az eredmények kivetíthetőségét tekintve! Nagyon félrevezető ez a mondat: „kor és nem tekintetében reprezentatív a magyar felnőtt lakosságra” – ebből a legtöbben azt gondolják, hogy a kapott eredmények is reprezentatívak, pedig nem. A reprezentativitás szót csak a mintavétel és az eredmények kivetíthetősége szempontjából lenne szabad használni; ebben az esetben szerintem egyszerűen arról volt szó, hogy az országos kor és nem kvóták alapján készült a kutatás – egyszerű kvótás mintavétellel. De ez nem reprezentatív mintavétel – annak az a feltétele, hogy a célcsoport minden tagjának egyenlő esélye legyen a mintába kerülésre – és természetesen az eredmények sem reprezentatívak a teljes lakosságra (ilyen mintát utólagos súlyozással sem lehet reprezentatívvá tenni).

Egyébként a jelenlegi 55%-os – forrás: NRC – internet penetráció mellett lehetetlen online módon a teljes felnőtt lakosságra reprezentatív mintát venni. A lehetetlen azt jelenti: tudományos alapon, statisztikai-matematikai értelemben teljesen kizárt. Hibrid kutatással, ha az online adatfelvételt kiegészítették volna elsősorban személyes adatfelvétellel, akkor beszélhetnénk reprezentativitásról. Online+(vezetékes) telefonos úton sem lehet reprezentatív mintát venni a teljes lakosságból (vannak rétegek, akik sem internettel, sem vezetékes telefonnal nem rendelkeznek, a mobiltelefonos opcióról esetleg vitatkozhatunk), szóval reprezentativitás vagy online+személyes vagy online+személyes+telefonos úton érhető el (az online+telefonos opció esetleg szóba jöhet, ha mobil hívások is történnek, nemcsak vezetékesek, de azért ez – egyéb módszertani problémák miatt – már elég necces, még ha elméletileg működhetne is.) Az AXN kutatása esetében tehát a módszertani leírás teljes mértékben zavaros és félrevezető. Gyanítom viszont, hogy ebben az esetben nem a média volt a hunyó.

Mindenesetre ez jól mutatja azt a totális káoszt, ami jelenleg ezen a területen van, a médiát nem nagyon érdekli a kutatók szempontja, a kutatók pedig elégedettek azzal is, ha sajtóközleményeik (úgy, ahogy) megjelennek. Publicitás kipipálva.

Az F-kereskedelmet (amiben az F természetesen a Facebookra utal) úgy szokták emlegetni, mint a következő nagy dobást. Érdekességként vessünk néhány pillantást az F-kereskedelem nem túl hosszú múltra visszatekintő történelmére – a kezdetektől napjainkig. A várakozások szerint 2015-re a közösségi kereskedelem forgalma eléri majd a 30 milliárd dollárt, ami annál inkább érdekes, hogy jelenleg a márkáknak és viszonteladóiknak csak egy nagyon kis hányada bonyolít ilyen tranzakciókat.

Az infografika megtekintéséhez kattints ide!

HOLLANDIA – Az Esomar a közösségimédia-kutatásra vonatkozó iránymutatást tett közzé, melyet a Casro piackutató szövetséggel együtt fejlesztettek ki.

Az irányelveknek az a céljuk, hogy tisztázzák, a kutatóknak hogyan kellene és hogyan nem kellene használni azokat az információkat, melyeket a közösségi média szolgáltatásokból nyernek – amelyek közül néhány, mint a Twitter és a blogok, nyíltan rendelkezésre állnak bárkinek, míg mások, mint a Facebook, csak a tagok vagy felhasználók számára nyitottak.

Az Esomar szerint az új iránymutatásoknak az volt a céljuk, hogy "olyan pragmatikus megoldásokat javasoljanak, melyek a meglévő törvények alapelvein nyugszanak, ugyanakkor nem céljuk jogbiztonságot nyújtani." Elmondták még, hogy együttműködtek az amerikai kutatási szövetséggel, a Casroval, "annak érdekében, hogy összehangolt álláspontok alakuljanak ki a globális online térben", annak ellenére, hogy az adatvédelmi törvények különböznek az Egyesült Államokban és az Európai Unióban.

Az egyesület azt mondta, hogy ugyanazokat az elveket kell alkalmazni online, melyek a nyilvános helyen történő passzív megfigyelésre vonatkoznak jelenleg is.

A főbb pontok közé tartozik, hogy azt az információt, amit arra használhatnának, hogy azonosítson egy egyént, csak annak a személynek az engedélyével lehet átadni egy ügyfélnek – mely engedély vagy közvetlenül az adott személytől származik, vagy szerepel a weboldal felhasználási feltételeiben. Ha ilyen engedélyt nem szereznek, az információt rejtetten vagy névtelenül kell kezelni anélkül, hogy az egyén azonosítható lenne.

