Nyakunkon, karunkon, fejünkön. Valamint egyéb testrészeinken. Esetleg testünkbe építve. A testen hordható eszközök forradalma a küszöbön áll, új technológiai hullám közeleg. A Google-féle okosszemüveg, a testen viselhető internet és társaik elhozzák vajon a transzhumanizmus korát?

Jól érzed magad a bőrödben? Vagy éppen túl organikusnak, túlságosan élőnek látod a tested? Az ember és gép fúziója a szemünk előtt zajlik, ún. „testhacker” technológiák segítségével, amelyek testre (testfelületre vagy a ruházatba, esetleg magába az emberi testbe) szerelt kamerákat, agyhullám-érzékelő és mágneses valamint egyéb szenzorokat jelentenek, és melyek az agyhullámokkal vezérelhető kütyüktől kezdve a vibrálással történő navigálásig sok mindent lehetővé tesznek nemsokára.

A jelenlegi, sokszor még kísérleti fázisban lévő eszközök szinte csak előképét jelentik azoknak a testmódosító technológiáknak, melyek a jövőben akár képesek lehetnek önmaguk tervezésére, felépítésére és tesztelésére is. Eljöhet az idő, amikor ezek bizony a mainstream részévé válhatnak.

A Google Glass talán sokak szerint forradalmi találmány, de lehet, hogy több ennél: az emberi evolúció újabb lépcsőfoka? Egyedülálló kütyüként a sokak által várt Google Glass  Explorer Edition talán nem lett olyan lélegzetelállító, mint sokan hitték, azonban könnyen egy új korszak katalizátora lehet, mely a hordozható elektronikáról szól majd, és amelyben a testhacker eszközök egyúttal a divat részévé válnak.

2018 végére több mint 485 millióan fognak olyan eszközöket viselni, mint az internetes karóra, kamera, szemlencse vagy pacemaker, legalábbis az ABI Research szerint. Az internet viselhetővé fog válni.

Előzmények

Az új technológia színre lépésének egyértelműen piaci okai vannak, de nem arról van szó, hogy valós társadalmi igény hívná életre az új termékeket, fejlesztéseket. A nagyobb gyártók látják, hogy a slágertermékek, vagyis az okostelefonok, tabletek (melyek eddig az egész iparágat húzták magukkal) értékesítése már nem nő olyan ütemben, mint korábban (a két legnagyobb gyártó, a Samsung és az Apple értékesítése is hanyatlik, profitjuk csökken), technológiai oldalról pedig már nincs túl sok tartalék az említett eszközök fejlesztésében, még az iPhone újabb modelljei is egyre kevesebb olyan újítást tartalmaznak, melyért a fogyasztók hajlandóak lennének évente cserélni készüléküket. A gyártó cégek tehát fejlesztési kényszerben vannak és lázasan keresik az új innovációs irányokat, amit a jelenlegi állás szerint mindannyian a testen hordható eszközökben vélnek megtalálni.  

Új Trinity

Az innovációs törekvések célba érése után a jelenlegi közösség-tartalom-technológia „szentháromságról” a fókusz egészen máshová helyeződhet át. A testen hordható eszközök már nem elsősorban arról szólnak, hogy az embert a technológia segítségével helyezze el egyfajta virtuális közösségi térben, az új fejlesztések célja hosszú távon az ember és gép közti határ elmosása, a humán és mesterséges entitások közti fal lerombolása, a transzhumanizálás. A végső cél pedig az eltérő életformák összeolvadása, a „gépember” megteremtése. A téma szorosan összefügg a szingularitás és a transzhumanizmus irányzataival, eszméivel, az érdeklődők mindkettőről tengernyi anyagot találhatnak a neten, különösen ajánlom olvasásra Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén című (magyar nyelven is megjelent) könyvét. Az előzmények megismerése és a rövid filozófiai kitérő után térjünk vissza a jelen eseményeihez.

A viselhető eszközök társadalmi elfogadottsága

A 36*36*9 mm-es Memeto percenként két – geolokációs adatokat is tartalmazó –  fotót készít

Bárki, aki vissza tudja idézni az első bluetooth technikával működő headset tíz évvel ezelőtti megjelenését, emlékezhet rá, hogy a használóit őrülteknek titulálták – sokan még ma is így vélekednek azokról, akik látszólag magukban beszélnek – pedig ma már egyetlen okostelefon nyílt színi használata sem vált ki megrökönyödést.

A kezdetben ritkaságszámba menő technika ellenére nagyon rövid idő alatt eljutottunk odáig, hogy a tabletek és e-könyv olvasók használata nyilvános helyen már gyakorlatilag semmilyen érdeklődést vagy reakciót nem vált ki, megszoktuk. Mike Hallett, a headset gyártó Vuzix észak-amerikai igazgatója – a cég új terméke, az M100 lencse a Google szemüveggel kelne versenyre – szerint hasonló változások várhatóak az okosszemüvegek terén is.

