Miért nem vált eddig népszerűvé az online fókuszcsoport? - írtunk erről korábban a blogon, szakmabeliek véleményét közreadva a témában. Most egy érdekes komment érkezett a hazai szakértők véleményét tartalmazó poszthoz (a külföldi vélemények pedig itt olvashatók), de mivel a régebbi írások kommentjei a legtöbb olvasóhoz nem jutnak el, ezért egy önálló posztban adjuk közre a beérkezett véleményt, melyet továbbgondolásra ajánlunk. Néhány gondolatot viszont hozzátennénk a kérdéskörhöz:
- A kvali rákfenéje valóban a szervezés, de miért?? Egyrészt azért, mert a minőségi szervezés költséges, ezt a költséget pedig a megrendelők nem akarják megfizetni. Ma egy fókuszcsoport piaci ára ugyanott – sokszor lejjebb – van, mint 2000-ben. A költségek pedig drasztikusan emelkedtek. Csak egyvalami csökkent: a válaszadói és a kutatásokban való részvételi hajlandóság – ezen pedig a Pixer sem változtat. Ezen kellene legelőször elgondolkodni.
- Az online fókuszcsoport ezer sebből vérzik, az online csatorna egyszerűen alkalmatlan a fókuszcsoportos módszerhez. Akkor is alkalmatlan, ha az offline csoportokkal is vannak problémák. Nem azon kell agyalni, hogy az online hogyan válthatná fel az offline-t (fókuszcsoportok esetén), hanem az alapvetően jól működő tradicionális fókusz kutatásokat kellene rendbe tenni. De pénz nélkül ez nem fog menni, így patt. A megbízók nem kívánnak többet fizetni, ennyiből pedig a cégek jelenleg ilyen minőséget tudnak kihozni. Megoldás egyelőre nem látszik, illetve ha a megrendelőknek jó így, akkor így lesz.
- A kérdéskörrel kapcsolatos felelősség legnagyobb része a multi kutatócégeket terheli, ahol futószalagon mennek a csoportok. A kisebb cégek felelőssége kisebb. Mi a magunk részéről annyit tudunk tenni – ezt már megtettük és a jövőben is megtesszük – hogy felvetjük ezeket a kellemetlen kérdéseket és fórumot biztosítunk a témával kapcsolatos véleményeknek. Jó lenne megismerni az ügyféloldaliak véleményét is a témával kapcsolatban.
- Azt viszont mindenkinek meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy az üzleti célú piackutatás sokszor jelentősen lebutítva használja az akadémiai módszereket. Ha minden a tankönyvek szerint menne, egy csoport egymillióba kerülne, csak senki nem fizetné meg. Ésszerű kompromisszum kell, ami módszertanilag, szervezésileg ha nem is tökéletes, de vállalható. De ehhez is több pénz kell(ene).
Következzen a hozzászólás:
Két problémát látok.
1. Az online csoportokon nyerhető információ.
Erről a legtöbben - főleg a külföldi véleményt alkotók - elmondták pro és kontra érveiket. Én azt hiszem kevés gyakorlott online moderátorunk van. Az információ kinyerése ugyanis olyan metakommunikatív jelzések észleléséről szól, melyeket évek alatt nagy odafigyeléssel és speciális érzékenységgel sajátít el a moderátor, interperszonális környezetben, ahl a sóhajtásnak, babrálásnak, és szagoknak is akár jelentőségük van. OK: kéne, hogy legyen. A legtöbb metakommunikatív jel észlelése és adása is tudattalan. A számítógépes facial coding (HILL) miliszekundumok alatt lejátszódó mimikai izom rángásokból olvassa le az emberek érzelmeit, nagy sebességű giga pixeles kamerákkal. Még egy nagy sávszélessgű vonal és egy komplett, a teljes poszturáról képet adó kamera sem képes visszaadni a személyes jelenlét által nyerhető információ többletet. Többek között ezért sem lesz az online szex tartós kapcsolatok és mély ismeretségek alapja.
2. A kvali rákfenéje a szervezés.
Látom villogtok vele, hogy a Forecastnál nincsenek (kevesebben vannak) a csoportlakók, de ez a teljes magyar kvali piac alapvető problémája. Még senkinek sem sikerült megoldani. Most nem is beszélek az incentívák adóztatásáról, ami nagyságrenddel növekedett az utóbbi időben és az adatvédelmi mega paráról - erről szól a PIXER ugye. Inkább a személy szűréséről kellene szót ejteni. Az elv ugye az lenne, hogy van egy bazi nagy panel (NRC-nél pl), ahonnan beemeljük a megfelelő embereket a megadott szűrési szempontoknak megfelelően. Elvileg tök jó móka, és működhetne is. De a kételyek megmaradnak:
- adatvédelmi kérdések? (mert azért minden projekt más szűrővel megy - elvileg egyre több adatot kellene egy személyről tárolni, és ami tovább bonyolíthatja a cuccot, már nem csak fogyassztási szokások, vagy szocio-demográfiai aadatok kellenek a szűréshez, hanem attitűdök, sőt személyiség profil. Ha meglát egy ilyen adatbázist az ombudsmanó, sóval fogja behinteni az online panel helyét!)
- a panel tag vesz rész a csoporton? anyja, húga, gyereke? Poén, vagy komoly?
- egy regisztrációja van csak, egy személyiség profillal? Hogyan chekkolod?
- incentíva? Adózás?
- ügyfél részvétel - és ennek jogi háttere?
A békebeli csoportokon még a moderátor maga szűrte a népet, elkerülendő a csoportlakók invázióját. Aztán annyi lett a csoportlakó, hogy a meghívott 16 főből 12 azonnal bukta volt és a maradék is necces lett, mert buta, agesszív, vagy mind pedagógus, esetleg "pénzügyi tanácsadó". Lehet kirugdosni a szervezőt, de az alapproblémát nem oldja meg: a kvali akkor lesz értékes és hasznos, ha módszertanilag - a szűrésen a hangsúly - rendben van. A szűrés a legkevésbé kontrollálható és a legkockázatosabb része a dolognak és ezt az online nem erősíti, hanem elfedi.
Az online azért lenne olcsóbb, mert van egy kis quick-and-dirty jellege, ami néha rendben is van. De, ha komoly kérdések vannak, például mostanában a válság hatására megingott bizalommal,, személyes ambíciókkal és biztonsággal kapcsolatban, akkor nagyon-nagyon oda kell(ene) figyelni a csoportok résztvevőire. És akkor ez piszok drága lenne...
Az online látszólag erre az óccsóságra adna megoldást, de olyan erősen kéne benne hinni, mint a természetgyógyász pelletekben, melyeknek állítólag annál nagyobb a hatása, minél kisebb a hatóanyag koncentráció.
Ha viszont kimondjuk, hogy itt pusztán parasztvakítás folyik, az ügyfél megtévesztése, akkor a szakmának mélyen magába kéne fordulnia, mert amikor kipukkad a lufi, akkor bukik a sok közgazdász vannabi pszichológus. (szakállasbácsi)
(Piackutatás blog)
