Tim Macer a piackutató közösség szószólója és evangelistája világszerte. Érdeklődési köre a technológia alkalmazása a piackutatásban és valószínűleg ő a legszélesebb körben publikáló író ebben a témában. Tim írja az Interface mellékletet a Research magazinban, ahol több mint 150 szoftveráttekintést publikált már. A Meaning Ltd. igazgatójaként együtt dolgozik kutatókkal, kutatási eredmények felhasználóival, technikai megoldásszállítókkal az egész világon. A winchesteri Southampton Egyetemen pedig Visiting Senior Fellow-ként kutatja a témát. A honlapja itt található.

Tim Macer néhány nappal ezelőtt a Dél-Koreában levő IWIS09 Internet Workshopon vett részt, mely azokra a praktikus teendőkre koncentrált, melyek az online felméréseknél javíthatják a válaszadói hajlandóságot. Blogjában így írt ennek tapasztalatairól:

Jan Zajac (a Varsó Egyetemről) áttekintette azokat a tényezőket, melyek befolyásolni tudják a részvételi arányokat az online felmérésekben, akár ilyen, akár olyan irányban. A saját kísérletei, melyeket Lengyelországban végzett, az emailes – felmérésben való – részvételre invitálás témakörében, azt találták, hogy a kutató fényképét is tartalmazó email meglepően nagy javulást okoz a válaszok arányát tekintve. Nem meglepő, hogy a csinos, fiatal és nőnemű kutatók látszanak leginkább növelni a részvételi hajlandóságot – nemcsak a férfi megkeresettek, hanem a nők körében is!

Pat Converse (Florida Institute of Technology) azért, hogy lássa a különbségeket a válaszadói arányok tekintetében, egy hibrid – papír illetve web alapú – kutatás eredményeit elemezte. Úgy tűnik, hogy a papír alapú kérdőíves kutatás korántsem halott. Az elemzése alapján – mely nagyon sokféle felmérés eredményének értelmezésén keresztül született – úgy tűnik, hogy a 34 százalékos válaszarány az Interneten végzett felmérések esetében jellemző, míg a postai felmérések még mindig jellemzően 45 százalékos válaszarányt valósítanak meg!

Meglepő módon a legnagyobb fejlődés egy olyan felmérési meghívó lekövetésében volt tapasztalható, melyet postai úton küldtek ki: a megkeresettek majdnem 50%-a válaszolt, a teljes válaszadói mutatót 72%-ra növelve. A legjobb arányú válaszadások az először leveles, majd aztán webes megkeresésből származtak, bár interjúkra lebontva ez bizonyult a legköltségesebbnek. Az először webes, majd ezután normál leveles módszer költségileg nagyon kedvező volt, ha a nagyszámú válaszadás számít – mint például kis elterjedésű minta esetén.