Új sorozat indul a blogon, „Egyperces” néven. A „sok beszédnek sok az alja” elv alapján itt rövid szösszeneteket, kommentárokat olvashattok. Nem kimondottan piackutatási vonatkozású írások lesznek ezek, bár végül is minden az, ami a világban történik – legalábbis egy piackutatónak. A felvezető darab Jobs papáról szól, aki éppen dühös. Talán joggal: elkezdték szétbarmolni életművét.
Mikor Steve Jobs beadta a kulcsot (2011. október), arra gondoltam, az Apple-nek hosszabb távon vége van. Géniuszokat pótolni nem lehet, az Apple pedig egy ilyen fickó víziójára épült. Ha kivonjuk a képletből a zsenit, meg az ő vízióit, mi marad? Néhány tízmilliárd dollár, de az ilyen szinten rövidebb ideig tart, mint női társaságban tíz francia krémes. Még éppen csak rágurították a rögöket Steve új lakhelyére – szerintem még nőnek a körmei és a szakálla a sötétben – az utód máris megkezdte a cég rombolását. A 100 milliárd dolláros készpénzállományból egyből seggére vernek 45 milliárdnak, osztalékként fizetik ki a részvényeseknek. Az új főnök, Tim Cook, nem ismerheti azt a japán mondást, hogy „győzelem után szoríts egyet a sisakodon”, vagyis készülj még keményebb küzdelmekre!
Steve kifejezetten ellenezte az osztalékfizetést, nem is volt ilyen az Apple-nél 1995 óta, nyilván nem véletlenül. (A részvények árfolyama persze szépen gyarapodott.) Ennyi idő (6 hónap!) kellett, hogy az új főnök gyökeresen szembeforduljon elődje elveivel, melyeket pedig Jobs fater akkurátusan lefektetett és utódjára hagyományozott. Állítólag 4 éves részletesen kidolgozott üzleti terv, útmutatás maradt a menedzsmentre. Talán azért 4 év időtartamra, mert Steve ennyi időre gondolhatta előre láthatónak és tervezhetőnek az eseményeket.
Az új vezetésnek 2 évig semmi mást nem kellene csinálni, csak pontról-pontra végrehajtani a nagy ember üzleti terveit. Bőven elég lenne, ha naponta 2-3 órára benéznének az irodába, aztán tűnés golfozni, kurvázni, ki mit szeret. Elég lenne később korrigálni az egyébként cseppet sem kedves vezető elgondolásait (2 év azért nagy idő...), megtartva persze az alapelveket. A kápét meg nem a részvényesek közé szórni, mint a kukoricát (bár többségük tyúkeszű), hanem részben további innovációra, K+F-re költeni, részben befektetni hosszú távra (jöhetnek még nehezebb idők a cégre). Az meg miért baj, ha egy cégnek van készpénze is, akár milliárd dolláros tétel? Mintha égetné a kezüket, olyan tempóban szabadulnak tőle... A részvényesek persze ostobák, örülnek, mint majom a farkának az osztaléknak, pedig épp most élik fel némi üveggyöngyért cserébe szeretett cégük jövőjét. Semmi alázat, elhamarkodott lépések, buta döntések, arrogancia – Tim Cook bemutatkozott. Így kell eltapsolni 100 milliárd dollár felét 6 hónap alatt; pedig hány ezer ember több évig tartó megfeszített munkája, szerencse, a csillagok együttállása és rengeteg egyéb dolog kellett, míg összegyűlt ennyi tőke! (Erre a teljesítményre még a magyar politikus elit is elismerően csettintene, bajuszt pödörne, ők egy évtizedig elszöszöltek hasonló dolgokkal, hiába no, van még mit tanulniuk.) Mennyi idő kell vajon, hogy Tim Cook a termékfejlesztésben is feladja majd a kijelölt irányt? Steve Jobs ezt az egészet nem hinné el. „Hogy 6 hónap alatt??? Lehetetlen.” Ha felébredne a koporsójában, mérhetetlenül dühös lenne. Azok miatt, akik már életében is sokat dühítették. A vízió nélküli, csak rombolni tudó, ostoba, tehetségtelen emberek miatt. (Piackutatás blog)
