Milyen változásokat hoz a recesszió a kutatási iparágban? Az ügyfelek és ügynökségek rákényszerülnek arra, hogy elgondolkozzanak azon mire is jók, és mire nem jók a kutatások.
Nehéz eldönteni, hogy a folyamatban lévő változások némelyike a válság miatt van-e, vagy azért, mert nagy változások mennek végbe eleve a kutatásban. Két nagy, egymástól távolról eredő változás mosódik össze: mind gazdasági, mind szociális szempontból is változások állnak be annak tekintetében, ahogyan az emberek egymáshoz viszonyulnak.
A válság ügynökségekre gyakorolt hatásainak egy része az, hogy jóval nehezebb rávenni az ügyfeleket arra, hogy szerződésekre kötelezzék el magukat. Kiváltképp nagyobb projektek esetében találják nehéznek, hogy saját, belső rendszereiken keresztül találjanak támogatókat, és végül szinte ezen rendszerekkel szemben kell a munkákat elvégezni. A nehézség az, hogy ez útját állja annak a képességüknek, hogy a minőségre alapozva tudjanak döntéseket hozni. Hacsak nem vigyázunk, a kutatás átkerülhet az árucikkek státuszába.
Újdonságokra vadászni kissé problematikus ebben a légkörben, mivel az emberek úgy vélik, valami új kell legyen a válasz, mintsem valami már ismert dolog újra értelmezése. A kutatásban a kreativitás sokszor valamely korábbi lehetőség átnézéséből ered, azok újbóli átgondolásából, összerakásából, ezzel valami más létrehozásából.
De a gazdasági nyomás arra készteti az ügyfeleket, hogy kérdéseket tegyenek fel, miért nem voltak bizonyos részei portfóliójuknak olyan sikeresek, mint lehettek volna, és ez lehetőséget ad a múltban meghozott stratégiai döntések megkérdőjelezésére. Én azt a kérdést dobnám fel, hogy milyen üzleti döntéseket hoznának meg ezek eredményeként, és hogy ezek ténylegesen segítenek-e a döntéshozatalban?
Mi arról beszélünk ügyfeleinkkel, hogy cégeik inkább csak a ’felszínen’ mozogjanak, mintsem a mélybe merüljenek alá. Rengetegen vannak állandó kapcsolatban ügyfelekkel. Nagyon jól tudják, mire gondolnak az emberek, és hatalmas a tudásanyag, amit nem aknáznak ki.