Ray Kurzweil munkássága tette széles körben ismertté a Terminátor-filmekből ismert pillanatot, a szingularitást – vagyis azt, amikor a mesterséges intelligencia utoléri az emberi gondolkodást. Kurzweil (aki egyébként halhatatlannak hiszi magát) jelenleg a Google vezető mérnökeként dolgozik a gépi intelligencia fejlesztésén – számolt be néhány napja a The Guardian egy terjedelmesebb cikkben, melyet most megismertetünk a blog olvasóival.  

A Terminátor-filmek egy olyan jövőt vetítenek előre, amelyben a robotok érző lényekké válnak és az emberiség ellen fordulnak. Ray Kurzweil szerint a gépek öntudatra ébredése 2029-re valóságos probléma lehet, a szakember azonban optimista a jelenség emberiségre gyakorolt várható hatásaival kapcsolatosan.

Nehéz dolga van az embernek Ray Kurzweil bemutatásánál. Elég annyi, hogy naponta kb. 150 pirulát szed, valamint hetente kap intravénás injekciót, mely vitaminokat, táplálék-kiegészítőket (koenzim Q10-et, phosphatidycholine-t és glutathione-t) tartalmaznak; ezek nagyjából úgy hangzanak, mint egy arckrém összetevői...

Ray Kurzweil őszintén hisz abban, hogy örökké fog élni. Nemrégiben azt mondta, hogy meg fogja élni azt az időt, amikor az életet meghosszabbító technológiák piacra lépnek (Ray most 66 éves, és szerinte a Baby Boomer generáció több tagja is megélheti ugyanezt). Kurzweil azt jósolja, hogy 15 éven belül a számítógépek legyőzik az embert. Okosabbak lesznek, mint az ember. Nem csak a számolásban vagy a helymeghatározásban fognak lekörözni bennünket. Erre már ma is képesek. Arra is képesek lesznek, hogy megértsék, amit mondunk nekik, de képesek lesznek a tapasztalatszerzésre, a viccek megértésére, a történetek elmesélésére vagy a flörtölésre. Ray Kurzweil szerint 2029-re a számítógépek mindenre képesek lesznek, amire az ember is. Vagy még annál is többre.

Persze mindenkinek megvannak a maga elméletei a jövőre nézve. A különbség az, hogy Kurzweil elméletei általában be is igazolódnak. Bár Kurzweil mindig is sikeres technológiai szakember és üzletember volt, és a világot megváltoztató eszközöket hozott létre (pl. az első síkágyas szkennert, az első betűtípust felismerő számítógépes programot, az első szövegfelolvasó programot és még több tucat hasonló dolgot), emellett pedig mindig is a mesterséges intelligencia szószólója volt, azonban arról is ismeretes, hogy általában magányos farkasnak számított és ha nem is a vadonban élt, de mégsem vált a mainstream tudományos élet részévé.

Most pedig a Google-nak dolgozik. Az örök életben hívő és a számítógépek öntudatra ébredését előrevetítő szakember ma a Google vezető mérnöke. Már maga a tény bejelentése is rendkívüli jelentőséggel bírt. Ez a hír önmagában is meglepetés volt mindazok számára, akik a technika világában dolgoznak, vagy figyelik a technika világát, és hallottak már a Kurzweil-féle szingularitás-elméletről (a jövő azon pillanatáról, amikor ember és gép eggyé válnak majd), azok számára, akik zseniális úttörőként és a jövő látnokaként tisztelik, vagy az örök élet nárcisztikus őrültjeként ismerik a szakembert.

A lényeg azonban csak ezután következett. Azóta kiderült, hogy a Google váratlanul bevásárló körútra indult, és izgatottan próbálja a világ legnagyszerűbb mesterséges intelligencia laboratóriumát összerakni – egy olyan laboratóriumot, amelyet sosem látott korábban a világ: masszív adatokból felépülőt. Mindannyiunk adataiból felépülő laboratóriumot, egy olyat, amely apró részletekben mutatja be életünket.

