Piackutatás blog

Tim Macer világ-híres specialista a piac- és véleménykutatással kapcsolatos technológiai alkalmazások területén és valószínűleg a legszélesebb körben publikáló szerző ezen a terepen. A gyökerei az adatelemzésben, programozásban, technológiai publikációk készítésében vannak. Manapság a Meaning Ltd. igazgatójaként együtt dolgozik kutatókkal, kutatási eredmények felhasználóival, technikai megoldásszállítókkal az egész világon. Legfrissebb blogbejegyzésében a Web 2.0 kutatások készítésének technológiai hátterét tette nagyító alá.

A kutatók nem engedhetik meg maguknak, hogy ignorálják a Web 2.0 megközelítéseket a kutatásban, tisztázza le Tamara Barber, a Forrester analitikusa egy nagyon meggyőző cikkében a Research Live-en, amiben a piackutatási online közösségeket (MROC) nevezi meg, mint ennek elérésének leghatékonyabb eszközét. A Web 2.0 kutatások készítése, módszertani szempontból, jókora vitát indít majd el az idei piackutatási rendezvényeken.

Ms Barber írásában a Web 2.0 közösségi és részvételi tulajdonságaira fókuszál, melyek a kutatások nyilvánvaló értékeit jelentik. De a Web 2.0 többi tulajdonsága azokban a technológiai változásokban rejlik, melyek a korábbi, 1.0 verzióból fejlődtek ki – miszerint az Internet válik a szoftver színterévé, helyévé, semmint csak az információ áramlásának csatornájává. Sőt, kifejezetten technológia már ez – Ajax, Web szolgáltatások, tartalom integráció, és erőteljes szerver-oldali alkalmazások felhasználásával – melyek mind a Web 2.0 fémjelzői, mint a közösségi hálózat felé megtestesülő tulajdonságai. A technológiai oldalon viszont még rengeteg mindennel kell felzárkózni, ami a piackutatás világát illeti, és amíg ez megvalósul, addig a Web 2.0 csak néhányak számára elérhető szolgáltatás marad – a türelmesebb ügyfeleknek, akiknek mély a zsebük.

A speciális eszközök, melyeket a piackutatásban használunk, már kezdenek megbirkózni a Web 2.0 néhány elemével, de ez még csak meg sem közelíti a teljesen integrált Research 2.0-át – messze nem. A panel menedzsment szoftverek kezdenek beleolvadni a közösség menedzsment szoftverekbe, de a web kutatási eszközök, amelyekhez kapcsolódnak, nem teszik még lehetővé azokat a fajta gördülékeny és interaktív felméréseket, melyekről a Web 2.0 kutatások álmodnak. Azok az eszközök, melyek az ilyen újfajta kutatásokból származó, gazdag, igen összetett adatokat hivatottak elemezni, szintén nincsenek minden Web 2.0 kutatási adat formátumhoz optimizálva még. Léteznek források a fejlesztésekre, de a sokcsatornás tartalom integráció – mely a Web 2.0 oldalak fő jellemzője – még mindig nagyon bonyolult, így a kutatók még mindig belefulladnak az adatokba, és igyekezhetnek, hogy felzárkózzanak az analitikai oldalhoz.

Felmerül egy másik probléma is, ahogy az egyre inkább interaktív tevékenységek és kutatási módszerek fejlődnek: növekszenek az igények mind maguk a válaszadók, mind a válaszadók rendelkezésére álló technológia irányában, és némelyek lemaradnak. A résztvevők egyszer csak kirekesztettnek érzik magukat, mert az otthoni vagy az irodai gépük nem támogatja a Java vagy más alkalmazások futtatását, mely szükséges lenne a tevékenység elvégzéséhez – akár egy felmérésről, virtuális valóságba való utazásról vagy társ-alkotási feladatról is legyen szó; és a PC-jük nem engedi feltölteni, akármit is kérünk tőlük, hogy töltsenek fel. Még az olyan, relatíve egyszerű fejlesztések is, mint egy online felméréshez vagy fókusz csoporthoz kapcsolódó interaktív kiválasztási panelben való részvétel, kizár néhány résztvevőt, mert a böngészőjük vagy a sávszélességük nem tudja kezelni azt. Mások meg csak simán elvesznek, mert nem értik a feladatot – egyre több az olyan kutatás, melyben aggasztó mértéket ölt annak aránya, mikor a válaszadóknak nem sikerül megérteniük a kutatási tevékenységet, amiben felkértük őket a részvételre.

A New Scientist a közelmúltban tette közzé fejlesztéseit a játék technológia terén, ahol is a játék maga tanul a játékos által nyújtott kompetenciákból, és ezeket felhasználva módosítja a játék viselkedését, működését. Ez az a fajta megközelítés, ami nagyban segítene a kutatásban. A játékokkal ellentétben, mi nem kérhetjük meg a résztvevőket, hogy néhány másodpercnél többet töltsenek az új feladatok megtanulásával, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük a válaszadókat olyan egyértelmű nehézségek miatt, melyekről tudjuk, jelen vannak a mintáinkban.

A Web 2.0 kutatásoknak, hogy túlléphessenek a jelenlegi korai- ill. elő alkalmazások fázisán, nem csak az kell, hogy a kutatók elkezdjék ezeket az új módszereket alkalmazni, hanem az is, hogy szorgalmazzuk a kutatási szoftverek íróinak a Web 2.0-centrikus megközelítések alkalmazását fejlesztéseikben.