Érdekes riportot hallottam tegnap a Déli Krónikában, mely a Szonda Ipsos egyik kutatásával foglalkozott. A felmérés 8-14 éves gyerekek kommunikációját és fogyasztási szokásait vizsgálta. A kutatás legdöbbenetesebb eredménye az volt, hogy a családok vásárlásait sok esetben már a 9-10 éves gyerekek irányítják, időnként szüleiket terrorizálva. Az élelmiszervásárlások háromnegyedét ők döntik el!! De itt még nincs vége. Minden harmadik családban abba is beleszólnak a kiskorúak, hogy a család milyen autót vásároljon. A gyerekek a márkák bűvöletében élnek, pontosan tudják, melyik számít trendinek, melyik gagyinak, ellentmondást nem tűrően instruálják tehát szüleiket. (Nooooormáááááliiis??????)
Megszólalt a gyermekpszichológus is, aki szerint a gyerekek egyre inkább vezetni tudják szüleiket és ebben a reklámok is bűnösek. „Nem lenne szabad megengedni” – szólt a verdikt.
Az általános iskolások egyébként kb. havi 3300 forintot költenek teljesen egyedül, ezzel évente 30 milliárd forint sorsa van a kezükben direkt módon.

Kérdések: ha elfogadjuk a kutatás megállapításait, hogy a gyerekek ilyen hatással bírnak a szülők beszerzési döntéseire, akkor ezt a hatást, befolyás, nevezzük bárminek, vajon hogyan lehet a különféle kutatásokban mérni/kiszűrni/értékelni? Figyelembe veszik-e a kutatások ezt a hatást? Vajon hány ehhez hasonló tényező befolyásolhatja még vásárlási döntéseinket, melynek eredőjeként a másodperc tört része alatt döntünk és x márka helyett y márkát vesszük le a polcról? Mérhető-e ez egyáltalán a maga teljességében? Mennyire alkalmasak a jelenleg rendelkezésre álló kutatási módszerek ilyen bonyolult folyamatok modellezésére és megértésére?

/FR piackutatás/