A Google már a létező valamennyi gépekkel és robotokkal foglalkozó céget felvásárolta. Két hónappal ezelőtt a szalagcímek is lehozták, hogy megvásárolta a Boston Dynamics céget - amely látványos, ijesztően életszerű hadiipari robotokat tervez - ismeretlen, de sejthetően horribilis összegért. Nemrég a Google 3,2 milliárd dollárt költött az intelligens termosztátokat gyártó Nest Labs vállalatra. Múlt hónapban pedig megvásárolta a titokzatos és élvonalbelinek számító brit mesterséges intelligencia startupot, a DeepMind-ot, 242 millió fontért.

Eddig csak a nagykutyákat említettük. A Google többek között az alábbi cégeket is felvásárolta: Bot & Dolly, Meka Robotics, Holomni, Redwood Robotics, Schaft, valamint a DDNresearch (szintén egy mesterséges intelligenciával foglalkozó startup). A Google alkalmazásba vette Geoff Hinton-t, egy brit számítástechnikai szakembert, aki talán a világ elsőszámú szakértője a neurális hálózatok témakörének. Néhány héttel ezelőtt pedig a Google elkötelezte magát egy „manhattani mesterséges intelligencia-projektnek” nevezett Re/code nevű technológia fejlesztése mellett. Amennyiben a mesterséges intelligencia létrehozása valóban lehetséges, és van olyan cég, amely meghódíthatja e területet, az szinte csak a Google lehet. A ma még elképzelhetetlen mesterséges jövőt nagy valószínűséggel a Google uralja majd.

Ray Kurzweil otthona nem máshol található, mint a San Francisco belvárosában lévő luxus-apartmanok egyikében, amely városrész emblematikussá vált a „Google-korszak” napjaiban. Kurzweil nem ismeri a „ha” helyzeteket, sohasem kételkedik, és különösen nem önmagában. Saját bevallása szerint mégis elcsodálkozott a helyzeten, hogy „életében először rendes állása van”, majd otthagyta a keleti parton élő otthonát (felesége, Sonya maradt) és San Francisco-ba költözött.

Bill Gates szerint Kurzweil „az általa ismert legalkalmasabb személy a mesterséges intelligencia jövőjének előrejelzésére.” Kurzweil 19 tiszteletbeli doktori címet kapott, és zseniként ismerik világszerte. Nemrég kiderült azonban, hogy ez a zseni nem sokat ért a vízforraláshoz. A The Guardian újságíróját kávéval kínálta, majd amikor az igent mondott, a konyhába sietett, megtöltötte a vízforralót, instant kávé filtert tett a bögrébe és pár perccel később ráöntötte a még fel sem forrt vizet. Kavargatta a feloldódni nem akaró csomókat, a riporter pedig azon gondolkodott, hogy közbevágjon-e, de inkább elfogadta a mandulatejet, amit Kurzweil a kávéhoz kínált – a tejtermékek elhagyása csupán az egyik furcsaság Kurzweil étrendjéből – és udvariasan megköszönte az italt. „Bizonyos értelemben ez a legrosszabb kávé, amit valaha ittam” – vélte a peches sajtómunkás.

Kurzweil-nek más dolgok járnak a fejében. Például a jövő. Az, ahogy a jövő kinézhet majd. Évek óta próbálja előre jelezni a jövőt, egészen azóta, hogy ráébredt: az új termékek sikerének titka az, hogy jó időpontban dobjuk-e piacra őket, ezért „mérnökként számtalan adatot gyűjtött be erre vonatkozóan.” Kurzweil 1990-ben előre jelezte, hogy 1998-ra eljön az idő, hogy a sakk világbajnokát egy számítógép megverje. 1997-ben ez valóra vált: az IBM-féle Deep Blue legyőzte Garry Kasparov-ot. Megjósolta a world wide web térhódítását is egy olyan időszak kellős közepén, amikor azt csak néhány akadémikus használta, valamint számtalan egyéb olyan dolgot jövendölt meg, melyeknek jó része valóra is vált. Előre megmondta például, hogy 2002-re a robottechnikával működő végtag-protézisek lehetővé teszik majd a járást a végtaghiányos emberek számára (az Egyesült Államok hadsereg ma már egy ún. Iron Man – Vasember – öltözetet tesztel), vagy azt, hogy nemsokára az ún. „kibernetikus sofőrök” is autót vezethetnek majd (ezt a Google többé-kevésbé megvalósította).