Az irányelvek a kutatókat arra ösztönzik, hogy használják a "konzervatív" megközelítést az adatokkal kapcsolatban felismerve, hogy néhány – egy adott személlyel kapcsolatos – információ még nem azonosítja őket, ha azokat elkülönítetten használják; de a személyek azonosíthatók lesznek, ha ezeket az információkat összekapcsolják.

Az irányelveket itt lehet megtekinteni. (Research-live)

A Kantar Media 3 millió dollár invesztícióval kisebbségi részesedést szerzett az amerikai székhelyű, arcfelismerő technológia szakértő Affectiva cégben.

Az Affectiva azért fejleszti a technológiát, hogy megértsék az emberek érzéseit és ezáltal javítani lehessen a termékeket.

A vállalat eszközei közé tartozik az Affdex arckifejezés-elemzési eszköz, mely monitorozza és dekódolja a nézők arckifejezéseit és értelmezi, hogyan reagálnak arra, amit látnak.

Továbbá, a Q-szenzor (ez látható a képen) – mely egy testen hordható bioszenzor készülék – méri az érzelmi állapotot, mint például az izgatottságot, figyelmet, szorongást és ellazulást.

A befektetést követően a Kantartól elmondták, hogy stratégiai és kereskedelmi szövetséget alakítottak az Affectivával, "hogy erősítsék a felméréseken alapuló, technológia vezérelt adatgyűjtést".

Internetes oldalak: www.kantarmedia.com és www.affectiva.com . (mw)

HOLLANDIA – A nemzetközi kutatási szövetség, az Esomar bírálta azokat a vállalatokat, melyek a felmérésekben való részvétel lehetőségéért előzetes díjfizetésre kötelezik a potenciális válaszadókat.

A nyilatkozat válaszként érkezett az Indiában, a Speak Asia céggel kapcsolatban zajló vitára; az említett cég TV reklámokban ígért jelentős pénzkereset lehetőségével csábítja a válaszadókat a kutatási paneljéhez való csatlakozásra - de csak miután befizetnek egy jelentős díjat.

A Ram Survey, mely azt állítja magáról, hogy India legnagyobb piackutató vállalata, egy hasonló üzleti modellt hirdet, hatalmas potenciális hozam ígéretével, melyhez más embereket kell rávenni, hogy csatlakozzanak a panelhez.

Az Esomar elítélte ezt a gyakorlatot, mint etikátlant, félrevezetőt és mint olyat, mely kódexének "kulcsfontosságú alapjait" sérti meg.

Az egyesület főigazgatója, Finn Raben elmondta: "A válaszadóktól soha nem várható el, hogy fizessenek egy felmérésben való részvételért, és ez a gyakorlat rendkívül káros a piackutatás imázsára nézve."

"A piackutatás a közvélemény bizalmán alapul, őszintén, tárgyilagosan és a benne résztvevőket ért hátrány nélkül kell végezni", mondta Raben. "Az ICC/ESOMAR Nemzetközi kódex legfontosabb tétele, hogy a piackutatóknak etikusan kell viselkedni és nem élhetnek vissza a válaszadók bizalmával, nem használják ki a tapasztalat vagy az ismeret hiányát. Az emberek sokféle ok miatt vesznek részt a kutatásokban, nem utolsó sorban azért, mert szeretnék megosztani gondolataikat a termékek és szolgáltatások használatáról és arról, hogyan lehetne ezeket jobbá tenni. Miközben kisebb értékű ösztönzőket kaphatnak szabad idejük feláldozásáért, a kérdőív kitöltéséért, az viszont hallatlan, hogy még a válaszadók fizessenek a kutatásban való részvételért."

Felelős piackutató cég ezt nem követelheti meg, mondta Raben, és ha bármilyen Esomar tag esetében felmerülne az érintettség, azonnal kizárnák a szervezetből.

Az Indiai Piackutató Szövetség (Market Research Society of India) csatlakozott az Esomarhoz ennek a gyakorlatnak az elítélésében, miközben azt állítja, hogy egyik tagja sem kér díjfizetést a válaszadóktól a felmérésekben való részvételért.

A Speak Asiát jelenleg vizsgálják az indiai hatóságok. A vállalat, melynek irodái Szingapúrban vannak, nem kommentálta az esetet. A Ram Survey nem reagált az emailben való megkeresésre. (Research-live)

ANGLIA – Siamack Salari, etnográfiai specialista, egy olyan frissített mobiltelefonos alkalmazást dobott piacra, amely lehetővé teszi a márkatulajdonosoknak, hogy megtekintsék, a fogyasztók hogyan használják termékeiket vagy szolgáltatásaikat; mindezt pedig a felhasználók okostelefonja által rögzített videókon, képeken, szöveges és hanganyagokon keresztül.

