A piackutatókat a közvélekedés többnyire kőkemény technokratának tartja, amiben van is némi igazság, de nem ennyire egyszerű. Tudományos alapelveken nyugvó munkát végzünk, de csak részben. A kutató tevékenységének egy része – elsősorban az adatgyűjtés, a mintavételezés, az adatok rendszerezése, adatbázisok kialakítása, matematikai-statisztikai modellek használata, stb. – egyfajta technokrata tevékenység, akár objektívnek is nevezhető egy bizonyos értelemben, de mikor a kutató szemben áll a tudományos módszerrel összegyűjtött, rendszerezett, megtisztított, stb. adatokkal, a munka végső fázisa, az elemzés, értelmezés már semmi esetre sem lehet objektív. Az elemzés valójában: művészet. Minden kutató sajátos személyiséggel, más háttérrel, más megélt tapasztalatokkal rendelkezik és ezek – meglepő ez? – jelentősen befolyásolhatják az adatok értelmezését. Más intelligencia, más habitus, így más következtetések. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy ugyanazokból az adatokból kiindulva más kutatók teljesen más következtetéseket vonnak le adott esetben és ha ez ennyire kiélezett formában nem is gyakori, enyhébb formájában mindennapos. (Emiatt senki ne idegeskedjen, ezen nem lehet segíteni.) Itt dől meg egyébként az a profi kutatók által gyakran hangoztatott igény, hogy az elemzés nem tartalmazhat semmi olyat, ami nem a kutatásból következik. Ostobaság. Ha így lenne, akkor értékelés nélkül odalöknénk az adathalmazt a megbízóknak, oszt jónapot. Hiszen szinte minden elemzés magán viseli szerzője személyiségének lenyomatát. Nem láttam még olyan elemzést, ami megfelelne ennek az ortodox igénynek, ami sok fórumon terjed. Különösen igaz ez a kvalitatív tanulmányokra, de a kvantitatív elemzéseknél is megáll. Nemhogy rossznak, hibásnak tartom, de kifejezetten elvárom egy kutatótól, hogy hozzátegyen a kutatási eredményekhez saját korábbi tapasztalataiból, tudásából, és igen – ez vitatott lesz – intuícióiból is! Ez persze már inkább a tanácsadás szintje, mint az egyszerű elemzésé, de a világ pontosan erre halad, az ügyfelek pedig egyre inkább igénylik ezt a fajta kezdeményező hozzáállást. A jövőt kell felismerni, nem a múltat elemezgetni.
Arra, hogy a dolgok mennyire egy irányba mutatnak, akkor jöttem rá, mikor nemrég a Kürt Akadémia online adásában Király Júlia MNB alelnök arról beszélt, hogy a monetáris politika valójában művészet. (A poszt ötletét nem ez adta, az már kb. 1 éves, de megerősítésként szolgált.) Ha van időd, feltétlenül nézd meg ezt a gondolatébresztő – 1 óra 23 perces – beszélgetést. Király Júlia, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Kürti Sándor, üzletember és Mérő László, matematikus beszélget. Ezek a végtelenül racionális – és szimpatikus – emberek pedig ezt a mottót választották maguknak: „Táncolni kell, Uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” Nikosz Kazantzakisz: Zorba a görög. Üdv, üdv!!
A kutatónak tehát egyrészt technokratának kell lennie, másrészt művésznek, ihletett elemzések így születhetnek. De ez nem egyfajta teljesítendő feladat, hanem a személyiség kiteljesedése, a dolgok mélyebb értelmére való rácsodálkozás, bonyolult szerkezetekben való gyönyörködés képessége, amikor az ember sivár környezetben is szinte bármiben fel tudja fedezni az élet örömét, egy Je ne sais quoi-t (zsönöszökuá-t), ahogy a francia mondja. Olyasvalamit, aminek nehéz ellenállni. Olyasvalamit, amit például a komolyzenében lehet megtalálni. Aki abban felismeri a mögöttes érzéseket, a káosz és a rend váltakozását, bizonyos struktúrák kialakulását, ismétlődését, variációit és felbomlását, az egy adathalmazban (és magában a világban) is jobban meglát majd bizonyos mintázatokat és el tudja különíteni a lényegest a kevésbé fontostól. Itt ér tehát össze a ráció és az érzelem. Nem könnyű, persze.
A komolyzene nem adja könnyen magát, még azoknak sem, akik zenei előképzettséggel rendelkeznek, hát még a többieknek. (A kutatók általában analfabéták ezen a területen. A szerző is.) Az újoncoknak célszerű megismerkedni egy más területről származó fogalommal, mielőtt belevágnak, ez pedig a „szoktatóbor”. A szoktatóbor olyan illatos-virágos-gyümölcsös (sokszor félédes), könnyű ivású, egyértelmű borféle, melyet a kólán, kóla-vörösbor kombináción, sörön, likőrborokon, benzinkutas Tokaji Aszúkon (by Tokaj Kereskedőház Zrt. és egyéb „szuper” cégek) és tömény szeszeken szocializálódott embereknek szoktak adni, akikkel meg szeretnék ismertetni az értékesebb innivalók világát. A szoktatóbor felkelti az érdeklődést és jó esetben egyenes az út az egyéb izgalmakig. Szoktatóbornak nem fanyar, száraz fehéret adnak, komolyzenével ismerkedést nem Wagnerrel kezdenek...
Íme akkor, néhány komolyzenei „szoktatóbor”. Elsőnek egy Sosztakovics mű. Minimális szépérzékkel is élvezhető, még arról is vita van, hogy komolyzene ez vagy könnyűzene? Valahol a határon. Ha meghallgatva úgy gondolod, hogy mostantól Sosztakovics lesz a kedvenc zeneszerződ, ki kell ábrándítsalak: nincs több ilyen populáris műve. Hozzáértők szerint ez nem is tipikus Sosztakovics, nem felismerhető a stílusa. Egyébként a „The First Echelon” című filmhez írta 1955-ben. Elbűvölő darab. (Ez is a cél:-) Utána pedig a többi.
Sosztakovics - 2. keringő
Carmina Burana - O Fortuna
Carmina Burana - Ardiendo interiormente (11. Estuans interius)
Beethoven - Holdfény Szonáta (Wilhelm Kempff előadásában)
Dvořak - Új-világ szimfónia
Brahms - Magyar táncok, No. 5.
Strauss - Radetzky-induló (vezényel: Karajan)
Chopin - Funeral March
Johann Strauss - Tritsch Tratsch Polka
Offenbach - Orfeusz az alvilágban (Kán-kán)
További inspirációhoz:
http://www.getintoclassical.com/composers/
http://www.kickassclassical.com/classical-music-popular-famous-best-top-100-list.html
(A Youtube videókból további hallgatáshoz kiszedheted a hangot mp3 formában itt: http://vidtomp3.info/ vagy ha Firefoxot használsz akkor ezzel a kiegészítővel még egyszerűbben: https://addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/youtube-mp3/ )