Kurzweil kritikusai felhívják a figyelmet arra is, hogy nem minden jóslata vált valóra, ma sincsen pl. több mint 1 trillió (trillió=milliárd után következő nagyságrend) dollár tőkével rendelkező amerikai nagyvállalat a piacon; a „biomérnöki kutatások” és kezelések még nem gyógyítják a rákot, stb. Azonban igaz az is, hogy az előrejelzések soha nem Kurzweil munkájának fő motívumai, csupán annak melléktermékei. Előrejelzéseit a technológia exponenciális fejlődésébe vetett hitére alapozza (Moore elmélete hasonlatos ehhez, szerinte a számítógépek teljesítménye kétévente megduplázódik). A Kurzweil-féle ideológia megértéséhez elég, ha előkeressük régi mobiltelefonunkat. A gond a szakember szerint az, hogy mi emberek másképpen gondolkodunk a jövőről. „Mi lineárisan képzeljük el a dolgokat.”

Amikor Kurzweil prezentálta a szingularitás-elméletet – Vernor Vinge sci-fi írótól kölcsönözve – sokan csupán fantáziahősnek gondolták. Kurzweil évek óta hangsúlyozza, hogy szerinte a Turing-teszt – vagyis az a pillanat, amikor egy számítógép intelligens viselkedése egyenértékű vagy megkülönböztethetetlen lesz az emberi viselkedéstől – 2029-re beigazolódik. A különbség az, hogy anno, amikor előállt ezzel az elképzeléssel, még telefax sem létezett. Ma már más a helyzet.

Kurzweil így emlékezik vissza: „A The Age of Spiritual Machines c. könyvem 1999-ben jelent meg, akkoriban rendeztek egy mesterséges intelligenciával foglalkozó konferenciát a Stanfordon, ahol kézfeltevéssel szavaztunk arról, hogy mikor válhat valóra mindaz, amit a Turing-teszt előre jelez. A szakértők egyetértettek abban, hogy több száz év szükségeltetik ehhez. Szép számmal akadtak olyanok is, akik a ’soha’ választ adták.”

„Ma már nagyjából az arany középutat testesítem meg a mesterséges intelligencia szakértőinek gondolkodásában, és a közvélemény is így van vele. Az emberek megismerték az olyan dolgokat, mint a Siri (az iPhone hangfelismerő technológiája), amelynek segítségével beszélhetünk a számítógéphez, vagy látták a Google-féle, önmagukat kormányozó autókat. Ma már nem olyan radikálisak a nézeteim. Következetes maradtam. Ami változott, az nem én vagyok, hanem a világ.”

Mégsem sikerült még ma sem a mélyére hatolni a dolgoknak. Spike Jonze filmje, a Her, amely a közeljövőben játszódik, és Joaquin Phoenix-et ábrázolja, amint szerelembe esik egy operációs rendszerrel, Kurzweil szerint nem a fantázia szüleménye, hanem a némileg alábecsült jövő előrevetülése, amelybe hamarosan beléphetünk. „A drámai feszültség nagy részét az okozza, hogy Theodore szerelmének nincsen testformája, megnyilvánulása” – Kurzweil mindezt egy friss kritikájában írja. „Mindez azonban nem felel meg a valóságnak. A jövőt illetően igen triviális lenne őt egyfajta virtuális megjelenési formával ellátni, ami illeszkedik virtuális hallási képességéhez” – véli Kurzweil.

Kurzweil úgy gondolja, hogy 2045-re a számítógépek a létező valamennyi emberi agynál milliárdszor intelligensebbek és hatalmasabbak lesznek. Jonze filmjének ötletét, a halott ember avatarának elkészítését Kurzweil már évek óta szorgalmazza. Összegyűjtötte és archiváltatta édesapja valamennyi írását, és őszintén hisz abban, hogy azok segítségével édesapja a jövőben újra „életre hívható” lesz...