Salari 2009-ben indította el a béta verzióját az alkalmazásnak, EverydayLives néven – mely cégének is a neve –, de a teljes értékű alkalmazást (EthOS) most jelentették be.

Apple, Android és BlackBerry verziók is elérhetőek, jelenleg 15 nyelven, mondta Salari. Az alkalmazást ez idáig már egy sor "vezető márka" kipróbálta, akik így képesek felhasználóikat arra ösztönözni, hogy videófelvételt készítsenek, ami megmutatja, hogy az adott termék, szolgáltatás hogyan illeszkedik be az életükbe.

Salari elmondta: "Mostanáig az etnográfia, ha szigorú szabályok szerint végezték, egy meglehetősen drága és nehezen hozzáférhető eszköz volt, azonban a gyorsan változó technológiák által biztosított lehetőségekkel élve a fogyasztói insightok soha nem látott gazdagságát és mélységét tudjuk biztosítani."

Hogy megünnepeljék a bevezetést, az Ethos ingyenes, 30 napos próbaverziója letölthető az alkalmazás honlapján. (Research-live)
 

Egyedülálló házasoknak érzik magukat az anyák

Egy friss amerikai felmérés szerint sok, párkapcsolatban élő amerikai anya érzi úgy magát néha, mintha egyedülálló szülő lenne. Jelentős részük állítja, párjuk jelenléte ellenére egyedül viszik a gyereknevelés és a háztartás összes feladatát.

További részletek a kutatásból itt olvashatók.

Alig ismerik a szomszédjaikat az amerikaiak

Egy, a napokban közzétett felmérés szerint alig ismerik a szomszédságukban élőket az amerikaiak. Többen tudják, milyen autóval jár a szomszédjuk, mint annak vezetéknevét, és többen ismerik a szomszéd kutyáját, mint a gyermekét.

További részletek a kutatásból itt olvashatók.

Nem találnak párra a japánok

Japán statisztikai adatok szerint az elmúlt évszázadban többszörösére nőtt az egyedül álló fiatal felnőttek aránya. Ennek oka nem az, hogy nem kívánnak megházasodni, sokkal inkább, hogy az elöregedő társadalomnak köszönhetően nem találnak párra.

További részletek a kutatásból itt olvashatók.
 

Minden piackutatás hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu
Piackutatás hírek a Facebookon is >>> facebook.com/piackutatas.hirek

Mit kell tenniük a piackutatóknak, hogy jobb prezentációkat készítsenek?

Amikor a piackutatók prezentációról beszélnek, különösen arról, hogyan legyenek jobbak ebben a műfajban, rendszeresen négy nevet említenek:

• Edward Tufte, a "Death by PowerPoint" szerzője
• Seth Godin, "SOHA ne használj 6 szónál többet diánként, SOHA"
• David McCandless, az infografikus ember, az "Információ gyönyörű" könyv szerzője
• Garr Reynolds, a PresentationZen szerzője

Ezek közül az emberek közül mindegyik nagy előadó/kommunikátor. De van egy probléma az emberek számára, akik megpróbálnak tőlük tanulni: ők masszívan nem értenek egyet egymással abból a szempontból, amit ajánlanak. Nem értenek egyet, mert más dolgokat csinálnak, és hogy a piackutatók életetét még nehezebbé tegyék, egyikük sem azt teszi, amit a piackutatók egy debriefing során.

Gyorsan tekintsük át, hogy ez a négy szakértő mit mond:

Edward Tufte megpróbálja a maximális mennyiségű adatot átadni a közönségnek, hogy az képes legyen feldolgozni azt, és maga jusson következtetésre. Valójában azt javasolja, hogy a találkozót megelőzően oszd ki az adatokat, szöveget, számokat tartalmazó A4-es lapokat, majd kérj meg mindenkit, hogy olvassa el, csak ezután kezdődjön a megbeszélés. A legtöbb piackutatási prezentáció során az ügyfél azért fizeti a kutatót, hogy az bemutassa az eredményeket, nem pedig azért, hogy csak átadja azokat, rábízva a konklúziók levonását.

Seth Godin azt mondja: "Egy prezentáció célja a gondolkodásmód megváltoztatása." Godin persze korlátozhatja magát abban, hogy kevesebb, mint 6 szót használ egy dián; az ő diáin nincsenek számok, képek, csak 99%-ban az üzenet. Godin azt mondja, XYZ vagy bárki az emberek közül azért hiszi el (vagy nem hiszi el) az előadása mondanivalóját, mert a "Seth mondja", nem pedig azért, mert az kutatásokat, diagramokat, vagy adatokat tartalmaz. A piackutatók azért vannak, hogy insightokat szállítsanak, melyek segítik a jobb döntések meghozatalát, nem pedig azért, hogy meghozzák magát a döntést. Az ajánlás alapja maga a kutatás, így ennek 1%-nál nagyobb szerepet kell játszani a prezentáció során.

