Azt ajánlom a kördiagramokkal kapcsolatban (best practice for pie charts), hogy kerüld el őket: az embereknek nehézséget okoz összehasonlítani és szembeállítani a vizuális tér különböző elemeit, és küszködnek, amikor ugyanabból a szemszögből hasonlítanak össze részeket és távolságokat egymástól.
Helyette használj sávdiagramot. Uncsi sávos diagramot.
Íme, a legjobb módszerem adatok megjelenítésére sávdiagramok segítségével:
- Terjeszd ki a tengelyt száz százalékig a gyakoriság ábrázolásánál
Állítsd a tengely maximum értékét 100%-ra a gyakoriságot ábrázoló grafikonoknál. Így az üres térnek is meglesz a maga funkciója, megmutatja azt, hány válaszadó nem választ egy bizonyos lehetőséget. Kombinálva mindezt a következő ötlettel megkönnyíti az olvasók számára, hogy vizuálisan összehasonlításokat végezzenek, valami olyasmit, ami hagyományos diagramnál nem lehetséges.
- A skála kezdő értéke 0% legyen
A PowerPoint gyakran automatikusan állítja be a skálát, ha kis eltéréseket tapasztal a százalékokban, megállapítva egy minimumot a tengelyen 10 vagy 20 %-nál. Sajnos ez vizuálisan fel fogja nagyítani a különbséget a válaszok között. (lásd a képen a Q4-nél)
- Csoportosíts megfelelően
Az értékelő típusú skáláknál jelezd minden részadat gyakoriságát abban a sorrendben, ahogy a kérdésfeltevés történt: pl. „egyáltalán nem elégedett”-el kezdve a „teljesen elégedett”-ig.
- Használj megegyező színeket az egyes sémákhoz
Alkalmazd ugyanazt a színkódot ugyanazokra az árukra vagy kategóriákra. A legtöbb grafikai eszköz állandó színpalettát használ állandó sorrendben – ehhez némi kézi megoldásra lesz szükség, hogy az állandóságot fenntartsuk, különösképp, ha kifelejtünk néhány adatot.
- Mutasd meg a rövidebb válaszoknál az összeset
Nincs rá szükség, hogy az olvasókkal becsültessük meg azt, hány százalék adott bizonyos választ, ha a válaszok listája nem olyan hosszú, hogy akadályba ütközzön az összes megmutatása, úgy ezt megtehetjük.
- Tartózkodj a 3D-effektusoktól
Nem a Nintendo 3D számára készítesz bemutatót! Kerüld a háromdimenziós árnyékolást, hiszen az csak megnehezíti az összehasonlítást.
Nehéz dolog oldalról oldalra csak sávdiagramokat készíteni. Az unalom lecsap az elemzőre, aki a diagramok módosításába kezd, csak hogy valami változatosságot vigyen a dologba. A Nebu elemzője, Betty Adamou szerint (commented on my pie chart post) ”egy nemrég látott riportból úgy tűnik, hogy az emberek hajlamosak bármilyen régi diagramot használni, ami kicsit is változatosabb, de nem veszik figyelembe, hogy az mennyire értelmezhető, vagy egyáltalán, mit is akar közölni velünk?”
Záró gondolataim:
- Inkább oktass, mint szórakoztass. A cél az, hogy olyan adatokat továbbíts, melyek nem mulatságosak, viccesek és félrevezetők.
- Keresd a lehetőségét, hogy megújítsd az adatközlést. Mindenesetre fejlessz egyedi módszereket, például használj Venn diagramokat. Ha azonban a gyakoriságot vizsgáljuk, a következetesség a legjobb módszer.
Úgy vélem, az unalmas sávdiagramok használata a következetesség módszerével még unalmasabb lesz. Meg fogja azonban könnyíteni az olvasók számára a diagramok megértését. (Vovici)
