A DIY barkácsoló:
Ő nem jár ilyen helyekre, mivel a „csináld-magad” (sufni-tuning) megoldások híve. Az ugyanis teljesen ingyen van – na jó, az érzés nem ugyanaz, de legalább elmondhatja, hogy maga oldotta meg a problémát.
Az etnográfus:
Ott lakik. Figyel, jegyzetel, fényképez, audió és videófelvételt készít és maga is részt vesz a „folyamatokban”. Kosztra-kvártélyra, kedvességre igényt tart, megköszöni. A meló előtt megnézi Cserhalmi Györgyöt az Egy erkölcsös éjszaka c. filmben.
A kvantitatív kutató:
Feltárja az érkező vendégek demográfiai jellemzőit. SPSS-ben bonyolult függvényekkel kiszámolja, hogy átlagosan hány vendéget fogadnak a lányok egy nap, milyen a tetszési indexük, árérzékenység-vizsgálattal pedig megállapítja azt az árzónát, ahova a férfiak pozícionálják az egyes lányokat.
A kvalitatív kutató:
Detektívtükör mögül kukkol (erős izgalmi állapotban). Az akció után konfliktus-csoportot szervez a látogató férfiak és feleségeik, valamint a kéjhölgyek részvételével, ahol megpróbálja feltárni az okokat, a miérteket, mintegy mögé látva az elsődleges válaszoknak. Olyan gondolatok, vélemények, affektív megnyilvánulások is felszínre hozhatók így, melyek különben rejtve maradnának a kutató – és a feleségek – előtt:-)
A blogger kutató:
Azonnal blogposztot ír a téma piackutatási vonatkozásairól és reméli, hogy a konkurens bloggerek nem előzik meg a hírversenyben. Lehetőség szerint fényképez is, mert a kutatásokból tudja, hogy csak az a blogposzt lehet sikeres, ami lelassítja az olvasók gyors pupillamozgását, erre pedig nincs jobb egy pikáns fényképnél.
Az online kutató:
Panelt épít, amire legjobb alkalom az offline „érintkezés” a célcsoporttal. Nem ajánl pénzt a lányoknak, mert nem szeretné, ha a rossz(lány) válaszadók aránya túl magas lenne a mintában – inkább negyedévente kisorsol köztük egy epres és két maracujás kotont. Nehéz dolga van, mert a lányok szeretik a pénzt és ha csak tehetik, naponta többször is kattintanak (kettyintenek). A kutatók és megbízóik persze jobb szeretik az olyan örömlányokat, akik még szüzek. Az online kutató mindent megtesz, hogy a lányok aktivitását havi egy-kettőre redukálja.
A próbavásárló:
Sima ügyfélnek álcázva magát, azonnal lepróbavásárolja a lányokat. A próbavásárlás után 10 percen belül kitölti az értékelőlapot egy sötét kapualjban. Rendszeres felmérés esetén a megbízó Madam az eredmények segítségével kialakíthat egy átfogó ösztönzési rendszert, melynek során megjelölésre kerül az adott időszak legkiemelkedőbben teljesítő kurtizánja.
A mélyinterjú készítő:
Szigorúan kétszemélyes interakciót folytat nyugodt, csöndes, zavartalan helyszínen, 40-70 perc időtartamban. Bekapcsolja a magnót, de ha a lány szégyenlős, akkor inkább jegyzetel. Mint ahogy az elnevezés is mutatja, megpróbál a dolgok mélyére hatolni.
A telefonos kutató:
Telefonon érdeklődik, de mivel a válaszadói hajlandóság egyre csökken, valamint az utcalányok többsége nem rendelkezik vezetékes telefonnal, így képtelen reprezentatív mintát venni. Személyesen és/vagy online módon is fel kell keresnie őket, akár tetszik, akár nem.
A hibrid kutató:
Személyesen is meglátogatja a lányokat. Másnap telefonszex. Harmadnap online malackodás... Azt mondják, ez a jövő...
A B2B kutató:
Csak a cégvezető döntéshozóval (=Madam) tárgyal. Tudja, hogy ő és beosztottai (a lányok) "fontos emberek", azaz kevés idejük van. Ráadásul ezért a kevés időért is sokan versengenek... Ezért megfelelő "ösztönzőkkel" érkezik (opciók: karikás ostor, lovaglócsizma, elemes "kéziszerszámok"), de tudja, hogy még a megfelelő méretű ösztönzők biztosítása mellett is számolni kell bizonyos mértékű hálásmegtagadással...
A neuromarketinges:
Agyszkennert, EEG-t, EKG-t, linuxos kenyérpirítót, mosogatógépet csatlakoztatna a lányokhoz – de ezt már a legperverzebb sem vállalja.
A K+F járulékból kutató:
Ingyen izél, ha jó bordélyt választott, akkor még az APEH sem fogja megizélni...
A pancser kutató:
Lezavar egy „quick and dirty” (gyors és mocskos) menetet.
A szocmédiás/szocbizniszes kutató:
Ott kérdezi meg a lányokat, ahol nekik (és nem a kutatónak) jól esik, kényelmes, természetes élőhelyükön. Ez szerinte – ugyan mi más? – a Facebook. Véleménye szerint, ha az Apple, a Dell, a Coca-Cola, a Nike célcsoportja a Facebookon van, akkor a magyar prostituáltak is ott lesznek. Logikus, nem? Mert mivelhogy az Apple, a Dell, a Coca-Cola, a Nike... (B...meg.)
A tanácsadó kutató:
Nem elégszik meg az anyagbeszállítói pozícióval, többet akar, fixen beülni a bordélyba, mint döntéstámogató-partner valamint célcsoport-specialista és tanácsokat adni arról, amiről lövése sincs. A strici pozíciójára fáj a foga...de ehhez még gyúrni kell egy keveset.
Az ISO-fan kutató:
Kötelező minőségbiztosítási szabályokat akar bevezettetni, legyen minden lánynak 44,3 cm hosszú haja, RGB színskálán meghatározott értékű színárnyalatban... Valamint csak az lehet bárcás, akit a budai haversrác minősítő cége auditál majd. A vége persze az lesz, naná hogy az, hogy az auditon megfelelt lányok bűnrondák, átlagsúlyuk 85 kg, átlagkoruk pedig 56 év. De a szabál az szabál, nem igaz? A 18 éves, 90-60-90 méretűek ki fognak esni, vagy nem lesz pénzük auditra. Az ügyfelek is akkor jönnek majd rá, milyen fain dolog is az ISO.