David McCandless összetett és megnyerő infografikákat készít, melyek közül a legjobbak jóval több információt tartalmaznak egy hagyományos grafikánál és mindezt olyan módon teszik, ami stimuláló és szórakoztató. Mindazonáltal, ezeknek az infografikáknak a többsége nem megfelelő eszköz egy prezentációhoz. Ezek sokszor hatékonyabbak, ha egy magányos olvasó tekinti meg, olyan valaki, akinek van ideje, hogy megnézze, átgondolja és eltöprengjen az információkon, melyeket látott.

PresentationZen. Be kell vallanom, én vagyok a legnagyobb rajongója Garr Reynolds-nak és könnyebben használhatónak találom az anyagát a piackutatás kontextusában, mint Tufte és Godin esetében. Azonban Reynolds elgondolásait olyan környezetben használják, ahol van idő és pénz a legjobb prezentáció elkészítésére. Könyvében, a PresentationZen-ben, azt a megjegyzést teszi, hogy több extra napot szánt a diákra, hogy azok jobbak legyenek. Azonban a piackutatóknak gyakran csak egy vagy két napjuk van az elemzésre, a megfelelő sztori megtalálására és a bemutató kialakítására - ez megköveteli a kutatótól, hogy spóroljanak (időben, pénzben).

Miért különleges a piackutatók prezentációja?

A klasszikus kutatási prezentációnak számos olyan funkciója van, mely meglehetősen egyedivé teszi, a több fajta helyzettől eltérően, melyekről Tufte, Godin, McCandless és Reynold beszélnek. A piackutatók továbbra is tanulhatnak ezekből a forrásokból, de nekik a helyzet és a közönség kívánalmaihoz kell alakítaniuk a technikákat.

A legfontosabb különbségek, melyek egy tipikus, 30-60 perces, projekt befejezéseként előadott prezentációt jellemeznek:

1. Különböző csoportjai lesznek a közönségnek, kezdve az Insight Manager-től (akit a részletekbe menően érdekel a téma) kezdve a tapasztaltabb vezetőig, aki csak a legfontosabb eredményeket és cselekvési pontok szeretné megismerni.
2. A kutatónak csak korlátozott ideje lesz az elemzést elkészíteni, a történetet felépíteni és a bemutatót megtartani – ez az idő egy naptól talán tíz napig terjed.
3. A legtöbb prezentációt csak egyszer tartják meg, ez csökkenti az előadó lehetőségét az anyag "finomhangolására".
4. Néhány ügyfél azt várja a prezentációtól, hogy ugyanazt tartalmazza, mint az átadásra kerülő nyomtatott anyag.
5. Néhány ügyfélnek konkrét elképzelése van arról, hogyan kell felépülni egy prezentációnak, pl. módszertan, kutatási célok, azután következtetések.
6. A megállapítások igazolásának nagy része a kutatáson alapul, úgyhogy a kutatás bemutatásának nem elhanyagolható szerepet kell játszania.
7. Az idő rövidsége miatt és az igény miatt, hogy a bemutató tartalmazza a kutatás részleteit, általában nem lehetséges, hogy az előadó megjegyezzen minden kulcsfontosságú pontot és a tényt, ami azt eredményezi, hogy néhányukat részletesebben ki kell fejteni a diákon.

(thefutureplace)

Egy nemrég kiadott Forrester jelentés azt mutatja, hogy 2010-ben az online kiskereskedelmi eladások értéke az Egyesült Államokban elérte a 175.2 milliárd dollárt és jelentősen növekedni fog legalább még néhány évig.

De az összes árucikk közül, melyet meg lehet megvásárolni online is, néhány népszerűbb, mint mások. Az adatok azt mutatják, hogy amíg az online fogyasztók általában kényelmesek, és nemcsak információk után kutatnak az interneten, hanem konkrétan vásárolnak is bizonyos árucikkek esetében - könyvek, szállásfoglalás, repülőjegyek -, addig bizonyos áruféleségek esetében csak az információkat gyűjtik össze online módon, de ezeket a cikkeket még mindig szívesebben vásárolják a hagyományos értékesítési csatornákon keresztül: lábbelit, szórakoztató elektronikai és háztartási termékeket.

Az USA-ban az internet használók körülbelül egyharmada nem vásárolt még online. Többségük használja az internetet arra, hogy termékek után kutasson, de nem érzik kényelmesnek az online vásárlásokat. A legnagyobb akadály ezzel kapcsolatban, melyet említettek, hogy személyesen is meg akarják nézni az árut, mielőtt megveszik.

(Forrester)

Minden piackutatás hír egy helyen >>> Piackutatás-hírek.hu
Piackutatás hírek a Facebookon is >>> facebook.com/piackutatas.hirek

Ray Poynter listája a következő 5 év meghatározó kutatási technikáiról.

