Ez szenzációs. Akárhányszor készít valaki egy ilyen cikket, fülig ér a szám.
Először is, néhány háttérinfó: a cikk, melyet a www.boredpanda.com oldalon tettek közzé, egy külsőshöz, Dario D.-hez tartozik, aki először a saját oldalán, a www.alphaila.com-on mutatta be anyagát. Ajánlanám, hogy mindkét oldalt nézzétek meg a teljesebb kép kedvéért. Nagyon érdemes néhány percet rájuk szánni.
A kiinduló helyzet (Dario):
Tehát, elmentem néhány gyorskajáldába (nem fogom “étteremnek”, csak “kajáldának” hívni őket), kiválasztottam néhány burgert/tacos-t, és összehasonlítottam őket a reklámokkal. Hazavittem az “ételt” (3 estén át gyűjtött különböző kajákat), bevittem őket a fotóstúdiómba, és készítettem néhány reklám-szerű képet (mivel a hivatalos hirdetések ott voltak a gépemen mellettem, be tudtam állítani a fényeket/szöget/stb.).
Az eredmény, természetesen néhány igazi gyöngyszem (nézd meg mindet), melynek része a valóság másik, gyilkos oldala:
Dario így folytatja:
Ne kérdezzétek tőlem, hogyan lehetnek ezek a hirdetések legálisak. [...] Örömmel dobom fel az ötletet, hogy a törvényhozók bűnt követnek el ellenünk, emberek ellen azáltal, hogy folyamatosan engedélyezik, hogy inzultáljanak minket az ilyen reklámok, hirdetések [...] dacolva az emberi felfogóképességgel, érzékeléssel.
Van némi igaza. A képek nem hazudnak.
Hasonlítsuk össze ezt a fajta hirdetést bármi mással: autók, cukorkák, ruházat, italok, órák, laptopok, teniszütők, videojátékok, stb. A legtöbb tárgy, mikor marketing célokra használt fényképeken szerepel, nagyon közel áll ahhoz, amit ténylegesen el is várhatunk tőle. De ebben a bizonyos iparágban, nagyon is nem így van.
Emlékezzetek arra a jelentere az “Összeomlás” (Falling Down) c. filmből, még anno a Reagan utáni 1990-es évekből, melyben Michael Douglas karaktere (mentálisan annyira kiegyensúlyozatlan, amennyire csak lehet), jól odamond az emberi intelligenciának ezen a téren. Tekerjetek előre 04:06-ra, és nézzék meg, mi történik a rész vége felé:
Ha van időtök, nézzék meg az egész jelenetet az elejétől. Igazi klasszikus.
A lecke ebben nem az, hogy léteznek hamis hirdetések, vagy, hogy az élelmiszergyártók néha etikátlanok marketingjük terén. A lecke ez: Az ígéret számít. Annak mértéke, hogy mennyire válnak valóra a fogyasztók elvárásai, a márka igazán hatékony mérőeszköze. A közösségi oldalak, a globális szókimondás korában, valamint az olyan piacok korában, ahol a választék bősége könnyedén elavulttá teheti a tegnap piacvezetőjét, az alapok, melyekre márkád jövőjét építed, nem nyugodhatnak intézményesítetten be nem tartott ígéreteken. Cinizmust szítani termékeddel kapcsolatosan egyszerűen nem jó politika.
Most alkalmazzuk ezt a gondolatmenetet a saját üzletünkre. Vessük alá marketingünket ugyanennek a tesztnek. Átmegy a mustrán, vagy mint a fenti képek esetében, van némi különbség az ígéret és a valóság között?
És most tegyük fel magunknak a kérdést: Szerinted melyik a jobb egy tartós, fenntartható márka kiépítése szempontjából: a fogyasztók kiábrándítása, vagy kielégítése?