Ennyit a sci-fi-ről. Kivéve azt a tényt, hogy Kurzweil új munkahelye nem valamiféle világuralomra törő nagyvállalat. Nem a Skynet-ről beszélünk. Vagy ha a jövőben esetleg ahhoz hasonlóvá is válik, a Google ma még a legtöbbünk számára nem több, mint menő dizájnnal rendelkező, hasznos keresőmotor. Kurzweil hosszú évek óta dolgozik együtt a Google ügyvezető igazgatójával, Larry Page-dzsel a legkülönfélébb projekteken. „Larry-vel folyamatosan vitázunk a mesterséges intelligencia jövőjéről, a Google szerepéről és jómagam álláspontjáról. Larry azt mondta nekem, csináljam a dolgot velük együtt. Megkapom mindazt a függetlenséget, amit saját cégemnél élveztem, de egyúttal a Google-színvonalú támogatói közeg és forrás is rendelkezésemre áll.”

Pontosan a Google által felkínált erőforrások azok, melyek a világon példa nélkül állóak. Ilyenek például az óriási adathalmazok, amelyeket a Google napi 1 milliárdos felhasználói bázisa biztosít. Ilyen a Google-féle tudásgrafikon, ami 800 millió különféle elméletet, és a köztük lévő milliárdnyi összefüggést jelenti. A Google már ma is ún. neurális hálózat, nem más, mint egy óriási globális agy. Vajon képes a tanulásra és a gondolkodásra? Ez az, amin a világ legokosabb emberei a jövőben dolgozni fognak!

A Google kutatási igazgatója, Peter Norvig nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a mesterséges intelligencia terén a világ vezető szakértőinek kevesebb, mint 50%-át, de több mint 5%-át a Google alkalmazza. Ezt még annak előtte mondta, hogy a Google felvásárolta volna a DeepMind-ot, amely kapcsán fontos megjegyezni, hogy elfogadta a Google kikötését, miszerint etikai bizottságot állítanak fel arra vonatkozóan, mit jelent majd a jövőben a mesterséges intelligencia tanulmányozása a világ legjelentősebb címére pályázó vállalat kötelékében. Az etikai bizottság azt is vizsgálja majd, hogy milyen lesz az a jövő, amelyben a számítógépek már képesek önálló döntéseket meghozni. Akkor, amikor már öntudatukra ébredtek.

Garry Kasparov az IBM-féle Deep Blue elleni sakklépést fontolgatja. Ray Kurzweil előre megjósolta a számítógép sikerét.

A Singularity University egyetemet (mely az exponenciálisan fejlődő technológiákkal foglalkozik) Ray Kurzweil alapította, a Google pedig pénzzel támogatja. A Singularity University robotikával foglalkozó részlegének szakembere, Dan Berry hívta fel a figyelmet arra, mit is hozhat az ilyen technológia: „Nem látom azt, hogy valaha is vége lenne e fejlődésnek” – mondta a katonai robotokra célozva. „Eljön az idő, hogy az emberek nem fognak tudni tovább lépést tartani. Az egyetlen lehetőség az lesz, ha a robotoknak autonómiát adunk. De mihez vezet mindez? Megismétlődik minden, amit a Terminator filmekben láttunk?”

A Darpa nevű ügynökség – az USA titkosszolgálatának egyik katonai ügynöksége – volt az, amely a BigDog technológiát létrehozta. Az ügynökség első embere Regina Dugan volt. Kitaláljuk, hogy hol dolgozik most a hölgy?

Kurzweil munkaköri leírása mindössze egysoros. „Nincsen húszoldalas listám a követelményekről” – mondja. „Mindössze egyetlen mondatot kaptam. Így hangzik: „A mesterséges intelligencia nyelvének megismertetése a Google-lal.” Hogy hogyan valósítom meg mindezt, az kizárólag rajtam áll.”

