Az RFID-technológia, vagyis a rádiófrekvenciás azonosítás lehet az egyik olyan „csodafegyver” a piackutatók kezében, melynek segítségével a jövőben átfogó információkat gyűjthetnek majd a fogyasztói szokásokról.

A válaszadói hajlandóság a fejlett piacokon folyamatosan csökken, a fogyasztók egyre kevésbé éreznek késztetést, hogy véleményüket, a vásárlási és fogyasztási szokásaikra vonatkozó információkat megosszák a kutatókkal. Ez idővel nemcsak a hagyományos, hanem az online kutatásoknál is problémát jelenthet majd, így a piackutatók számára létkérdés lesz, hogy releváns információkhoz jussanak. Erre is kínálhat megoldást az RFID-chip, bár a technológiát nyilván nem ebből a célból fejlesztették ki.

Mi az RFID?

Az RFID (Radio Frequency Identification) technológiát automatikus azonosításhoz és adatközléshez használják. Az RFID címke rögzíthető vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba, ami lehet tárgy, árucikk vagy élőlény, így akár ember is. Az általában vékony fóliára nyomtatott chip a jövőben megjelenhet az összes árucikk csomagolásán, de benne lehet a bankkártyában, személyi igazolványban, sőt akár a bőrünk alatt is! Az üzletekbe betérő vásárlókat az adatokat rádiófrekvencia segítségével leolvasó számítógép azonosíthatja és azonnal információk állhatnak rendelkezésre például az adott vásárló fizetőképességéről, vagy arról, hogy az otthoni hűtőszekrényben (amely ugyancsak felszerelt a technológiával) mely élelmiszerek vannak kifogyóban... Az eladóhelyi reklámok is új szintre emelkedhetnek, az üzletekben lévő kivetítőkön személyre szabott reklámok jelenhetnek meg. Ezek az adatok az üzlettulajdonosok számára is érdekesek lehetnek, de igazi értéket tömegesen összegyűjtve és professzionálisan elemezve jelenthetnek. Egész biztosan lesz olyan piackutató cég, mely megállapodást köt a legnagyobb üzletláncokkal és felvásárolja az adatokat. (Ilyen természetesen már jelenleg is van, de a begyűjtött adatok egyelőre az értékesített árucikkek adataira vonatkoznak csak, nem kapcsolódnak hozzá a vásárlók személyes adatai.)
A technológia még nem teljesen kiforrott, a jelenleg alkalmazott RFID-címkék passzívak (nincs saját energiaforrásuk). A vásárlók azonosítására az adatfeldolgozó rendszerek már képesek lennének, ha a vásárló előzőleg megadta az adatait. Az üzemeltetők egyelőre nem gyűjtik (nem gyűjthetik) a neveket, lakcímeket stb., csak a törzsvásárlói rendszerben, ahol az alanyok szabad akaratukból adják meg az adataikat.

Alkalmazási területek

A technológia az élet számos területét egyszerűbbé teheti, erre jó példa az olaszországi Dolomiti Superski síbérlete, ahol főszezonban négymillió vendég is megfordulhat! Elegendő, ha a sielők zsebre teszik a bérletet és áthaladnak az RFID kapun – az azonosítás és az ellenérték levonása már meg is történt! Az adatbázisból pedig kibányászhatók a síelők szokásai... Egy másik terület, ahol RFID technológiával kísérleteznek, az egészségügy. Több amerikai kórház is használ RFID-karkötőket a betegazonosításban. A legismertebb jelenlegi alkalmazók pedig az amerikai Wal-Mart és a Tesco.

Bár a média és jogvédő szervezetek tiltakozására számítani lehet és bizonyos kérdések még a technológiával kapcsolatban sem tisztázottak, úgy tűnik, hogy idővel az RFID egy széles körben alkalmazott, egységes technológiává válik.

/FR piackutatás/