A jól ismert Big Mac index a közhiedelemmel ellentétben nem a hamburgerről szól, hanem valójában egy mókás útmutató arra vonatkozóan, hogy az egyes devizák mennyire vannak a "helyes" szintjüknél, mennyire alul- vagy túlértékeltek. Ennek elméleti alapja a vásárlóerő-paritás (PPP), vagyis az a gondolat, hogy hosszú távon az árfolyamoknak affelé az arány felé kellene haladniuk, ami kiegyenlítené a vásárlói kosárban lévő árucikkek és szolgáltatások árát szerte a világon. A piaci árfolyamnak megfelelően egy hamburger 44 százalékkal olcsóbb Kínában, mint Amerikában. Más szóval, a nyers (egyéb hatásokat nem figyelembe vevő) Big Mac index arra utal, hogy a jüan 44 százalékkal alulértékelt a dollárral szemben. De már régóta figyelmeztettek az elemzők, hogy az olcsó hamburgerek Kínában nem bizonyítják, hogy a jüan erősen alulértékelt lenne. Az átlagáraknak a szegény országokban alacsonyabbaknak kell lenniük, mint a gazdag országokban, mert a munkaerő költsége is alacsonyabb. A lenti ábra megmutatja az erős korrelációt a Big Mac dollárban számolt ára és az adott országban egy főre eső GDP között. (The Economist)
