A hazai blogszféra bizonyos értelemben olyan, mint egy hutong. Van kb. 5 (ha nagyon-nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor: 5-8) olyan üzleti blog, amit érdemes rendszeresen olvasni. Ráadásul ezek régen üzemelő blogok, „régi motoros" bloggerekkel – többnyire az X generációból (igen, ez az igazi NAGY generáció jelenleg), valamint 1-2 deres szakállú baby-boomer is befigyel (Y, Z, hol a f...ban vagytok??). Nem rosszak, tényleg, színvonala persze ezeknek is hullámzó, de tökéleteset senki nem tud folyamatosan nyújtani, ebbe bele kell nyugodni. A szerzők is jó arcok. Sokszor érdekes írásokkal. Mégis unom őket. Ennyi idő után legtöbb gesztusuk kiszámítható, akárcsak témaválasztásuk. Saját maguk, saját gondolataik körül keringenek (mindenkire igaz ez, nemcsak rájuk). Nem bennük van a hiba – mea culpa –, de akkor is unom őket. Más kell. Új, jobb. Vagy nem jobb, de más. Termékenyítő impulzusok, napi csodálkozások, inspiráció. Egy kis „Báthori Erzsébet" effektus, „szüzek vére", átvitt értelemben persze. Ezt már nem kapom meg a régiektől, újak pedig nem jönnek. Ahogy múlik az idő, egyre szembetűnőbb számomra a hazai üzleti blogszféra (nem a kutatási blogokról beszélek, ott mindenki haver, aki bármilyen gyakorisággal, bármiről a témában blogol!!, hanem: marketing / média / szocmédia / technológia területek) belterjessége, ahol a régiek persze a status quo fenntartásában érdekeltek. Néha esetleg úgy tűnhet, mintha afféle modern Horatius Cocles-ként tartanák a kommunikációs hidat; ők már nem tudnak tovább lépni, de amíg „fogják" a poziciót, más se jut át a hídon...
Patthelyzet. A megoldásról legközelebb.
(Piackutatás blog)