Chicago-ban, lehetőségem nyílott arra, hogy halljam Ray Poynter-t amint előadja tanulmányát "Nekünk jó, de vajon nekik is jó?" Ez a tanulmány 1085 résztvevővel készült. Az alapvető felismerés az, hogy a fókuszcsoportok maradnak az 1. számú kedvencek a kutatásban résztvevők körében, élvezhetőség szempontjából. Ím, a százalékos megoszlása azoknak a résztvevőknek, akik "mindig" élvezik a részvételt, módszerekként nézve.
• Fókuszcsoportok 51%
• Online kutatási közösség 39%
• Online felmérések 37%
• Interjúk 33%
• Telefonos felmérések 12%
Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek azért szeretik a fókuszcsoportokat, mert igazán kivehetik részüket belőle, személyes interakciókban vehetnek részt, és megoszthatják véleményüket és ötleteiket egymással. A résztvevők élvezik azt a lehetőséget, hogy "betekinthetnek a kulisszák mögé" új termékek és ötletek kapcsán. Természetesen az általánosan elterjedt ösztönzőket, és az ingyen ételt és italt is élvezik.
Érdekes módon jelen van néhány jelentősebb aggodalom is. Néhányan félnek attól, hogy a többiek el-, ill. megítélik őket, vagy, hogy nyíltan ki kell fejteniük ellenvéleményüket valakivel szemben. Mások félnek emberek előtt nyíltan beszélni, tudván hogy minden szavukat és cselekedetüket figyelik és felveszik. Meglepő módon, néhány résztvevő frusztrációt érez a korlátozott időkeret kapcsán. Nem mindig tudják kifejezni, elmondani teljes véleményüket, és esetleg egyetlen személy dominálhat a beszélgetés során, és felhasználhatja az "ő" idejüket.
