Amikor zárt kérdéseket írunk, kell-e olyan lehetőségeket felkínálni, mint “Nem tudom/ismerem”, “Nem értelmezhető” vagy “Nincs válasz/vélemény”? Az aggodalom tárgya az, hogy felkínálva ezeket a lehetőségeket, egyszerű egérutat adunk a válaszadóknak ahelyett, hogy pont végiggondolnák, mi a legjobb válasz a kérdésre.
És éppenséggel ez az, amit Jon Kronsnick, ill. mások ismertek fel “A "Nincs Válasz" Válaszlehetőség Hatása az Adatminőségre” tanulmányukban.
Sok tapasztalt kutató szerint, a ’nincs válasz’ opciónak csökkentenie kellene a nyomást, amit a valójában igazi véleménnyel nem rendelkező válaszadók éreznek, hogy kielégítő választ produkáljanak. Ezzel szemben, a felmérés hatékonyságának oldaláról nézve, a ’nincs válasz’ opció elbátortalaníthat némely válaszadót attól a gondolkodást jelentő munka elvégzésétől, mely a valós véleményék vizsgálatához feltétlenül szükséges. Ezen vitát feltárandó, három háztartásbeli felmérésből származó, kilenc kísérlet adatait használtuk fel. A ’nincs válasz’ opció kísértése a következőkben volt a legnagyobb:
1. a legalacsonyabb kognitív képességekkel rendelkező válaszadók körében (megszerzett végzettség által mérve),
2. a nem szóban – hanem egyéb módon – válaszolók körében,
3. a felmérés során időben később feltett kérdések esetében,
4. azon válaszadók körében, akik kevés erőfeszítést tettek a folyamat érdekében.
A szóban forgó attitűd riportokat nem befolyásolta a ’nincs válasz’ opciók kihagyása. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a ’nincs válasz’ opciók használata az attitűd mérőkben nem növeli az adatminőséget, de eleve kizárja néhány fontos vélemény vizsgálatát.
A ’nincs válasz’ választása jellemzőbb azokra a válaszadókra, akik “inkább névtelenül, mint szóban válaszolnak” – pl. önállóan kitölthető felmérésekben résztvevő válaszadók, amilyenek a levél, webes vagy behívásos felmérések, a telefonos vagy személyes felmérések helyett. Ennek oka az, hogy minden válaszadó látja a ’nincs válasz’ lehetőséget egy írott felmérésben, de egy szóbeli felmérésben ezt jellemzően nem olvassák fel a válaszadónak, hanem tartalékként tartják meg, és csak akkor választják, ha a válaszoló hozza fel.
Az egyik mód, hogy ezt egy online felmérésben megközelítsük az, ha nem kínáljuk fel válaszlehetőségként a kérdésben, amennyiben a válasz nem ténylegesen szükséges. Így a válaszadó nem látja a “Nem tudom” lehetőséget, miként a lehetséges változatokat fontolgatja, egyszerűen kihagyhatja az egész kérdés megválaszolását. Ennek megfelelően, csak ott használnék ’nincs válasz’ lehetőséget, ahol a válasz feltétlenül szükséges, és ha ez a bizonyos kérdés nehéz lehet a válaszadóknak: például, ha egy múlt béli tranzakcióról kérünk konkrét részleteket, vagy olyan részletekre vagyunk kíváncsiak a válaszoló cégéről, melyeket egyszerűen nem tudhat.
A ’nincs válasz’ lehetőségek elemzésekor gyakran jól jön, ha kihagyjuk ezeket a grafikonokból és gyakorisági táblázatokból. A felméréssel kapcsolatos szoftveralkalmazásoknál minden lehetőséghez egy kódot rendelhetünk (pl., egy lehetőséget csatolhatunk az előre lekódolt “Nem értelmezhető”, “Nem tudom” vagy “Elutasít” jelentésekhez), majd ezeket a kódolt értékeket kihagyhatjuk a grafikonokból, és a gyakorisági táblázatok százalék oszlopaiból. Ahelyett, hogy azt mondanánk, “70% mondott igent, 20% mondott nemet, és 10% nem tudta/ismerte”, ezen értelmezés szerint azt mondhatjuk “78% aki tudta/ismerte mondott igent, 22% mondott nemet.” (vovici)