„Sok kereskedőnél kaphatók fejre szerelhető kütyük” – mondja a szakember. „Léteznek fejre szerelhető lámpák, intelligens síszemüvegek és fülhallgatók, hogy csak néhány példát említsek a fejen viselt eszközök közül, melyek viszonylag széles körben elterjedtek.”

„A testen viselt technológia ötlete nem új, de az, hogy mire használjuk ezeket az eszközöket, bizony változóban van. A változások nyomán a szemüvegek kevésbé lesznek ijesztőek számunkra, használatuk elfogadottabb lesz a felhasználók körében.”

Gowthaman Ragothaman, a Mindshare médiaügynökség ázsiai menedzsere nem olyan biztos ebben. „El kell ismerni, hogy sok teendőnk van még addig, amíg e fejre szerelhető eszközök ötlete elfogadhatóvá, hétköznapivá válik” – mondja. „Szükség lesz némi segítségre a divat oldaláról, esetleg divatos kiegészítővé kell tenni ezeket az eszközöket, hogy társadalmilag elfogadottá váljanak.”

Vannak már ma is megvásárolható, viselhető eszközök

A Larklife az iPhone-felhasználók testmozgását, alvási és étkezési szokásait figyeli  

Az olyan ’okos karórák’, mint a Pebble, a Martian vagy az I’m Watch már ma is népszerűek – az Apple iWatch persze hamarosan a nyomukba érhet – de ezen kívül is számtalan viselhető kütyü áll már rendelkezésre. A Samsung néhány nappal ezelőtt mutatta be okosóráját, a Galaxy Gear nevű készülékkel telefonálni lehet, fotókat és rövid videókat tud készíteni, zajszűrős dupla mikrofont, hangszórót, Bluetooth 4.0 vezérlőt, gyorsulásmérőt és giroszkópot is beleépítettek...

A viselhető eszközök piacát a fitness szegmensben pedig olyan cégek vezetik, mint a Nike FuelBand, a FitBit One, a Powerbreathe K5, a Tinke vagy az Omegawave.

Ugyancsak viselhető eszközt gyárt a Memeto, melynek terméke a mindig viselhető, mindent rögzítő kamera, ami ruhára csíptethető, percenként két képet készít, majd automatikusan feltölti okostelefonra. De ilyen a Larklife is, mely az egészséges életmód élharcosa; a termék gyorsulásmérőt és bluetooth technológiát alkalmazva rögzíti viselője minden egyes mozdulatát, az adatokat pedig szintén okostelefonra küldi.

A Google fejre szerelhető eszközök területén folytatott fejlesztései talán a legjobban vártak, a módszert mégis olyanok vezették be a piacra, mint a Sony HMZ-T1 Personal 3D Viewer, a Vuzix M100, az Oculus Rift, az Epson Moverio BT-100 vagy az Oakley Airwave  intelligens síszemüveg.

Ez utóbbi, a síszemüveg valós idejű adatokat közöl velünk a sebességről, tengerszint feletti magasságról és részidőről, méghozzá a szemüveg lencséin keresztül. A termék egyik reklámszövege így hangzik: „egyenesen az agyadba”. Ma még mindez szimpla marketing, de a jövő szempontjából érdekes lehet e megfogalmazás – mire az ehhez hasonló kütyük ténylegesen ily módon lépnek kapcsolatba testünkkel és agyunkkal, akkorra valószínűleg megbarátkozunk az ötlettel.

Társadalmi hasznosság

A Sony HMZ-T1 Personal 3D Viewer otthon viselhető webes eszköz 

„Személyes tapasztalataim szerint minden ember másra használ egy adott kütyüt: valakinek a gyorsan változó tőzsdei híreket kell megtudnia, másnak navigációs segítség kell, megint más szövegek fordítását várja tőle” – mondja Hallett a szemre és fejre szerelhető eszközök kapcsán. „A lényeg az információhoz való hozzáférés, amíg az ember úton van, vagy akkor, amikor csak kedve támad hozzá.”

A viselhető eszközök jövőjét illetően komolyabb forgatókönyvekkel is számolni kell. Az Emotiv-féle EPOC headsetet – mely képes olvasni az agyi jeleket – számos mozgássérült ember próbálta ki, akiket a termék az elektromos kerekesszék irányításában segített.

A Muse-féle fejpánt képes megkülönböztetni, mikor fáradt és mikor kipihent az agy, a termékgyártó InteraXon azonban ennél jóval többet ígér a jövőre nézve; lehetővé fogják tenni, hogy a felhasználó a fejpánttal irányítsa a tévét, a számítógépet vagy a táblagépet – a módszer demó változatát a Haier nevű elektronikai cég már bemutatta a 2013-as CES-en.

