Egy piackutatás lefolytatása gyerekekkel fontos jogi és erkölcsi kérdéseket vet fel.
Ray Poynter, például azzal érvel, hogy a szakmai szervezeteknek etikátlannak kellene nyilvánítaniuk gyerekek bevonását a termékekre irányuló kutatásokba. "Tényleg azt szeretnénk, ha a piackutatás összefüggésbe hozható lenne azzal, hogy megpróbál még több szemetet megetetni, megitatni a gyerekekkel, vagy hogy belehajszolja a szülőket abba, hogy olyan dolgokat is megvásároljanak, amiket nem engedhetnének meg maguknak?" Egyes országok, mint például Svédország és Norvégia, tiltják vagy szigorú korlátozzák a gyerekeknek szóló televíziós reklámokat, miközben olyan országok, mint az Egyesült Államok alig vagy egyáltalán nem szabályozzák a gyermekeket célzó reklámokat. Tehát az első kérdés, amit meg kell kérdezned magadtól amikor megtervezel egy gyerekeket megcélzó felmérést az, hogy a munka olyan-e, amire büszke lehetsz, hogy a te neved alatt fut.
Nem csoda, hogy sok kutató egyáltalán nem von be a kutatásokba gyerekeket. Azok számára, akik mégis készítenek felmérést gyerekekkel, ezért fontos, hogy betartsanak minden iparági szabályozást, nemzeti és helyi törvényt. Az olyan szervezetek, mint például a BVM, CASRO, ESOMAR, MRS és SYNTEC közzé szoktak tenni kiskorú válaszadók kutatására vonatkozó irányelveket. Az általános szabály az, hogy a szülő vagy gondviselő előzetes beleegyezése szükséges, mielőtt meghívnák a gyermeket, hogy vegyen részt a felmérésben. Ha a gondviselő felnőtt egyetért azzal, hogy a gyermek részt vehet a felmérésben, őt arra ösztönzik, hogy kísérje figyelemmel a gyermeket, amíg válaszol a kérdőívre. A korhatár, ami felett a gyerekek szülői beleegyezés nélkül részt vehetnek online (vagy egyéb) felmérésekben, országonként változó.
Dr. Agnes Nairn, aki társszerzője a Consumer Kids: How Big Business is Grooming Our Children for Profit könyvnek, az Új Piackutatás rendezvényen bemutatott prezentációjában kitért a gyerekekkel szervezett piackutatás néhány vonatkozására. Megjegyzi, hogy a gyermekek kifejlesztették saját módszereiket a szülői beleegyezésre vonatkozóan. Dr. Nairn idézi az egyik gyereket, aki a vizsgálatban szerepelt: "Az e-mail címeim közül mindegyiken 20 évesnek mondom magam. Ha egy honlapra akarsz menni, hazudsz a koroddal kapcsolatban." Majd idéz egy kutatást, amely azt mutatja, hogy a 9-17 évesek 69%-a zokon veszi, ha a szülők felügyelik online tevékenységeiket, és a 12-19 évesek 63%-a eltitkolja online tevékenységét a szülők előtt. "Sok gyereknek van egy további e-mail fiókja például anyukámneve@gmail.com néven, hogy így engedélyt tudjanak adni saját maguknak egyes webhelyek felkeresésére, amit egyébként nem tehetnének meg", mondja Dr. Nairn. "Ne fogadj el e-mailben hozzájárulást - hívd fel a szülőt! Ha telefonon beszélsz valakivel, akkor könnyebb megmondani, hogy egy 10 évessel, vagy egy 40 évessel beszélsz-e? Ne feledd, az nem elég, ha a szülő hozzájárulást ad. A gyereknek szintén beleegyezési nyilatkozatot kell adnia. Ha egy ösztönző túl nagy, elvész a dolog önkéntes jellege. Ha egy kislánynak annyi nyalókát kínálsz, amennyit csak meg tud enni, az nem önkéntes hozzájárulás, hanem megvesztegetés."
Az Egyesült Államokban, a COPPA a 13 év alattiakat sorolja a gyermekek közé; az Egyesült Királyságban, az MRS a 16 év alattiakat minősíti gyereknek; az ENSZ pedig a 18 év alattiakat tekinti gyereknek. Mivel még a gyermek jogi definíciója is országonként, szervezetenként változik, nem beszélve a személyes információkra vonatkozó szabályozásról, fontos, hogy legyen egy ügyvéd, aki alaposan megvizsgálja a kutatási tervet, mielőtt akár egyetlen gyerek megkérdezése elkezdődne.
