Az utóbbi időben egy kicsit lemaradtam a szakmai hírek követésében :-))), de ma pótoltam az elmaradásomat (részben). Felvételről megnéztem a PPT videokonferencia előadásait, melyeket élőben nem tudtam. Nagyon jó ez, hogy utólag is lehet böngészni az anyagok között, de már csak 11 napig, dec. 28. után nem érhetők el a prezentációk, legalábbis a kiadott útmutató szerint. (Miért nem?) Még egyszer mondom, az online módszer nagyon jó, nagyon kényelmes, nem lennék túlzottan elkeseredett, ha ezentúl az összes konferenciát hasonló módon bonyolítanák.
Sok előadást teljes egészében megtekintettem, néhányba belenéztem-beletekertem és néhányat kihagytam. (Van olyan terület, mely továbbra sem hoz lázba, ilyen például a TV nézettség műszeres mérése, tracking kutatások,...). Nyilván szubjektív, hogy kinek mi tetszik, én három előadást szeretnék kiemelni, felhívni ezekre azon olvasók figyelmét, akik regisztráltak a konferenciára, de még restanciában vannak...
Bacher János (GfK) előadásáról már röviden írtam, az ő prezentációja a ROI és a piackutatás összefüggéseit tárgyalta. Érdekes, aktuális a téma, nemzetközi szaksajtóban is pörög a cucc, János pedig színvonalas előadásban tárja fel az összefüggéseket. Szerintem egy szakmai konferencián pontosan ilyen iparági szintű kérdésekről kell eszmét cserélni, nem pedig konkrét kutatások százalékos adatai közt elveszni.
Pintér Robesz (Ipsos) az online kutatások hazai helyzetéről tartott egy átfogó összefoglalást (nemzetközi kitekintéssel); milyen arányban van jelen a módszer a hazai kutatási piacon, mikor érdemes használni, mikor ellenjavallott, panelek helyzete, panelmenedzsment, stb. Előkerült egy olyan szempont is, melyről nem nagyon szoktak beszélni, pedig nagyon érdekes: mi az oka annak, hogy az online módszer árelőnye Magyarországon sokkal kevésbé érvényesül az offline módszerekkel szemben, mint a fejlett piacokon (USA, Angia, stb.)? Vagyis: míg pl. az USA-ban az online módszer kifejezetten olcsónak számít, addig a hazai piacon ez nem mondható el. Legfeljebb költséghatékony a módszer, de nem olcsó. (Sok esetben nem, vagy nem jelentősen kerül kevesebbe, mint az offline módszerek.) Robesz előadása nagyon átfogó volt, és egyúttal azoknak is érthető, akik csak most ismerkednek a módszerrel. Mindenesetre sokatmondó, hogy az online esetében még mindig csak az ügyféloldal edukálásánál tart a piac... (és sajnos nemcsak az online esetében van ez így, lásd a következő előadás leírását).
Számomra a legérdekesebb előadás Hoffmann Mártáé (TNS Hoffmann) volt, aki a kvalitatív módszerek jövőjéről beszélt. Ők végeztek egy kis házon belüli kutatást, kb. 50 magyar piackutató cég weboldalát vizsgálták meg abból a szempontból, hogy milyen kvalitatív módszereket kínálnak a cégek. Senkit nem fog villámcsapásként érni, hogy főleg fókuszcsoportot, mélyinterjút. Néhányan etnográfiát, egyéb megfigyeléses módszert (pl. elkísért vásárlás). Neurológiai módszert 3, tartalomelemzést 1 cég kínál... A magyar piacon megállt az idő... A kutatók a megbízókra mutogatnak, akik teljes érdektelenséget tanúsítanak, normál fókuszcsoporton kívül más gyakorlatilag nem érdekli őket. Szofisztikált kvalitatív módszeren alapuló kutatást nálunk nem lehet eladni, mert drága, a megbízók nem ismerik, ezért idegenkednek tőle (sőt, a kutatók sem ismerik elég jól ezeket, mert megbízások hiányában nincs lehetőségük megtanulni alkalmazásukat). A kvalitatív kutatásokat az is sújtja, hogy megbízói oldalon döntéseket szinte kizárólag a „kemény számokat” tartalmazó kvantitatív kutatások alapján hoznak. Ezzel együtt is a világ halad, ha mi egy helyben állunk is. A jövő kvalitatív kutatója pedig egyfajta polihisztor lehet, aki utat mutat a módszertani dzsungelben a megbízóknak. (Én is írtam erről korábban.)
Elsősorban tehát a fenti három előadást ajánlom megtekintésre, kimondottan a kvalitatív terület iránt érdeklődőknek pedig ezen belül is Hoffmann Mártáét (mely egyúttal a leghosszabb előadás is volt a konferencián). Szevasztok.