A headsetek és az okosszemüvegek egyre kisebb méretűek lesznek, idővel pedig teljesen rejtetten, szinte észrevétlenül töltik be funkciójukat. „Ahogy a technológia mind jobban belopja magát életünkbe, egyre valószínűbb, hogy úgymond egy láthatatlan külső réteget képez majd a testünk felett” – mondja Mark Curtis, a Fjord globális tanácsadó vállalat ügyfélmenedzsere (cége a PayPal Mobile és a BBC-féle mobiltelefonos iPlayer alkalmazások szellemi atyja). A szakember kis energiaigényű, hajlékony eszközökről beszél, melyek minden elképzelhető termékbe beépíthetők, beleértve a ruházatot is.

Az ún. „techy” (fejlett technológiát tartalmazó) ruházat már ma is elérhető olyan üzletekben, mint a CuteCircuit, amely speciális anyagokból készít LED lámpával teletűzdelt ruhákat, melyek zenehangra vagy hangulatváltozás esetén világítani kezdenek.

A dolog sokkal ijesztőbb ennél, a University of Wales Smart Clothes and Wearable Technology Központja már az ún. okos textilek ruházati alkalmazását vizsgálja. A ruhaanyagba épített szenzorok figyelik a szívritmust, és még egyfajta személyi riasztóként is használhatóak, pótolva ezzel a telefont.

Az önmelegítő ruha ötlete lehet majd az egyik módja a téli tüzelővel kapcsolatos problémák megoldásának, viselője csak saját magát melegíti, nem pedig egy egész szobát vagy házat. Ma még azonban csak síeléssel kapcsolatos szerkentyűk léteznek, mint a Rohan Powerstation, ami egy önmelegítő téli kesztyű.

Mi köze a viselhető technológiáknak a transzhumanizmushoz?

A Cookoo intelligens karórával a Facebookra is be lehet lépni  

„Bár sok módszer jelenleg még az olyan eszközök viselésére épít, melyek csekély információt adnak a fogyasztók mindennapjairól, a jövőre nézve a szakmát mégis csak az intelligencia vizsgálata, az élettani jellemzők javítása és az élet meghosszabbítása foglalkoztatja” – mondja Clare Acheson a Stylus-tól. A kutató-tanácsadó vállalat ez év elején adta ki riportját Technological Body Modification: The Search for Singularity címmel.

Az említett írás a transzhumanizmust,  a kiborgok elképzelt világát vizsgálja, ahogyan az alábbi, valóban szenzációs képi világú YouTube videóban látható (True Skin) – érdemes megnézni, még a macskának is kiborg-szeme van:

A riport továbbá olyan témákkal foglalkozik, mint az EyeBorg digitális szemprotézis vagy a Bottlenose-féle hanglokátor, UV-, Wifi-, és hőmérséklet-jelző eszköz, mely az emberi testbe implantált mágneseket használ. Az eredmény: a felhasználó enyhe vibrálást érez, így tanulja meg az eszköz használatát. Jó példa erre, hogy egy ilyen eszközzel bíró ember egyetlen ujjrezgéséből meg tudja állapítani, mennyire erős Wifi-ellátottságú az a kávézó, amely mellett éppen elsétált. Banálisnak tűnhet, mégis impresszív a példa.

Mindennek végén pedig a szingularitás eszméje áll: a szuper-intelligencia világa, ahol az egyének életideje végtelen hosszúra növelhető implantátumok beültetésével és a test különféle módosításaival – ez persze a jelenleg ismert civilizációnk végét is jelentené egyben. Akár elérkezünk idáig, akár nem, a viselhető technológia éllovasai valószínűleg a mai óriások, a Google, a Facebook, az Apple, a Microsoft és az Amazon közül kerülnek ki.

A Cookoo nevű intelligens karóra oldallapjának megnyomásával már most is bejelentkezhetünk a Facebook-ra. Az ilyen és hasonló kütyük újabb megjelenése csak egy karnyújtásnyira van, sokat fogunk még ezekről hallani, amint a mobil web egyre inkább a viselhető eszközök felé fordul és létrejön a tárgyak internete.  

A viselhető eszközök vajon ártalmasak számunkra?

Nyilván senki nem szeretne egy rozsdás implantátumot, de még a passzívan viselhető eszközök („okos” karórák, headsetek) is függőséget válthatnak ki, ezzel kapcsolatos félelmeink bizony valósak (tegye fel a kezét, aki az ágyban meg szokta nézni email üzeneteit!).

„A folyton viselt kütyüknek egészségügyi kockázata is lehet” – mondja Ragothaman, aki szerint a rendelkezésre álló lehetőségek hosszú sora lelki kihívás is egyben. „Nagyon el vagyunk kényeztetve választási lehetőséggel, miközben óriási méretű információhegyek állnak rendelkezésünkre. Nem egyszerűen az eszközökkel kapcsolatos függőségről van szó, hanem a velük kapcsolatos stresszről, ellenérzésekről, zsigeri félelmekről.”

(Piackutatás blog)