Nemsokára tartok egy workshopot az ügyvezető igazgatóknak és vezető döntéshozóknak, akik a brit kutatási iparágban dolgoznak, a workshop pedig arra összpontosít, vajon mi következhet a piackutatásban.

A felkészülés részeként összeírtam egy listát a kutatási módszerekről, melyek a következő néhány év legfontosabb módszerei között lehetnek, eddig ezek szerepelnek a listámon:

1. Viselkedés-gazdaságtan
2. Biometria (pl. szemkövetés, eye tracking)
3. Közösségi panelek
4. CRM alapú kutatás
5. Adatbázis/hűségkártya adatintegráció
6. Diskurzuselemzés
7. DIY (csináld-magad) kutatás
8. Genetikus algoritmusok, például az Affinnova koncepció-teszt
9. Mobil kutatás (rövid kvantitatív felmérések)
10. Mobil kutatás (standard kvantitatív felmérések)
11. MROC-k (piackutatási célú online közösségek)
12. Netnográfia
13. Hálózatkutatás
14. Neuromarketing
15. Előrejelző piacok
16. Kutatás játékokon keresztül
17. Közösségi média ROI kutatás
18. Szekunder kutatás
19. Szemiotika
20. Okostelefonos kvalitatív kutatás/etnográfia
21. Okostelefonos standard kvantitatív kutatás
22. Közösségimédia-figyelés
23. Tablet alapú kutatás
24. Szövegelemzés
25. Video (webkamerás) fókuszcsoportos kutatás
26. Virtuális valóság szimuláció
27. VOC (Voice of the customer)
28. Tömegkutatás (WE-research)

USA – Megpróbálni minél teljesebb képet kapni arról, hogyan használják a fogyasztók a médiát, meglehetősen nehéz – de kétszeresen nehéz akkor, amikor az információk egy nagy darabja az Apple fallal körülvett kertjében van elrejtve.

A CIMM (Coalition for Innovative Media Measurement), egy médiatulajdonosokból, ügynökségekből és hirdetőkből álló csoport, panaszkodik a legutóbbi jelentésben, mely a kereszt-platform hirdetések hatékonyságának méréséről szól; szerintük a közismert hiányosságok melyek az amerikai média használati adatokban vannak, "még jelentősebbé válnak a vezeték nélküli médiahasználat fellendülésével".

Az Apple – melynek iPhone telefonja az összes okostelefon eladások 25%-át adja, és melynek iPad 2 tabletje várhatóan az összes amerikai tablet eladások 83%-át teszi ki idén – "eddig nem engedte meg a panelszolgáltatóknak, hogy mérjék különféle eszközeik használatát".

Az említett jelentés szerzői, Michele Madansky és Kathryn Koegel azzal érvelnek, hogy az Apple eszközök használatának megismerése "kritikus pont annak megértéséhez, hogy a mobil média forradalom milyen hatást gyakorol az összes média használatára".

"Egy olyan szervezet, mint a CIMM" írják, "együttesen befolyást gyakorolhat az Apple-re, hogy jobban integrálódjon a média ökoszisztémába és jöjjön elő saját fallal körülvett kertjéből."

Vagy ennek hiányában, "a Google-t kell bevonni egy másik kutatási szövetségbe." A Google mobil és tablet operációs rendszerei életképes megoldást jelenthetnek az eszközhasználati adatintegrációban, a jelentés szerint. (Research-live)

Ray Poynter (piackutató blogger) teszi fel a kérdést. Ő az, aki azt az elhíresült jóslatot tette, hogy a kérdőíves felmérések 20 éven belül kihalnak.

Tegnap volt szerencsém részt venni egy brainstormingon a piackutatás jövőjének témájában 15 angliai felsővezetővel és több fontos ötlet és észrevétel került felszínre (melyek közül néhány jövőbeli blogposztok tárgyát fogja képezni). De a legszembetűnőbb általános megállapítás az volt, hogy a jövőbeli piackutatás valami nagyon más lesz, mint a múltbeli.

A múltban a piackutatást nagyrészt olyan tevékenységként azonosították (mind az iparágunkon belül, mind kívül), mely azon alapul, hogy együtt töltünk időt emberekkel, akiket megkérdezünk, beszélgetünk velük. Ennek az üzletnek a magja a felmérés volt, a fókuszcsoportok, a mélyinterjúk, újabban pedig az online diskurzusok, online közösségek. Egy népszerű álláspont szerint a piackutatási ipar körülbelül 80 százaléka kvantitatív és körülbelül 15 százaléka kvalitatív jellegű tevékenységből áll (bevételek tekintetében).