A szakember szerint a nyelv a kulcsa mindennek. „A munkám célja végső soron annak megértése, hogy a nyelv mit is jelent. Amikor az ember cikket ír, akkor nem csupán érdekesnek tetsző szavak egy csoportját veti papírra. Aki ír, annak mondanivalója van, a Google pedig arra hivatott, hogy intelligens módon rendszerezze és dolgozza fel a világon elérhető valamennyi információt. A cikk üzenete az információ, ezt pedig a számítógépek nem érzékelik. Azt szeretnénk elérni, hogy a számítógépek értelmezzék az üzenetet. Azt, hogy értelmezzenek mindent, ami az interneten elérhető, minden könyv minden egyes oldalát, majd képesek legyenek arra, hogy intelligens párbeszédet folytassanak a felhasználóval a könyv tartalmát illetően.”

A Google már azelőtt tudni fogja a választ a kérdésre, mielőtt feltették volna azt. A valaha megírt valamennyi e-mail-t és dokumentumot ismerni fogja, minden egyes keresésre emlékezni fog. Jobban fogja ismerni az embert, mint a szerettei. Talán jobban is, mint saját maga.

A nyelv természetes megértésének eddigi legsikeresebb eredménye az IBM számítógépe, a Watson, amely 2011-ben megnyerte az amerikai Jeopardy nevű kvízműsort. A Jeopardy elég jelentős kihívás. Rejtvényeket, vicceket és hasonlatokat is tartalmaz. A rím kategóriában például a következő feladatot kapta a gép: „hosszú és fárasztó beszéd vagyok, amit egy habos torta bevonata ad elő.” A számítógép gyorsan megoldotta a feladatot: meringue harangue (habcsók szónoklat). Egyértelmű, hogy még az emberek sem találták volna ki. Amit pedig sokan nem tudnak erről, hogy a Watson tudását nem kézzel kódolták a szakemberek. A Watson intelligenciáját olvasással szerezte. A Wikipédiát tanulmányozta. Az egészet.

Kurzweil véleménye: „A számítógépek már most is a nyelv szemantikai összefüggései megértésének küszöbén állnak, persze még nem érik el az emberi intelligencia szintjét. Mivel azonban milliószor akkora tudáshalmaz elolvasására képesek, mint az emberek, a mennyiségi előnyüket kihasználhatják. Az IBM-féle Watson elég gyenge teljesítményt nyújt olvasás tekintetében, de mégis ismerte a Wikipédia mind a 200 milliárdos szócikkét. Alapvetően a Google-nál végzett munkám arra irányul, hogy a Watson teljesítményét túlszárnyaljuk. Méghozzá Google-léptékben. Ez azt jelenti, hogy olyan számítógépet kell tervezni, ami oldalak tízmilliárdjait képes elolvasni. A Watson nem érti, hogy miért szükséges számára az olvasás. Amit végez, az egyfajta minta-összeillesztés. Nincs tisztában azzal, hogyha John eladja piros Volvóját Mary-nek, az pénzügyi tranzakciót és tulajdonjog átruházását jelenti. A Watson nem érti ezt a típusú információt, így mi a Google-nál ezt próbáljuk meg kódolni, megpróbáljuk az ilyen adattartalmak valódi jelentését felfedni.”

Kurzweil azt feltételezi, hogy a robotok gondolkodásra programozásának egyik fő eszköze a nyelv. Munkáját úgy határozza meg, mint „a nyelv jelentőségének valódi megértését.” A nyelv természetének megértésében egészen idáig az IBM-féle Watson bizonyult a legsikeresebbnek, amely 2011-ben megnyerte az amerikai Jeopardy nevű műsort.

Amint a gépek képesek lesznek a saját utasításaik olvasására (értelmezésére) és végrehajtására, nos…a világ többi területének meghódítása már könnyű menet lesz számukra. A technológiák jövőjét illetően optimista Kurzweil szerint azonban nem kell attól tartani, hogy az újonnan felszabaduló iPhone-ok hada majd rabszolgává teszi az emberiséget. Szerinte a technológia fejlődése csupán hozzáad az életünkhöz. Jobbá, okosabbá, tettre készebbé formál minket. Mindössze arról van szó, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy a telefonszámok elmentését is végrehajtottuk, úgy üdvözöljük majd a nanotechnológiát is, amely megtisztítja vérünket vagy fokozza agysejtjeink működését. Az agyat tökéletesen megértő keresőmotor lesz az ember „kibernetikus barátja.” Kurzweil nincs elájulva a Google Glass-tól, hiszen nem híve az ember és a valóság közötti technológiai szűrőknek. Ő abban hisz, hogy a technológiának a valóságot kell szebbé tennie.

