Az online fókuszcsoport résztvevőit interneten, vagy telefonon toborozzák. Ez már önmagában felvet bizonyos kérdéseket; mivel a résztvevők a kutatás teljes folyamatában csak a virtuális térben jelennek meg - fizikai valójukban soha, senki nem találkozik velük -, így a megbízó (vagy akár a moderátor) számára a hagyományos csoportokhoz képest nehezebben ellenőrizhető a megjelentek kompetenciája, a kiválasztási rendszer megbízhatósága. Amikor megtörtént a résztvevők kiválasztása, a csoporttagok egy meghatározott időben bejelentkeznek az interneten keresztül, a piackutató portálján. A "beszélgetés" a hagyományos módszer szerint zajlik, a vita-hozzászólások mellett a chat-felületen a moderátor témához kapcsolódó képeket, videó-bejátszásokat, szövegeket küldhet az alanyoknak. Ugyanakkor a résztvevők nem látják, nem hallják egymást, a kommunikáció csak írásban történik - akár egy hagyományos chat-szobában. Az online és az offline (személyes) kutatás között alapvető eltérések vannak, az egyik a metakommunikációs csatorna megváltozása: a kutatók többsége úgy gondolja, hogy a chat-es felület nem kedvez a non-verbális kommunikációs elemek érvényesülésének. A másik az anonimitás, a harmadik a szóbeli és írásbeli kommunikáció különbsége.Nyilvánvaló hátránya a virtualitás: a résztvevők magatartását, interakcióit - a csoport-tevékenység, az együtt gondolkodás, a közös munka szempontjából - nem befolyásolja pozitív irányban a kényszerű fizikai összezártság nemléte. Kétségtelen, hogy a személyes jelenlét hiánya nem hat motiválóan az egyes résztvevőkre és a csoportos tevékenység hatására a résztvevők közt létrejövő szinergencia megközelítően sem olyan mértékű, mint a hagyományos csoportokban. Nyilvánvaló az is, hogy a nem verbális kommunikáció vizuális részének hiánya igen jelentős fogyatékosság, amiért csak ritkán kárpótol az, hogy állítólag olcsóbb lehet a hagyományos csoportoknál. Magyarországon ez sem feltétlenül igaz, mert a rendszer kiépítésének jelentős beruházási - szoftver, hardver - költségei vannak (ez nagyságrendileg párhuzamba állítható egy detektívtükrös terem létrehozásának költségeivel), a piaci érdeklődés pedig meglehetősen csekély, ezért akár még költségesebb is lehet a hagyományos módszernél. Másrészt az olcsóság nagyrészt mítosz: a detektívtükrös terem bérleti díján és az átirat elkészítésének költségén kívül minden egyéb költség ugyanúgy megjelenik: szervezés, ajándékok, moderálás, elemzés, stb. Saját teremmel ugyanakkor sok cég rendelkezik, átirat elkészítése pedig egy csoport árának cca. 2-3%-a - tehát ennyi lehet a nyereség a nagyvonalúan reklámozott 20-30%-os megtakarítással szemben. Megéri? Kétséges.
További probléma, hogy szélessávú internet-hozzáféréssel a lakosság kisebb hányada rendelkezik. A megfelelő kapcsolattal rendelkezők közt felülreprezentáltak a magasabb státuszúak (pl. jövedelem, iskolai végzettség szempontjából), a fővárosiak, a férfiak. Ugyanakkor a piackutatások célcsoportját nem feltétlenül és nem minden esetben ők alkotják. (Példa: élelmiszer/vegyipari termékek esetében általában az átlagfogyasztó ismérveinek megfelelő háziasszonyok vesznek részt a fókuszcsoportokban. Közülük vajon hányan lennének mobilizálhatóak egy online kutatásban való részvételre? Akik mégis alkalmasak, mennyire képviselnék az átlag populációt? )
Ugyancsak problémát jelenthet az, hogy a résztvevők oldalán is szükség van speciális szoftver használatára és az ehhez szükséges technológiai ismeretekre, magabiztos számítógép-kezelésre. Ennek megléte még a magasabb (A,B) státuszúak esetén is kérdéses. Egyéb problémák is jelentkezhetnek: hardver-, szoftver hiba bármelyik oldalon, hiba a kommunikációs csatornában vagy egy triviális áramszünet. Mi történik, ha az általánosan elterjedt nyolc főből "menet közben" bármilyen ok miatt két fő kiesik? A kutatók várnak míg helyreáll a kapcsolat? Újra lebonyolítják az adott csoportot? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Mint ahogy arra sem, hogyan lehet megakadályozni, hogy az online csoportülés közben a résztvevők tévézzenek, vacsorázzanak, szomszédoljanak, "háttér tevékenységként" pedig mellesleg időnként begépeljenek egy-egy mondatot (azt sem lehet ellenőrizni, hogy valóban az a személy ül-e a végig gép mögött, akinek kellene - vagy esetleg hozzátartozó, ismerős). Az ajándékok miatt viszont kialakulhat a "hivatásosok" rétege, akik ugyan a hagyományos csoportokban is megjelenhetnek, de szűrésük virtuálisan még sokkal nehezebbnek tűnik. A számítógép biztosította anonimitás pedig sokakat csábíthat erre az útra, olyanokat is akik jelenleg - a személyes részvétel szükségessége miatt - még nem jelentenek megoldhatatlan problémát a lelkiismeretes fókuszcsoport-szervezőknek.
Semmi előnye nincs tehát az online fókusz kutatásnak? De igen, van. Előnye, hogy minden leírt gondolat, hozzászólás, vélemény menet közben archiválható és egy célszoftver segítségével a feldolgozás gyorsabb lehet, mint a hagyományos, több lépcsős megoldások esetén, ezzel 1-2 napot nyerhetünk a kutatás folyamatában. Mindenki döntse el, hogy ez elégséges indok-e ahhoz, hogy a belátható jövőben a hagyományos csoportok helyét - bizonyos speciális esetek kivételével - online fókuszcsoportok vegyék át. Szerintem nem.