Mindazonáltal, elnézve az ESOMAR, az MRS és az Inside Research adatait, ez a kép nem pontosan tükrözi vissza az iparágunk mai állapotát. Körülbelül 50 százaléka az aktuális piackutatási költéseknek nem kapcsolódik emberekkel való időtöltéshez; store audit-ról, törzsvásárlói kártya adatokról, médiafigyelésről, egészségügyi adatok feldolgozásáról beszélünk. Talán a legszembetűnőbb eleme ennek az, hogy Dunnhumby a 3. az Egyesült Királyságban a piackutató cégek rangsorában és az ESOMAR globális rangsorában az első 15-ben több olyan vállalat is van, melynek fő tevékenységének kevés köze van a felmérésekhez, fókuszcsoportokhoz, etnográfiai és mélyinterjúkhoz vagy a közösségi diskurzusokhoz.

Ennek a hasadásnak az egyik következménye az, hogy talán tisztességesebb azt mondani, a piackutatás hagyományos része körülbelül 15 százalékban kvalitatív és 35 százalékban kvantitatív – ez így együtt teszi ki a tradicionális kutatás 50 százalékos arányát.

Szóval, a ma általánosan elterjedt kép a piackutatásról – azaz, hogy a kutatást az dominálja, hogy a kutatók közvetlen kapcsolatba lépnek az emberekkel – úgy tűnik, hogy hibás. A nagy adattárak távoli és automatizált ellenőrzése: ez fontos része annak, amit a piackutatás ma jelent.

Mi a helyzet a jövőben?

Amikor a beszélgetés a következő öt évre koncentrált, világossá vált, hogy a hagyományos kutatási koncepciók, mint a felmérések és a fókuszcsoportok, egyre csökkenő szerepet fognak játszani az piackutatásban, még a mobiltelefonos felmérések és az online közösségi diskurzusok kontextusában is ez a helyzet. A fő változások az adatforrások integrációjában lesznek. Bár ezen a területen (ami valószínűleg érinti a CRM-et, a hűségkártya-adatokat, a geolokációt, a közösségimédia-figyelést, a kereskedelemmel kapcsolatos üzleti adatokat, és a külső adatbázisokat), nagy verseny várható a legkülönfélébb típusú szervezetek részéről, a brainstormingon részt vevők szerint két újabb elem is hozzáadódik majd a mixhez: a) az emberek megértése (valami, amiben úgy éreztük, hogy a nagy adatközpontú cégek meglehetősen gyengék és b) a miért? kérdésre való összpontosítás.

A változásoknak, melyek a piackutatásban történnek, elég komoly hatása lesz azoknak a készségeknek a tekintetében, melyekre szükségünk van, melyekre a versenytársainknak és ügyfeleinknek (akik egyre kevésbé az insight menedzserek) szüksége lehet, és azokra a szabályokra, melyekre az iparágunknak van szüksége.

De egy jóslattal fogom befejezni a posztot. Pillanatnyilag a piackutatásban körülbelül 50 százalékos a felmérések, fókuszcsoportok, közösségek, beszélgetések, szavazások, és egyéb tradicionális formák aránya. Öt év alatt ez 25 százalék alá fog csökkenni.

Te mit gondolsz?

(Ray Poynter - thefutureplace)

Svájcban, az arckódoló (arckifejezés elemző) specialista nViso cég együttműködést kötött a Gordon & McCallum céggel – mely speciális szolgáltatásokat nyújt a piackutatási iparágban dolgozó vállalatoknak -, hogy felgyorsítsa az érzelmi reakciók értékelési technológiájának térnyerését.

Az nViso szoftvere összefüggésbe hozza az arckifejezéseket bizonyos modellekkel. A cég olyan technológiákat fejleszt, melyekkel megfejthetők az érzelmek azáltal, hogy emberi arckifejezéseket és szemmozgásokat értelmez. Az elmúlt hónapban továbbfejlesztett szoftvert mutattak be, mely már képes un. mikro-arckifejezéseket is dekódolni azáltal, hogy több, mint 143 különböző arcpontot követ nyomon.

A Gordon & McCallum céget Nielsen veteránok (Alastair Gordon és David McCallum) alapították 2009-ben, hogy segítsenek a kutató ügynökségeknek maximalizálni teljesítményüket, az ügyfeleknek pedig optimalizálni kutatási költéseiket.

"20 év alatt, melyet a kommunikáció és a márkakutatás területén töltöttem, ez a leglenyűgözőbb fejlesztés, amivel találkoztam," állítja Gordon. "A rendszer könnyen skálázható, rugalmas, és globálisan hasznosítható, függetlenül a nyelvi különbözőségektől. Már dolgozunk azon ügyfeleinkkel, hogy adaptálni tudják az nViso technológiáját meglévő kutatási vagy hirdetési projektjeiknél."