„Azt kérdeztem magamról, ha enyém lenne a világ összes pénze, mihez kezdenék vele?” – mondja. „Akkor is ezt csinálnám, ezt a projektet. Nem ma kezdtem a szakmát. Ezt az ötletet már 50 éve érlelem. 50 éve foglalkozom a mesterséges intelligenciával és az agy működésével.”

50 év munkájának eredménye Kurzweil lakásának valamennyi pontján megtalálható. Megmutatott az újságírónak egy rajzfilmet, amit Kurzweil a 60-as években készített, és ami egy üstben ábrázolja az emberi agyat. Ugyancsak megmutatta egy televíziós kvíz show felvételét, amire első találmányával nevezett be 17 éves korában: egy olyan számítógépet tervezett, amely saját művészeti alkotásokat hoz létre. Vannak a lakásában olyan könyvek is, amelyek a családfa-kutatásról szólnak, a nagynénik és nagybácsik sorsáról, akik elmenekültek a náci Németországból, vagy éppen a saját dédnagymamájáról, aki Európa egyik első felsőoktatási intézményét alapította meg lánytanulók számára.

Kurzweil otthona meglehetősen eklektikus. Csillogó-villogó lakásról van szó hatalmas üvegablakokkal és modern berendezési tárgyakkal, tele van azonban olyan érzetekkel, emlékekkel és rezgésekkel, amelyeket egy robot sosem érthetne meg. Kurzweil szerint a rokonai azért élték túl a holokausztot, mert „használták a józan eszüket.” Kurzweil így beszél erről: „Ez a család filozófiája. Hiszünk az emberi gondolkodásban. Emlékszem, amikor a nagyapám visszajött európai látogatásáról. Hét éves voltam, és azt mondta nekem, hogy lehetőséget kapott a Leonardo da Vinci-től származó eredeti dokumentumok kezelésére. Igen áhítatos hangon beszélt minderről, mintha szent dokumentumokról lett volna szó. Pedig nem maga Isten küldte őket. Egy emberi lénytől származtak. Egy olyan embertől, akinek elég befolyása volt ahhoz, hogy megváltoztassa a világot. Az üzenet lényege az volt, hogy az emberi gondolkodás ereje képes megváltoztatni a világot. Ez az egyetlen dolog, ami képes megváltoztatni a világot.”

A szakember két gyűrűt visel, az egyiket a Massachusetts Institute of Technology-tól kapta, ahol diplomázott, és egy másikat, amit egy 3D nyomtatóval készítettek. Csuklóját egy harmincéves Micky Mouse karóra díszíti. „Fontos megőriznünk a hóbortjainkat” – jegyzi meg. „Hogy miért? Szerintem ezek a személyiségünk alapkövei. Hóbort és humor.”

Az interjút készítő újságíró szerint még meghatóbb volt, hogy a másik szobában megtalálta Kurzweil lányát, Amy-t, amint egy számítógépen tanul. A melegszívű és nyitott hölgy íróként és tanárként dolgozik, és amíg Kurzweil egy pillanatra eltűnt, Amy elmondta, hogy a gyermekkora olyan volt, „mintha a jövőben nőtt volna fel.”

Valóban? „Kicsit olyan érzésem van, hogy a már gyerekkoromban hallott ötleteket ma egyedinek titulálják. Minden hihetetlen sebességgel változik, és ezzel az emberek nincsenek tisztában. Gyerekkoromban, amikor az emberek arról beszéltek, hogy mit tesznek majd idősebb korukban, nem igazán vették figyelembe, hogy a jövő változásokat hoz majd – ez olyasmi, amit mindig észben tartottam.”

