Ma már fókuszcsoportos kutatásoknál általánosnak tekinthető a detektívtükrös helyszín alkalmazása. Kivételek azért vannak, sok vidéki helyszínen nem áll rendelkezésre ilyen felszereltségű stúdió, illetve ez nem feltétlenül szükséges minden esetben, előfordul, hogy különféle okok miatt nincs erre lehetőség; ez esetben általában zárt videólánccal felszerelt helyszínen történik a kutatás, az ügyfél pedig egy másik helységből monitoron követheti az eseményeket. Érdekes kérdés, hogy jobb-e a detektívtükrös terem, mint egy zárt videólánccal felszerelt? Nem minden esetben, sőt!

A detektívtükröt valamikor azért találták ki erre a célra, hogy a megbízók zavartalanul megfigyelhessék a tükör mögött zajló eseményeket. Mivel az ilyen stúdiók általában hangszigeteltek is, így a fókusz-csoportok alatt is lehet beszélgetni, kávézgatni, megvitatni a csoportban zajló eseményeket, ki-be jönni a tükör mögötti helységben, a bent ülők ebből semmit nem érzékelnek. A feltételezés szerint minden szép és jó, a csoportban résztvevők nem tudják, hogy vannak (és őket figyelik) a tükör mögött, a megbízó cég emberei pedig teszik a dolgukat. Sajnos azt kell mondani, hogy ez az idilli kép ma már egyáltalán nem igaz! Szerintem egyébként régebben sem volt az, hiszen mindig is abból a feltételezésből indult ki, hogy a csoporttagok hülyék, úgysem sejtik, mi van a tükör mögött. Részt vettem már elég sok fókuszcsoporton (nem csoporttagként, hanem a kutatói oldal képviseletében), voltam néhány detektívtükrös hiper-szuper stúdióban, voltam zárt videólánccal felszerelt (tükör nélküli) teremben és olyan helyen is, ahol még videólánc sem volt kiépítve. Egy ultramodern detektívtükrös teremben megfigyelésem szerint a csoportban résztvevők általában sokkal feszélyezettebben érzik magukat, mint más helyszíneken. Miért? Azért, mert egy 300-as izzókkal agyonvilágított (hogy szebb legyen a videófelvétel, pedig az nem cél, hanem CSAK eszköz!), térmikrofont belógató, kisuvickolt, bazi nagy detektívtükörrel felszerelt teremben tapasztalataim szerint a többség nagyjából úgy érzi magát, mint majom a köszörűkövön. Egy olyan majom, akit bevilágítanak, figyelnek, filmeznek. Ez éppen ellentétes azokkal a célokkal, amely egy fókusz-csoport esetében kívánatos lenne: a résztvevők nyugodtan, lazán, egymásra (és nem a körülményekre vagy a tükörre) figyelve tudjanak elbeszélgetni egymással és a moderátorral. Csak úgy, mintha otthon beszélgetnének a szomszéddal. Gondolom nem nehéz megérteni, hogy egy természetellenesen steril és irritáló környezetben ez miért nem lehetséges. Fontos! A résztvevők természetesen nem csökkent értelműek, pontosan tudják, hogy a tükör mögül kukkolják őket... Aki szerint ez nem zavaró, egyszer üljön be résztvevőként egy csoportba...
Érdekes etikai kérdés, hogy a moderátor elmondja-e a beszélgetés elején, hogy a detektívtükör mögött emberek vannak, akik őket fogják figyelni, elemezni. Ha a moderátor elmondja, akkor még hangsúlyosabb lesz az, amit amúgy is sejtenek a csoporttagok – 1-1,5-2 óra pedig nem feltétlenül lesz elég ezeknek a görcsöknek a feloldásához. Ha a moderátor hallgat erről, azzal sincs megoldva a kérdés, mert egyrészt etikátlan, másrészt amúgy is sejtik.
Eddigi élményeim alapján egy zárt videólánccal felszerelt helység (ahol a kamera természetesen láthatóan van elhelyezve, fix ponton, de kezelőszemélyzet nélkül) a fentiek miatt sok esetben megfelelőbb lehet, mint egy detektívtükrös terem. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben hajlamosak elfeledkezni arról a tényről, miszerint egy fókusz-kutatás sikere nem a helyszínen, hanem elsősorban a moderátor személyén múlik (és más dolgokon is persze, például nem kis mértékben a csoporttagokon, vagyis azon, hogy mennyire jól sikerült összeválogatni a csoportot). Sarkítva a dolgot, jó moderátor a puszta közepén is kihozza a csoport résztvevőiből a maximumot, rossz moderátornak pedig a legnagyobb detektívtükör sem fog segíteni.
Az legemlékezetesebb (és nagyon színvonalas) fókuszcsoportjaink egyébként vidéki helyszíneken voltak, valahol zárt videólánccal megoldva, egy másik helyen pedig egy kereskedelmi lánc igazgatói irodájában. Ez utóbbihoz nem kapcsolódott további helység, így videólánc helyett szimpla videófelvétellel oldottuk meg. Mielőtt bárki a szívéhez kap: az adott esetben – itt nem részletezhető dolgok miatt – nem volt más megoldás, és az egyszerű körülmények ellenére szuper lett a csoport (elsősorban moderátorunknak, Vizi Ferencnek köszönhetően). Azért szeretnék mindenkit megnyugtatni: természetesen detektívtükrös helyszíneken is dolgozunk! Csak éppen az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy valahol a visszájára fordult ez az egész: a fókusz-kutatásban mindennek a résztvevőkről kellene szólnia, ehelyett azt látom, hogy egyre kevésbé lesz fontos az, aki eljön a csoportba és egyre inkább bizonyos kényelmi szempontok dominálnak, melyek nem hogy segítenék a kutatást, hanem sokszor kimondottan hátráltatják. Azt hiszem, újra kellene gondolni, kell-e nekünk detektívtükör, miért jó ez, mi a szerepe, megkönnyíti vagy gátolja a kutatást, ilyesmik...

/FR piackutatás/