Internetes oldalak: www.nviso.ch és www.gordon-mccallum.com . (mw)

Öt országban lesz egymillió felett a százéves emberek száma 2100-ig

A legtöbb országban az államelnöktől érkezett levéllel vagy némi pénzadománnyal ünneplik meg, ha egy állampolgár megéri a századik életévét. Ez pillanatnyilag könnyen megvalósítható, hiszen a százéves emberek előfordulása viszonylag ritka, de ez nem lesz sokáig így! Az alábbi ábra, mely az ENSZ adataiból készült, azt prognosztizálja, hogy öt olyan ország is lesz, ahol a százévesek száma meghaladja a milliót a század végéig. Kína lesz az első 2069-ben, 90 évvel azután, hogy bevezették az egy család-egy gyerek politikát.

(The Economist)

ANGLIA – A Synovate összehívja módszertani szakértőit, hogy megvizsgálják a nonverbális válaszokra alapuló kutatások értékét és azt, hogyan lehet alkalmazni őket egyéni kutatási projektekben.

A kezdeményezést Massimo De Benedittis vezeti. A vállalat már finanszírozott néhány kutatást a neurológiai technikák területén, melynek eredményeit hamarosan közzéteszik.

"Igazán élvezem a lehetőségét, hogy növeljük az ügyféloldali döntéshozatal hatékonyságát azáltal, hogy új platformokat fejlesztünk és új ismeretekhez jutunk a különböző kísérleteken keresztül," mondta De Benedittis.

A nonverbális válasz technikákat sok kutató alkalmazza a márkákra és termékekre adott azonnali és ösztönös érzelmi reakciók jobb megértésére, ellentétben az írott vagy szóbeli válaszokkal, melyek magukban hordozzák a poszt-racionalizálás veszélyét a felmérés résztvevőinek részéről. (Research-live)

A Piackutatás Hírek oldal vezető híreiből:

„Zúg a Gangesz... Mindhiába - nem indulok Indiába!”
Leginkább Magyarországon vagy az öreg kontinensen belül szeretünk nyaralni a K&H (khdirektbiztositas.hu) portál és a GfK Hungária közös online kutatása szerint.

Elszegényedett ország, elszegényedett lakosság
Tíz magyarból nyolc nem rendelkezik semmilyen félretett vagyonnal - derül ki a Raiffeisen Bank és a GfK kutatásából.

Még "sosem próbálta ki a marihuánát"10-ből 9 magyar fiatal...
Marihuána fogyasztásban a cseh fiatalok vezetik az európai uniós ranglistát, míg a magyar fiatalok a 24. helyen vannak - a listát a cseh sajtó közölte kedden az Eurobarométer felmérésére hivatkozva.

Az emberek vágynak az állami gondoskodásra, a terhek növelését viszont elhárítják
Ezerfős, reprezentatív kutatás eredményeit mutatták be az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán. A társadalom érzelmi atmoszférája hosszú távon rossz és romló hazánkban.

Olvasom az Origo-n, hogy népszámlálás lesz októberben. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás alapján az átlagos magyar (aki mint tudjuk, valójában nem is létezik):

„Harminckilenc éves, középfokú végzettsége van és az iparban dolgozik. Két-háromfős családjával egy 75 négyzetméteres, két-háromszobás, összkomfortos, központi fűtéses, saját tulajdonú családi házban él. Egy gyereke van, nyelveket nem beszél, vallásos, a római katolikus egyházhoz tartozónak vallja magát. Várhatóan 74 éves koráig él, szív- és érrendszeri betegségben hal meg. Havonta bruttó 210 ezer forintot keres, ebből jellemzően a Tescóban vásárol, este az RTL Klubot nézi, szórakozni nem nagyon jár.”

Megvannak tehát a magyar átlagember szocio-demográfiai paraméterei. De vajon fizikailag (fiziológiailag) hogyan nézhet ki? Milyen az arca, teste? Hány kiló? Milyen magas? Stb. Használható lenne egy ilyen információ-halmaz a piackutatók számára? Merész elképzelés, húzzuk fel egy rúdra, nézzük meg, lobog-e?

Feltúrom a netet, de erre vonatkozó hazai adatokat nem találok. Vannak viszont nemzetköziek. Két projekt is volt, mely az átlagemberek (érdekes, hogy csak a nők) külső jegyeivel foglakozott, de sajnos egyik sem tudományos igényű. Érdekességnek azért megfelel, ha más nincs. Az első projektben nemzetenként állították össze a nők jellemző megjelenését (arcát). A tudományos igényesség azért nem jön össze, mert országonként állítólag mindössze 15-20 kép alapján késztették el az adott országban élő átlag nő arcát. Íme az eredmény:

Nagyobb képért klikk a képre!