Vajon Amy mit szól édesapja örök életbe vetett hitéhez? „Szerintem érdekes, hogy minden gyermek ugyanígy gondolkodik, így nem volt soha fura számomra az elgondolás. Sőt, teljesen egyértelműnek tűnt. Ma már furcsa ötletnek tartom.”

Bizony így van. Kurzweil-nek azonban semmi kétsége nincsen ötletét illetően. „Az egészségem érdekében kialakított tervem minden Baby Boomer kortársamnak figyelmeztetéssel szolgálhat. A többségük elfogadja az élet normális körforgását, és a tényt, hogy egyszer véget érnek számukra az aktív évek. Én nem így gondolom. Az egészségügy és az orvostudomány az IT-vel karöltve exponenciális fejlődésnek indult. Drasztikus változásoknak nézünk elébe. Megítélésem szerint mindössze 10-15 évre van szükség, hogy a fejlődésnek köszönhetően a várható élettartam minden évben több, mint egy évvel növekedjen. Nem más ez, mint egyfajta fordulópont az élettartamot illetően.”

Az ilyen pillanatokban Kurzweil szemeiben van valamiféle őrült csillogás, ami olyan, mint egy fundamentalista pap mély bizonyossága. A Newsweek néhány éve egy neve elhallhatását kérő kollégáját idézte: „Ray a nagy nyilvánosság előtt megy keresztül a kapuzárási pánikon.” A számtalan étrend-kiegészítő bevitelébe vetett hite már sokkal durvább, mint ami normális lenne. Nehéz elhinni, hogy nincsen mögötte pszichológiai probléma. Kurzweil korán elveszítette imádott édesapját, aki egy briliáns elme, egy élete nagy részében siker és elismerés nélkül élő zeneszerző volt, 22 évesen hunyt el szívroham következtében. Kurzweil-t 35 évesen cukorbetegséggel diagnosztizálták, ami étrendmódosításra késztette.

Nem lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy képtelen elfogadni az öregedést és a halált?

„Ez jó magyarázat lenne, hiszen ha halálról hallunk, akkor egyből valami nagyon rosszra asszociálunk. Szomorúak leszünk. Tragédiának fogjuk fel. Ezért évezredek óta mást sem teszünk, mint szépítjük a valóságot. Az a tragikus esemény igazából jó dolog. A vallások egyik fő célja elhitetni az emberrel, hogy meghalni igazából jó dolog. Pedig nem az. Valóban tragédia. Sokan hiszik, hogy arról van csupán szó, hogy egy 95 éves ember élhessen 100 évet. De nem ez a helyzet. Én az élettartam radikális meghosszabbításáról beszélek.”

„Arról beszélek, hogy a mostaninál milliószor intelligensebbek leszünk, hogy virtuális valóságot építhetünk magunk köré, amely csak a képzelőerőnkkel mérhető.”

Talán pont erre gondolnak Kurzweil kritikusai – többek között PZ Myers biológus is – amikor arról beszélnek, hogy Kurzweil ötletei „igen bizarr elgondolások keverékei, amelyekben egyaránt találhatóak remek és őrült ötletek. Olyan ez, mintha fognánk egy sor finom ételt és összekevernénk azt némi kutyaürülékkel, hogy már ne tudjuk megállapítani, mi volt az ehető és mi nem.” Egy másik kritikus, Jaron Lanier zseninek nevezte Kurzweil-t, de egyben egy nárcisztikus kor termékének is.

Kurzweil sikerének titka egyébként pontosan együgyűsége volt, ez hozta meg neki még tizenévesen a gazdagságot, és nem úgy tűnik, hogy sikere alábbhagyna. Amy-től azt kérdezte a riporter, hogy az apja valóban örökké fog-e élni? „Remélem” – mondta a hölgy, ami érhetőnek tűnik egy szerető gyermek szájából. Ettől függetlenül mi is reméljük, hogy Kurzweil örökké él majd. Éppen azért, mert a jövő már itt van a kapuban, és úgy néz ki, hogy kemény küzdelmeket hoz.

(Piackutatás blog)