A másik kezdeményezés – az EveryWoman projekt – távolabbra tekint, a glóbusz Éváját (átlagnőjét) próbálták ábrázolni, jelenleg 177 jelentkező paraméterei, külseje alapján. A végső megoldáshoz 1618 önkéntesre lenne szükség – vajon miért éppen ennyire? Átlagos Évánk arca és teste a képeken látható. Hmm...., nem is rossz – persze szigorúan csak tudományos szempontból:-)))

Túl messzire tehát nem jutottam. De a gondolat nem hagy nyugodni: használhatók lennének-e praktikusan ezek az adatok (ha rendelkezésre állnának) a piackutatók számára? Az átlagember megjelenése, magassága, súlya, egyéb fiziológiai paraméterei. Egész biztosan. Minden adat használható, csak meg kell találni, mire. Kezdetben a kutatásban csak demográfiai alapú szegmentáció volt jellemző. Ma is többnyire így van ez, de időnként persze kiegészül pszichográfiai alapú szegmentációval is. A Dannhumby (a Tesco ügynöksége) pedig már a viselkedés alapú szegmentációnál tart. Küszöbön várakozik a neurológiai. Lehet, hogy valamikor következik majd a fiziológiai alapú szegmentáció is? Rossz, nagyon rossz (történelmi) képzetek kötődnek ehhez, bizarrnak tűnik még a gondolat is, de talán lehetne jóra is használni?? (Egyébként pedig mennyivel lenne diszkriminatívabb, mint a pszichográfiai, vagy bármilyen más szegmentálás a kutatásban?) Az átlag fiziológia ismerete kiválóan használható lenne bizonyos üzleti területeken, hogy csak néhány triviális dolgot mondjak, repülőgépeken az ülések és a tér kialakításánál, ruházati termékek méretezésénél, reklámiparban, hirdetéseknél, a szereplők kiválasztásánál, kozmetikai iparban, stb. A dolog persze etikai, morális megfontolásokat figyelembe véve olyan világhoz is vezethet akár – ha majd rendelkezésre áll az ehhez szükséges technológia –, amit jobb lenne elkerülni. Ha a nagy konszernek megtehetnék, vajon befolyást gyakorolnának-e arra nézve, hogy milyen fizikai paraméterekkel rendelkező emberek szülessenek? A ruházati termékek gyártóinak csak egy méretet kellene gyártani. Hasonló génállomány mellett a gyógyszergyártó cégek kisebb költségekkel fejleszthetnének ki új gyógyszereket. Egyenautókat, egyenházakat, egyenélelmiszert lehetne gyártani - jóval költséghatékonyabban, mint ma. Egyenoktatás, egyenmunkahelyek. Egyenembereknek. Na kösz, inkább mégse. Gattacát csak DVD-n buli nézni, élni nem lenne jó benne.

A QR kódok már jó ideje ismertek, de napi alkalmazásuk csak lassan terjed, még a fejlettebb piacokon is. Dél-Koreában, ahol időben kapcsoltak, a Tesco (ottani nevén: Home plus) rájött, hogyan lehet felhasználni a QR kódokat és az egyre inkább elterjedt okostelefonokat arra, hogy megkönnyítsék a mindennapi bevásárlás folyamatát és persze egyúttal növeljék piaci részesedésüket is az élelmiszer-kiskereskedelem piacán.

Mit is talált ki a Tesco? Rájött arra, hogy az igen pörgős életet élő koreaiak számára a napi bevásárlás rémisztő feladat, ami még tovább csökkenti az amúgy is kevés szabad idejüket. Így tehát QR kódokat tartalmazó virtuális kirakatokat helyeztek el forgalmas helyeken, pl. metrómegállókban, melyek a valódi Tesco áruházak legnagyobb forgalmú termékeit, főleg napi fogyasztási cikkeket ábrázolnak. Minden termék QR vonalkóddal van ellátva, melyet a vásárlók okostelefonjukkal leolvashatnak és ezek a leolvasott termékek egy virtuális kosárba kerülnek. (Fizetni is telefonon keresztül lehet, a megrendelt termékeket pedig a nap végén házhoz szállítják.) Kis túlzással: elintézhető így a napi bevásárlás, míg a következő metró megérkezik...

Természetesen a dél-koreai piac egészen speciális, az ott élők életritmusa jóval felfokozottabb, mint Európában vagy akár Amerikában; a fejlett technikai eszközökkel (pl. okostelefonokkal) való ellátottság, illetve ennek köszönhetően az új technikai/technológiai megoldásokra való nyitottság is alkalmassá teszi a piacot egy ilyen újdonság bevezetésére. A Tesco-nak mindenesetre bevált, az online értékesítés területén az első helyre ugrott (130 százalékos növekedéssel!), a hagyományos bolti értékesítést tekintve pedig nagyon megközelítette a piacvezető E-mart-ot. Az irányt kijelölték, nálunk mikor lesz? (Bár elég nehezen tudom elképzelni, amint a Blaha L. téri metrómegállóban kisnyugdíjasok fotózzák mobiljukkal a zacskós tej QR kódját:-)